23.fejezet - Meglepetés

Sziasztok! Sajnálom ezt a kihagyást, csak egyszerűen nem tudtam, hogy mi legyen ebben a részben. Ezért is van az, hogy ilyen rövidre sikeredett. Mindezek ellenére remélem, hogy tetszeni fog. Örömmel várom a feliratkozókat és a kommenteket is. Jó olvasást!:)

Elerie*

-Mit keresel itt? - kérdeztem dühösen anyától 
-Lemaradtam valamiről? - értetlenkedett Harry
-Menj előre, azonnal jövök én is. - nyomtam csókot ajkaira
Kicsit rosszalló tekintettel, aggódva, de végül magunkra hagyott minket. Amikor megbiznyosodtam arról, hogy hallótávolságon kívül került, dühösen anya felé fordultam.
-Megmondtam, hogy soha többé ne keress. - förmedtem rá - És muszáj volt idejönnöd? Tűnj el az életemből. - mondtam idegesen
Dühösen ott hagytam, majd Harryhez siettem. Fogalmam sem volt, hogy mit hazudjak neki. Pedig örültem volna, ha anya nem cseszi el az estémet. Ha már a délutánomat sikerült tönkretennie, az estémet igazán megkímélhette volna.
-Ki volt ez? - ráncolta össze a szemöldökét Harry, amikor beültem mellé
-Nem tudom. - vontam vállat - Hova megyünk? - váltottam témát
-Mindjárt meglátod. - mondta széles mosollyal
Remélem legalább addig sikerült lecsillapítanom a kíváncsiskodó kedélyeit, míg kitalálom, hogy mit mondjak neki erről az egészről. Biztos vagyok benne, hogy gyanakszik valamire, csak nem akarta bolygatni a témát, nehogy összevesszünk. Azt viszont tudom, hogy ez elkerülhetetlen. Az út alatt azon agyaltam, mit mondhatnék neki, így észre sem vettem, amikor megérkeztünk egy arénához. Már tényleg semmit sem értettem. Tinilányok tolongtak mindenhol, a visítozás kihallatszott. Harry összekulcsolta kezeinket, majd elindult. A hátsóbejáraton mentünk egy öltözőbe.
-Hol vagyunk? - értetlenkedtem
-Koncertem. - jelentette ki - Gyere, a színfalak mögött nem lesz semmi bajod.
-A ti koncerteteken vagyunk? - kérdeztem útközben
-Igen.
-És ezt nem lehetett elmondani? - nevettem hitetlenkedve
-Nem ezt a részét. Csak várd ki. - mosolygott ravaszul
Csókot nyomott ajkaimra, majd felszaladt a színpadra. Előtte még megbízott egy biztonsági őrt a szemmel tartásomra, ami szerintem felesleges volt, de, ha ettől jobban érzi magát, állok elébe. A dalok hallgatása közben még mindig azon törtem magam, milyen hihető sztorival állhatnék elő, anyát illetően. Csak arra figyeltem fel, hogy Harry rám pillant, majd az észveszejtő félmosolyával kacsint egyet. Széles mosoly húzódott a számra, majd tovább figyeltem őket.
-Azt hiszem a jelenlévők közül mindenki ismeri az albumunk plusz dalát. - járkált fel-alá a színpadon Harry - De azt kevesen tudják, hogy mikor, ki és kinek írta. - itt ismét rám pillantott, majd egymásra mosolyogtunk - Az 'Irrisistible' egy őszinte vallomás volt a tizenhat éves énemtől, egy tökéletes lánynak.
A szavak kipréselése közben végig engem nézett. Gyomromban azok az őrült sasok ismét repkedésbe kezdtek, mint általában mindig, ha vele vagyok.
-Elerie Frewen, szeretlek.
Felé sétált, kezet nyújtott, majd felhúzott maga mellé a színpadra. Széles mosollyal sétáltam mellette. Átadtak neki egy gitárt, a mikrofonját pedig az állványra helyezte. Ahogy bele kezdett a gitározásba, könnyek szöktek a szemembe. Ezzel a dallal felidézte a régi emlékeket. Az első találkozásunkat, az első csókot, az első randit, és mindent. A dal végeztével nyaka körül összekulcsoltam a kezem, majd boldogan egy csókot leheltem ajkaira.
-Én is szeretlek. - mondtam a sírástól remegő hangon
A srácok elköszöntek a közönségtől, majd levonultunk. Nevetve fordultam Harry felé, kezeimet a nyaka körül kulcsoltam össze, míg ő a derekamat ölelte.
-Őrült vagy. - mondtam nevetve
-Nem tetszett? - rémült meg
-Imádtam. - mondtam boldogan - De mire fel?
-Paul megkért, hogy közöljük a néppel, és én ezt a módot választottam. - vont vállat
-Én azt hittem az az interjú számított annak. - értetlenkedtem
-Láttad az interjút?
-Nem sokat, de épp eleget ahhoz, hogy még jobban szeresselek, akkor is, ha már azt hiszem nem tudlak jobban. - mondtam széles mosollyal
-Akkor ez pont jól jött egy ilyen elterelő hadműveletnek. - kijelentésére felnevettem - Gemma felhívott, hogy megyünk-e az esküvőre.
-Erre te?
-Hisztérikusan visítozva neki álltam, hogy hogy a fenébe képzeli azt, hogy kihagynánk. - mondta teljes beleéléssel, mire ismét felnevettem
-Még két hét. - sóhajtottam nagyot - Hogy repül az idő.
-Ha nem számítjuk azt a másfél év kihagyást, hét hónaposak leszünk. - adott hangot a gondolataimnak
-És, ha számítjuk, majdnem két évesek.
-De komolyan, az számít? - ráncolta össze a homlokát
-Szakítottunk, szóval nem hiszem. - vontam vállat
-De nem szerettünk bele másba. Én legalábbis nem.
-Én se. - mondtam széles mosollyal
-Azt akarom, hogy majd egymás mellé temessenek el minket.
-Összeházasodunk, gyerekeink lesznek, együtt öregszünk meg, és egymás mellé temetnek minket. Olyan egyszerűnek tűnik, de nem lesz az.
-Nem akarom megzavarni a gerle párt, de mennénk. - szólt közbe Niall
-Megyünk. - mondtuk egyszerre
Kézen fogva elindultunk, majd amikor kiértünk, a fotósok hada letámadt minket. Hiába a hátsó bejáratnál voltunk. Rendszerint kettőnk felől kérdezősködtek. Nagy nehezen kivergődtük magunkat az autóig, majd először Louist, Harryt és engem juttattak haza. Elköszöntünk a srácoktól és a sofőrtől is, és fáradtan beestünk a küszöbön. Louis arra hivatkozva, hogy ő a legidősebb, elfoglalta a fürdőszobát. Én olyannyira fáradt voltam, hogy nem volt kedvem vitába szállni. Csak ledobtam magam a kanapéra, Harry mellé.
-Ki volt az a nő? - tért a lényegre
Érdekes, máskor mindig mindent hatszor körbemagyarázott, mire kinyögte, amit közölni akart. És én hülye pedig el is felejtettem. Egyszerűen nem tudtam rá gondolni. Őszintén szólva nem is nagyon bánom, mert el akartam őt felejteni, de Harrynek mit mondhatnék?
-Hosszú, és most nem is nagyon akarok beszélni róla. - nyögtem ki nehezen - Ne haragudj, de most tényleg nem tudok erről beszélni.
-Megértem, de ha elmondod, talán tudok segíteni. - simított végig az arcomon
-Nem, ebben nem tudsz. Egyedül szeretném megoldani.
-Kicsim, itt vagyok neked. Megbeszéljük és ketten találnak rá megoldást, bármi is legyen az.
Nem tudtam mit mondjak. El akartam neki mondani mindent, hogy ne haragudjon, de ezt most tényleg nem zúdíthattam rá. Hallottam, ahogy Louis kilépve a fürdőszobából becsapja maga után az ajtót. Megváltásnak éreztem, hisz el tudtam menekülni a kérdésre adott válaszok elől.
-Megyek fürdeni. - siettem el
Nem akartam, hogy ez legyen. Nem akartam kérdések közt hagyni Harryt, de nem tehettem mást. Addig, míg nem vagyok benne biztos, hogy soha többé nem akarom látni anyát, nem mondok neki semmit. Nem akarom elsietni a dolgokat ezzel az üggyel kapcsolatban. Az is meglehet, hogy a düh beszélt belőlem, amikor azt taglaltam neki, hogy gyűlölöm őt. Hiszen elhitette velem és apával, hogy meghalt. Szörny dolgokon mentem keresztül, ő pedig nem volt mellettem. 
Lefürödtem, majd kedvtelenül visszacsoszogtam a szobámba. Semmi mást nem akartam, csak pihenni. Féltem, hogy Harry nagyon megharagudott rám az egész miatt, amit meg is értenék. Már épp kényelembe helyeztem magam, amikor nyílt az ajtó. Nem fordultam oda, csak a szemem sarkából pillantottam az éppen besétáló személyre. A sötét folt tökéletesen kiadta az illető, egészen ágyamig húzódó árnyékát. Lomha léptekkel befeküdt mellém, majd átölelte a derekam.
-Ne haragudj. - mondtam halkan
-Nem haragszok, csak tudni szeretném mi történik veled. Segíteni szeretnék, de nem hagyod. Pedig egy kapcsolatnak ez az alapja. A bizalom.
Olyan lyukat beszélt a hasamba, hogy nem tudtam tovább elhallgatni előle.
-Az anyám volt az. - mondtam szinte suttogva
-Tessék? - kérdezett vissza hisztérikusan
-Jól hallottad. - fordultam felé
-Mit akart? Nem halt meg? Hogy került ide? Honnan tudja hol laksz? - hányta a kérdéseket
-Harry. - állítottam le
-Bocsi, csa..
-Nem baj, tudom milyen érzés. Rengeteg kérdésre választ vársz, ahogy én is. De megbántam, hogy végig hallgattam.
-De mi történt?
-Hát azután, hogy mi eljöttünk apával a kórházból, felébredt. De ahelyett, hogy elénk állt volna, elhitette velünk, és mindenki mással, hogy halott. Kiderült, hogy csak azért csinálta, mert megcsalta apát. Érted benne a logikát? Mert én nem. - mondtam dühösen
-És mikor keresett fel? Mit akart egyáltalán? - értetlenkedett
-Nem tudom, de nem is érdekel. Csak azt akarom, hogy eltűnjön z életemből. Szerintem nem lesz túl megterhelő feladat számára. - mondtam flegmán
-Oké, nyugi, kicsim. - puszilt homlokon - Minden rendben lesz.
Ismét kényelembe helyeztem magam Harry védelmezően ölelő karjai közt, majd aludni próbáltunk.
-Mi lenne, ha holnap nem étterembe mennénk, hanem itthon maradnánk? Főzhetnénk valamit mi vacsorára. Louis úgy is Eleanornál alszik. - ajánlotta fel
-Nekem jó. - vontam vállat 

-Elmentem! - adta tudtunkra Louis, majd le is lépett
Mi tovább folytattuk a főzőcskézést, vagyis Harry. A menü elméletileg sült csirke lesz, de valamiért olyan érzésem van, hogy pizzát fogunk enni. Harry sütit is csinálni akar, de hogy milyet, fogalmam sincs. Félek abból sem lesz semmi. A csirke már a sütőben, a süti készítéshez készülődve Harry minden szükséges dolgot előpakolt.
-Jól áll a kezedben a fakanál. - mondtam nevetve
Harry csak felhúzott szemöldökkel rám nézett, amitől még jobban nevetni kezdtem. 
-Nem hogy segítenél.
-Te vagy a szakács. - tettem szét a karom tanácstalanul
-Akkor te meg takaríts. - vont vállat
-Rend van. - néztem körbe
Fogta a lisztes zacskót, majd egy jókora adagot a földre, valamint a mellette folytatódó asztalra szórt.
-Most már nincs. - kötekedett
-Lesz mit takarítanod. - húztam az agyát
Nagyot sóhajtottam, majd Harry mellé sétáltam. Lesepertem az asztalról a lisztet a kezembe, mintha takarítani készülnék. Ehelyett viszont szépen összekentem vele az arcát.
-Napozhatnál, kicsim. Kezdett olyan lenni, mint a fal. - mondtam nevetés visszafojtva
-Ezt még nagyon megbánod. - próbált rám ijeszteni
Nevetve elfutottam a pult másik oldalára. Így a körül sétáltunk egy ideig. Harry megunta, majd elővett egy poharat. A csap alá tartva azt, megtöltötte hideg vízzel. Diadalittas mosollyal elindult felém.
-Meg ne próbáld. - szóltam rá
-Le kell mosnod a lisztet.
-Összekeversz magaddal. Te vagy lisztes, édes. 
-Te is az vagy. - mutatott a felsőmre
Körbenéztem magamon, mire éreztem, hogy egy maréknyi liszt a felsőmön landol. Ezidő alatt Harry elém került, kezében a pohárral. A menekülésem megakadályozásának érdekében szabad, lisztes kezével átölelte a derekam, majd magához húzott.
-Miért van az, hogy ha mi ketten a konyhába kerülünk, felfordulást csinálunk? - mosolygott édesen
-Megnyugtatnál, ha azt a poharat letennéd. - néztem az imént említett tárgyat
Lassan, aprókat lépkedett előre, arra késztetve ezzel hogy hátráljak. A poharat a mögöttem folytatódó pultra helyezte, majd megcsókolt. Szenvedélyes volt, és érzéki. Mohón kulcsoltam össze karom a nyakánál, míg ő minden pillanatban egyre közelebb húzott magához. Egy hirtelen mozdulattal felültetett a pultra, lábaim a derekán fonódtak össze. Az imént felhelyezett pohár a földre került és darabokra tört. Sem Harryt, sem engem nem érdekelt. Levegő hiányában ajkaink elváltak, homlokát az enyémnek támasztotta. Arcát kezeim közé fogtam, míg ő combomon pihentette tenyereit. Mindketten széles mosolyra húztuk ajkunkat.
-Fel kéne takarítani. - mondtam még mindig az arcát fogva
-A poharad felszedem, nehogy megvágd magad. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Mert mennyivel jobb, ha téged vág meg. - ironizáltam
-Legalább nem a te véred folyik. - vont vállat
Tudtam, hogy felesleges vele ilyenről vitát nyitni, inkább rá hagytam. Addig, míg ő a pohárral foglalkozott, letakarítottam a lisztet az asztalról, és fel sepertem a földről is. Amikor a sütő melletti kukába helyeztem a kidobni kívánt lisztet, az orromat égett szag csapta meg. Kapkodva pillantottam be a sütőbe, majd, ahogy kinyitottam azt, a helyiséget elárasztotta a fekete füst.Köhögve legyeztem, sikertelenül. A füstjelző bekapcsolt, Harry hozzám sietett.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva
-Jól, csak ezt a csipogást szüntesd meg. - kértem meg
Szú nélkül székre állt, majd kikapcsolta a füstjelzőt. A csirkét szét égve a kukába dobta, míg én a környéken létező összes ablakot kinyitottam. Nevetve Harryhez fordultam, aki kicsit csalódott arccal nézte a kukát, amibe a csirkét helyezte.
-Tudtam, hogy nem csirkét fogunk vacsorázni.
-Már sütni sincs kedvem. - nevetett ő is - Megyek, rendelek pizzát.
-Oké, addig gyorsan lezuhanyzok. - nyomtam csókot ajkaira
Amikor végeztem, Harry már a nappaliban várt, kezében a telefonjával. Felpillantott rám, majd kicsit aggódó, és megbánó arccal a szemembe nézett.
-Jajj, ne vágj már ilyen képet. - ültem az ölébe - Majd máskor jobban figyelünk. - nyomtam csókot ajkaira
-Nem az a bajom. - rázta meg a fejét - Tettem valamit, aminek nem fogsz örülni. - sóhajtott nagyot
-Ha nem csaltál meg, nincs gond. - jelentettem ki, mire csengettek - Megjött a pizza.
Felálltam, hogy Harry ki tudjon menni a futárhoz, de csak lassú léptekkel megállt előttem.
-Nem a pizzát hozták. - mondta magabiztosan
-Akkor? - értetlenkedtem
-Áthívtam valakit vacsorára.
-Remek, legalább megismerem a barátaidat. - mondtam boldogan - Hol itt a probléma?
-Ott, hogy nem az egyik barátom jött át. 
Még mindig értetlenkedő fejjel, Harryt követve a bejárati ajtóhoz sétáltam. Ajtót nyitott, mire arcomról az értetlenkedésnek nyoma sem volt. Felváltotta a düh, és a meglepődöttség. Ott állt előttem anyám, azért, mert Harry áthívta. 

A blog ötödik és hatodik díja

Mivel ezt a díjat már ezelőtt 3x volt alkalmam elnyerni, nem válaszolgatok negyedjére is. Mindkettőt nagyon köszönöm CrazyGirl-nek. Imádlak! :*

Hatodik díj:

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat akitől kaptad!

2. Rakd ki a képet a blogodra!

3. Válaszolj 5 kérdésre!

4. Küld tovább két írónak!

1.Mióta írsz?

Már lassan egy éve.

2.Hogy becéznek?

Sipike.

3. Ki a kedvenced az 1D-ből?

Mindegyiküket nagyooooooon imádom, de ha választani kell akkor Louis és Niall.

4. Milyen előadókat szeretsz a One Direction-on kívül?

Little Mix, JB, Linkin Park, Katy Perry, Pink, Example, Simple Plan, Olly Murs, Children of Distance, Eminem, Rihanna, Train... sorolhatnám életem végéig.:D

5. Hány blogod van?

Kettő. Ez, és az Unforgivable, amit remélem sokan olvasnak ezen kívül.:)

Nekik küldöm:

CrazyGirl - Tudom, tudom visszafelé nem lehet küldeni, de nem is a nyilvános blogjára adom tovább, hanem arra, mait elkezdett. Én már olvastam, és ahogy az írói képességét ismerem, tuti el fogtok halni tőle.

Csoport

Sziasztok! 

Először is szeretném megjegyezni, hogy remélem tetszett a 7. fejezet.
Facebook-on csináltam egy csoportot, amihez szeretném, ha minél többen csatlakoznátok. A két blogomnak csináltam. Feltehetitek a kérdéseiteket, bármire válaszolok. Egyedül a következő részek tartalmáról nem vagyok hajlandó információkat kiszivárogtatni. Viszont! Ha minden jól alakul, néha ízelítőt kaphattok az épp írófélben lévő részekből. Ezentúl természetesen mindig szólok, ha előreláthatólag az adott napon új rész kerül valamelyik blogra, és a feltevés időpontjában. Kifejthetitek a véleményeteket a sztoriról, vagy akár rólam is, mint íróról. Remélem minél többen leszünk.

A csoport: DreamerGirl blogjai

22.fejezet - Hívatlan vendég

HelloSziaMindenki! Meghoztam a 22.fejezetet, kicsit késve. Rövid is lett, de nem tudtam jelenleg többet kiküszöbölni magamból. Annyit fűznék még ehhez a részhez, hogy a görkoris ötlet az egyik legjobb barátnőmtől, Dorinától ered. A fagyizás is onnan van, hogy amikor felhozta a görkoris témát, épp a fagyival hűsítettük magunkat. Szóval ez a fejezet részben az ő érdeme is. Innen is jobbulást csajszi, remélem tetszik majd ez a rész neked is, és mindenki másnak, aki olvassa. Jó időtöltést, és kommentelést.:)

Elerie*

-Elerie?!
Vonakodva fordultam meg  saját tengelyem körül. Ott állt előttem teljes életnagyságban a halott anyám. Dühös voltam. Minden kérdésre, ami akkor lezajlott a fejemben, választ vártam.
-Elerie. - hitetlenkedett, majd könnyes szemekkel felém sétált - Kislányom.
Megölelt volna, de eltoltam magamtól. Értetlenkedve rám nézett, mintha ő várna magyarázatot.
-Oh, ne nézz már így. - mondtam feszülten - Mi folyik itt?
-Üljünk le, és mindent elmesélek.
Kis unszolás után voltam csak hajlandó leülni vele egy asztalhoz. Még mindig nem fogtam fel a történteket.
-Hogy-hogy élsz? - csúszott ki az első, legfoglalkoztatóbb kérdés a számon - A kezeim közt haltált meg. - nyugtalankodtam
-Igen. - bólintott nagyot - Klinikailag. Nem sokkal azután, hogy elmentetek felébredtem, de nem tudtam visszamenni hozzátok. Tudom ez most nagyon sok lehet neked, de valami szörnyű dolgot tettem nem sokkal azelőtt, hogy kórházba kerültem.
-És el is mondod még az idén? - türelmetlenkedtem
-Emlékszel még, amikor Los Angelesbe kellett mennem kezelések miatt?
-Igen, veled akartam menni, de nem engedted. - mondtam dühösen
-Nem véletlen. Ismered Smith nyomozót a helyi rendőrségről. - mondta magabiztosan
-Honnan tudod? - értetlenkedtem
-Viszonyom volt vele. - sütötte le a fejét
-Mi van? - fakadtam ki - Megcsaltad apát? Várj. Megcsaltad apát, és csak azért, hogy ne érezd magad rosszul, inkább elhitetted mindenkivel, hogy halott vagy? Nem lett volna egyszerűbb elénk állni, elmondani, megbeszélni és megoldani a dolgokat? Ne válaszolj, hagyjuk. Soha többé nem akarlak látni.
-De kicsim. - próbált meg marasztalni
-Van róla fogalmad mennyi mindenen mentem keresztül miattad? - nyomtam meg dühösen az utolsó szót - Mennyi álmatlan éjszakám volt? Mennyi megaláztatás ért, amikor a részeg apámért mentem, aki azért itta le magát minden áldott nap a sárga földig, mert nem bírta feldolgozni, hogy meghaltál? És miért kerestél fel? Miért pont most? Ne, nem is érdekel. Csak tűnj el az életemből, ahogy évekkel ezelőtt. Számomra még most is halott vagy.
Idegesen álltam fel az asztaltól, majd nagyot sóhajtottam, hogy kicsit lenyugodjak, de nem tudtam. Könnyes szemeimet törölgetve siettem haza, vissza sem nézve a hátra hagyott nőre. Mérhetetlen harag töltött el legbelül, és megannyi kérdés. Magunkra hagyott, csak azért, mert szégyellte azt, amit tett. Nem értettem, hogy talált meg. Harlowból Holmes Chapelbe, onnan Los Angelesbe, aztán vissza Holmes Chapelbe, végül pedig ide, Londonba utaztam. Ebből a négy helyszínből három benne volt a rendőrségi ügyletekben. De hát Smith nyomozó gondolom simán le tudott nyomozni telefon, vagy bármi más alapján. Csak azt nem értem, hogy ő és anya mikor jöttek össze. Na jó, igazából szinte semmit nem értek ebből az egészből. És anya mit akar most? Minek keresett fel? Rendbe hozni a családot? Arról már nagyon régen lekésett. Ezt a családot már semmi sem tudja olyanná tenni, mint amilyen volt. Még mindig dühös léptekkel közelítettem meg a bejárati ajtót, majd miután lerúgtam magamról a cipőmet, bevágódtam a kanapéra. Kapcsolgattam a TV-t, amikor egy zene csatornán állt meg a tekintetem. Interjú ismétlés volt a srácokkal. Harry láttán elmosolyodtam.
-Rendben. Minden tini lány egy dologra kíváncsi. - nézett sejtelmesen a műsorvezető - Mi a helyzet a lányokkal? Kinek van barátnője, és ki támadható, facér tag? Menjünk sorban. Niall?
-Nekem nincs senkim. - vont vállat
A közönség meg sem várta, hogy befejezze a mondanivalóját, őrült üdvrivalgásba kezdett. Niall zavarában elnevette magát.
-Kiszemelt? - húzogatta szemöldökét a nő
-Az sincs, szóval lányok, itt vagyok. - emelte magasba mindkét kezét
A nézőtérről ismét sikítozás hangzott, amitől képtelen voltam lehalkítani a készüléket.
-Menjünk tovább. - mondta a csitulás utána nő - Liam?
-Nekem nincsenek olyan kecsegtető szavaim, mint Niallnek, ugyanis boldog párkapcsolatban élek még mindig, Daniellel.
-Remek, a rajongók ennek is biztos örülnek, hisz boldog vagy. - mosolyodott el
És ismét az a mérhetetlen visítozás. Szerintem a műsor fele ezzel megy el. Ez már közel sem volt akkora, és olyan őszinte ordibálás, mint amilyet Niall kapott.
-Harry? - haladt tovább a nő
-Nos, nem itt és nem így akartam tudatni a rajongókkal, de ha már így rákérdeztél, ugyanaz a válaszom, mint Liamnek. Csak természetesen én nem Daniellel vagyok együtt. - mondta nevetve
-Megtudhatjuk ki a szerencsés? - érdeklődött a nő
-Most bemutathatnám röviden, az erényeit felsorolva, de az is bőven túl lenne a műsor idején. - mondta széles mosollyal - Azt kell, hogy mondjam, tényleg, teljesen őszintén, hogy soha, senki mellett nem voltam még ilyen boldog. Arra kérem a rajongókat, még mielőtt elárulom a nevét, hogy ne bántsák. Szeretem őt, és nem akarom ennek az egész ócsárolásnak kitenni. Ha őt bánjátok, azzal egy kicsit engem is megsértettek.
-Hölgyeim, az aggódó és védelmező barát, Harry Styles. - mutatott rá széles mosollyal a műsorvezető
A közönség ujjongani kezdett, mire Harry nevetésben tört ki.
-Elerie Frewen. - nyögte ki végül a nevem
A meghatódottságtól könnyes szemeimet törölgettem a sorok hallatán. Annyira jó volt hallani, hogy szeret. Igaz, a nap minden órájában közli velem, és ki is mutatja, de ez mégis más volt. Ország-világ előtt vallotta be, ami csak még jobban esett. Igaz, sosem feltételeztem, hogy hazudna, de ez csak még jobban megerősítette, hogy tényleg szeret. Csak nem hazudna emberek ezreinek, hogy elhitessen valakivel valamit. A srácokat a turnéról és az új dalokról faggatták, amikor a mellettem lapuló telefon csörögni kezdett. Kicsit megugrottam, de azonnal kézbe kaptam a készüléket. Harry nevét a kijelzőn látva a szívem hevesebben kezdett verni. Arcomon a mosoly szélesebb lett, a gyomromban repkedő pillangók, mintha sassá változtak volna.
-Szia kicsim. - köszönt bele boldogan
-Szia. - üdvözöltem én is
-Otthon vagy? - tért a lényegre
-Hol másol lennék?
-Nem tudom. - mondta tanácstalanul - Mindjárt haza érünk, készülj el.
-Hova megyünk? - faggatóztam
-Majd meglátod, szeretlek.
Rám nyomta a telefont, esélyt sem hagyva így arra, hogy tovább kérdezősködjek. Még pár pillanatig a beszélgetés hatása alatt voltam, de gyorsan összeszedtem magam. A telefont a zsebem mélyére süllyesztettem, majd felkaptam egy pulóvert. Már épp a cipőmet húztam, amikor Harry kivételével a banda többi tagja elém került.
-Oh, nem kell az a cipő, nyugodtan vedd le. - mondta biztatóan Louis
-Kezdek félni. - mondtam viccelődve
A srácok ajánlására lehámoztam magamról a cipőmet, majd kisiettem Harryhez. Ott állt előttem a lábán, és a kezében görkorcsolyával. Jóízűen felnevettem, majd elé léptem és egy csókot nyomtam az ajkira.
-Remélem méretben megfelel. - nyújtotta át a kezében szorongatott korit
A kétfokos lépcső legtetején ülve felhúztam. Kicsit nagy volt ugyan, de nem vészes. Harry segítségével felálltam, ami elég nehéz volt, ugyanis párszor meginogtam.
-El fogok esni, még nem görkoriztam. - mondtam nevetve
-Ne aggódj, esésben nekem se lesz hiányom. - legyintett
Ahogy ezt kimondta, orra bukott. Először kicsit megijedtem, de egyszerre nevettünk fel.
-Örülök, hogy ilyen jól szórakozol, ez volt a célom.-mondta nevetve
Nevettem, pedig tudtam, hogy én is fogok hasonlóakat, és még durvábbakat is produkálni. A kezemet nyújtottam felé, hogy felsegítsem, de ő nem akart felkelni. Ehelyett inkább magára húzott.
-Harry, a nyílt utcán vagyunk. - néztem rá komolyan
-És? - vont vállat
-Na gyere, te szerencsétlen. - mondtam még mindig nevetve
Feltápászkodtam róla, majd segítettem neki felállni.
-Szerencsétlen? -vont kérdőre
-Mi az? Most jutott el a füledig a hang? - nevettem el magam - A hajad akadályozza, ugye?
-Kötekedhetnéked van? - hitetlenkedett - Na gyere, próbáljunk meg közlekedni.
-Nem megyek veled sehova. - engedtem el a kezét, továbbra ki kitartva a kötözködésem mellett
-Oh, dehogynem. - mondta egy ravasz mosollyal
Visszagurult elém, majd megragadta a kezem. Maga után húzott, amire kényszeresen felnevettem. Elfelejtettem, hogy akaratom ellenére is tudok haladni. Így Harry bosszantása kicsit nehezebb lesz.
-Amúgy nekünk nem is volt még randink. -mondta elgondolkodva Harry
-És ez talán az én hibám? - húztam fel a szemöldököm
-Akár. - vont vállat
Gyengén vállon csaptam, mire felnevettünk.
-Estére mit terveztél? - váltottam témát
-Nem mondom el. - makacskodott
-És ha azt mondom, hogy nem érek rá? - incselkedtem vele
-Mi dolgod akad? - hitetlenkedett
-Randim van. - mondtam nagyképűen - Te mit fogsz csinálni?
-Vacsorázok a legszebb nővel.
-Anyukád látogatóba jön? - esett le az állam a boldogságtól
-Bolond. - nevetett fel
-Akkor Gemma?
A kérdésemre Harry megállt, majd felém fordult.
-Holnap este nyolckor vacsora. - mondta ellent nem tűrő hangon
Hosszan megcsókoltam, mire hallottuk, ahogy kattannak a fényképezőgépek.
-Menjünk? - nyögte a csókunkba Harry
Hümmögésemmel jeleztem, hogy díjaznám az ötletet. Elgurultunk a fotósok táborától, ami nem volt könnyű menet.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva Harry
-Persze. - mondta, határozottan
-Nem fagyizunk egyet?
-Felőlem. -vontam vállat
Kézen fogva tovább haladtunk, ami valahogy úgy nézhetett ki, hogy Harry húzott maga után. Vicces volt, főleg, hogy a képeket minden bizonnyal már ma viszont fogjuk látni. Kikértük a nekünk ízre megfelelő gombócokat, majd leültünk egymás mellé. A lábam Harry combján nyúlt el, bal kezét a térdemen pihentette. Pofátlanul bele nyalt a fagyimba, amire sértődést játszva dühösen rá néztem.
-Hogy képzeled? - bosszantottam - Ez az én fagyim.
-Komolyan, mint egy kis gyerek. - mondta nevetve
Én is megkóstoltam az övét, de inkább maradtam a sajátomnál.
-Bamba. - mondta széles mosollyal - Leetted magad. - mutatott a felsőmre
Lenéztem a mellkasomra, hogy megpróbáljam eltüntetni a foltot, de nem láttam sehol. Összeráncol szemöldökkel emeltem volna fel a fejem, amikor Harry az államra helyezte a kezét. Megemelte a fejem, majd megcsókolt. Belemosolyodtam, majd kezeimet összekulcsoltam a nyakánál.

Harry arra utasított, hogy készüljek el hétre. Dolguk akadt, így jó pár órát egyedül voltam otthon. Lefürödtem, majd felöltöztem abba szerelésbe, amit Harry választott. Azt mondta, mindennek tökéletesnek kell lennie ma este. Azt is mondta, hogy ha valami szakadt göncben mennék, az sem érdekelné, mert szeret. Én erre értelmetlenkedve közöltem vele, hogy én is szeretem őt, majd elrohantak.
-Kész vagy? - kiáltott fel Harry
Fenébe, már is itt van? Gyorsan felhúztam a cipőmet, majd lesiettem.Ott még gyorsan átvizsgáltam a táskám tartalmát, de hiányoltam valamit.

-Egy pillanat, a telefonom fent maradt. - kértem időt Harrytől, majd felrohantam
-Siess! - sürgetett
Amint beléptem a szobába, valaki csengetett. Elképzelésem nem volt, hogy ki lehet az, nem is nagyon izgatott, csak a telefonomat kerestem.
-Kicsim, téged keresnek! - kiáltott fel Harry
-Jövök! - ordítottam vissza
A párám mellett megpillantottam a telefonom, és hogy időt nyerjek, a lépcsőn lezakatolva azzal foglalkoztam, hogy a táskába süllyesszem a készüléket. Az utolsó fokra érve felpillantottam az ajtóban álló személyre.
-Mit keresel itt? - kérdeztem dühösen anyától

21.fejezet - Városnézés

Sziasztok! Sajnálom, hogy már egy hete nem volt új rész, és hogy ez is ilyen rövid lett , de kicsit megakadtam az írásban. Remélem ez a rész is tetszik és kapok kommenteket. Tudjátok, gombok használata, feliratkozás! Jó olvasást.:)

Elerie*

A telefon túlsó végén valaki olyan hangját hallottam, akitől elképedtem. Sohasem hittem volna, hogy ilyen létezhet. De tényleg létezik? Vagy csak beképzeltem magamnak? Már nem tudom mit higgyek.
-Elerie? - kérdezte egy remegő, női hang
-Ki beszél? - türelmetlenkedtem
-Emily vagyok. - mondta halkan, nyögdécselve
-Anya? - döbbentem le
Az érzések kavarogtak bennem. Nem értettem semmit. Ez nem történhet meg, lehetetlen. Anya halott. Valaki biztos csak szórakozik. De akkor mégis miért hasonlít úgy anya hangjára?
-Kicsim, tudom, semmit sem értesz, de mindent elmagyarázok, csak holnap háromkor legyél a cukrászdában, kérlek.
Nem szóltam semmit. Hallgatásom észrevétele után anya rám nyomta a telefont. Már, ha tényleg ő volt az. Lesokkolódva baktattam vissza a fiúkhoz, majd újra elfoglaltam a helyem Harry ölében, aki bal kezét a hátamon, a jobb tenyerét pedig a combomon pihentette.
-Minden rendben? - kérdezte aggódva
-Persze. - mondtam bizonytalanul - Miről van szó? - tereltem a témát
-Csak az esküvőről. - válaszolt Louis
-Hol van még az? - kérdeztem hitetlenkedve
-Nem messze. - mondta Harry, a mondata befejeztével pedig csengettek
-Nyitom. - sóhajtott nagyot Louis
Feltételezhetőleg Paul érkezett meg. Már most félek ettől az egésztől.
-Sziasztok. - foglalt helyet Paul sietősen - Térjünk a lényegre. - nézett rám és Harryre - Mindenki tudja, hogy az X-Faktor előtt jártatok. Csak egy kérdésem van, főként hozzád. - nézett konkrétan Harryre - Komolyan gondoljátok ezt a kapcsolatot?
-Igen. - válaszoltunk egyszerre, határozottan
-Ilyen kérdést mégis hogy tehetsz fel? - akadt ki Louis, persze csak hülyeségből
-Remek. - forgatta a szemét Paul Louis miatt - A rajongókkal hogy fogod közölni?
-Twitcam, koncert, rádió, interjú. - sorolt fel pár lehetőséget Harry - Nekem mindegy. - vont vállat - Neked hogy lenne jó, kicsim?
-Neked kell bejelentened, döntsd el te, hogy lenne könnyebb. - hagytam rá
-Oké, ezt majd megbeszélitek egymás közt. - szólt közbe Paul - Fogod bírni a rajongókat, és a médiát? Na meg ezt a négy idiótát? - nézett körbe a srácokon
-Mi az, hogy idióták? - játszotta a sértődöttet Lou - Kikérem magamnak ezt a hangnemet.
-Azt hiszem erről beszélt. - célzott Paul előző kijelentésére Liam
-Igen, azt hiszem képes leszek megbirkózni velük. - mondtam félig nevetve, kissé bizonytalanul
-Rendben, de szólok, hogy néha rosszabbak, mint a rajongók. - forgatta a szemét
-Legalább felkészítenek. - vontam vállat
-Na igen, mindennek van jó oldala. - adott igazat Paul - Azt hiszem ennyi lényeges dolog van, majd, ha valami még eszembe jut, hívlak titeket. Akkor a bejelentés módját mindenképp beszéljétek meg, és majd értesítsetek. - állt fel eddigi helyéről
Louis kikísérte, majd visszaült közénk. Arcán mérhetetlen vigyor volt, nem értettem miért.
-Mi bajod van? - kérdeztem bambán
-Semmi. - mondta gúnyosan, majd Zaynre pillantott
Felpattant a helyéről, majd Zayn elé lépett. Ő azonnal vette az adást, kezeit kitárta, így Louis az ölébe tudott ülni.
-Oh, úgy szeretlek kicsi édes mézes sütikém. - simogatta Lou Zayn arcát
-Én is téged, nyuszikám. - mondta kissé unottan Zayn
-Mi az, hogy csak nyuszikám? - állt fel sértődötten Louis - Azt hittem ennél jobban szeretsz.
Sértődést játszva hátat fordított Zaynnek, aki szemet forgatott kínjában,majd nevetésben tört ki.
-Drága, egyetlen habos, cukros mézes piskótám, ne haragudj. - kérlelte Zayn
-Kicsit jobb, de még mindig nem az igazi. - mondta megenyhülve Louis, majd visszaült Zayn ölébe
-Ilyenkor mit éreznek? - fordultam Harry felé
-Ha én azt tudnám. - mondta nevetve - Ehhez nyugodtan kezdj el hozzá szokni egyébként.
-Rajta vagyok. - húztam a szám

Este fürdés után alváshoz készülődtem, de amint beléptem a szobámba, az ágyamat valaki elfoglalta.
-És én hol alszok majd? - kérdeztem kötekedve Harryt
-Szorítok neked helyet, ha nagyon szeretnéd. - mondta mosolyogva
Az ágyhoz botorkáltam, majd befeküdtem Harryhez. Hátulról átölelve keze a hasamon állapodott meg, az enyém pedig az ő kezén. Szorosan magához húzott, majd egy puszit lehet az arcomra.
-Milyenek a srácok? - kérdezte már álmos hangon
-Őrültek. - mondtam nevetve
-És mi van Louissal?
-Mi lenne? - értetlenkedtem
-Oh, úgy teszel, mintha nem tetszene. - mondta felháborodva
-Mi van? - fakadtam ki
Lehámoztam magamról védelmezően ölelő karját, majd feldőltem és felé fordultam.
-Mit vagy úgy oda? - kérdeztem dühösen - Mert megöleltem valakit, akit majdnem két éve nem láttam?
-Láttam, hogy nézel rá. - mondta flegmán
-Miért, hogy nézek rá? - türelmetlenkedtem
-Úgy, ahogy rám soha.
-Talán azért, mert rád soha nem tekintettem úgy, mint barátra. Vagy talán azért, mert szeretlek, ez nem fordult meg a fejedben? - hadartam el szavaimat idegesen
Nem szólt semmit, csak nagyot sóhajtott. Feltételezem rájött, mekkora baromságot feltételezett. Kezével óvatosan közre fogta az enyémet, majd magához húzta. Puha ajkaival puszit lehelt rá.
-Ne haragudj. - mondta halkan
-Nem haragszok csak szarul esik, hogy nem bízol bennem. Én a pletykák ellenére hányszor kérdőjeleztem meg a hűségedet? - kérdeztem még mindig feszülten
-Rendben, igazad van, sajnálom.
Feldőlt, majd felém fordult. Megbánó tekintettel nézett rám, majd halvány mosoly ült az arcára.
-Holnap elmegyünk valahová? - kérdezte kiskutya szemekkel
-Délután majd város néznék inkább.
Őszintén szólva még nem voltam biztos benne, hogy menni akarok, de úgy éreztem, hogy ott kell lennem. Kíváncsi voltam, hogy tényleg a halott anyám volt-e a vonal túlsó végén.
-Oké, akkor reggel elmegyünk eszünk valahol, beülünk egy moziba, vagy ahová szeretnél, utána meg mehetünk várost nézni. - foglalta össze a holnapi programot
-Vagy mi lenne akkor, ha elmennénk reggelizni, és utána néznénk meg a várost?
-Nekem jó. - vont vállat - Csak az estéd legyen szabad.
-Miért, mi lesz este?
-Majd megtudod. Akkor reggeli és városnézés. Délután lehet el kell ugranunk kicsit stúdiózni, de, ha nem, akkor elugorhatnánk moziba.
-Még meglátom mennyire lesz kedvem. - nyomtam csókot ajkaira - Jó éjt.
-Neked is, kicsim.
Visszafeküdtem a helyemre, de ezúttal Harryvel szembe fordultam. Kezeim a mellkasa előtt, míg fejem a karján pihent. Éreztem, ahogy meleg tenyerét a hátamra simítja, majd közelebb húz magához. Magamba szippantottam bódító illatát, ami mosolyra késztetett. Bal karját, amin feküdtem, kicsit megemelte, hogy átölelhessen. Harryhez képest kicsi vagyok, így szinte eltűntem karjai közt. Lábaink összegabalyodtak. Védelmező ölelésében hunytam álomra szemem.

Reggel a szememet kiégető napsugaraira ébredtem. Forgolódtam párat, majd lehunyt szemekkel tapogatni kezdtem az ágyat. Harryt sehol sem éreztem, és hiába nyitottam ki látószerveimet, ő sehol sem volt. Nagyot sóhajtottam, majd a takarót lehámoztam magamról. Épp Harry keresésére indultam volna, amikor nyílt az ajtó. A göndör fürtjei össze-vissza álltak, kezében két csésze díszelgett. Könyökével nyomta le a kilincset, a bezárását már rám hagyta, amikor odasiettem, hogy segítsek neki.
-Jó reggelt. - mosolyodott el, amikor leültem mellé
-Neked is. - nyomta csókot ajkaira
Átnyújtotta az egyik csészét, amiben vélhetőleg kávé volt. Bal kezemben tartva kavargattam a tartalmát, majd miután belekortyoltam, nevetést visszafojtva fintorogtam.
-Ne haragudj, kicsim. - mondtam még mindig nevetve - Szeretlek, de ez a kávé kibaszott erős.
-Nem tudtam, hogy iszod. - vont vállat - Én az egész napos hajtás miatt így iszom.
-Oké, akkor egyezzünk meg abban, hogy a kávét majd én megcsinálom magamnak. Amúgy se iszok túl gyakran.
-Rendben. - egyezett bele
Csókot nyomtam ajkaira, majd kipateroltam, hogy felöltözhessek. Miután ezzel végeztem, a nappaliban vártam be a még készülődő barátomat. A lépcső felől botorkálást hallottam, azt hittem ő jött le, de tévedtem, ugyanis Louis álmos fejével találtam szembe magam.

-Reggelt. - mondta álmosan
-Neked is.
-Mentek valahová? - ült le mellém
-Reggelizni, meg várost nézni. - adtam a tudtára
-Én is randizok. - mondta büszkén - A TV-vel, meg a kajával. - mondta egy grimasz kíséretében
-Bolond vagy. - mondtam nevetve
-Na, érezzétek jól magatokat. - sóhajtott nagyot, majd felállt
-Köszi, ti is. - háláltam meg a kívánságát nevetve
Harry az övét birizgálva sétált le a lépcsőn, majd az utolsó fokon megállt. Ahogy megigazította az imént említett tárgyat, széles mosollyal rám nézett.
-Mehetünk?
-Persze. - álltam fel - Szia Louis.
-Sziasztok! - kiabált a konyhából
Ahogy kiléptünk a házból, kapkodva nyúltunk egymás keze után, majd összekulcsoltuk őket. Pár lépés megtétele után Harry rajongóinak egy nagy tábora vett körbe minket. Ezt az egészet már most nem szeretem, de hozzá kell szoknom. Vállaltam, hogy ennek ellenére együtt leszek Harryvel, amin nem is kívánok változtatni. Miközben megpróbáltuk átverekedni magunkat a tömegen, kaptuk a kérdéseket. Rendszerint felőlem, és a kettőnk kapcsolatáról érdeklődtek. Nagyon nehezen sikerült megszabadulnunk a tömegtől. A legközelebbi kajáldába ültünk be, még mielőtt még egy ilyen csoportba bele futottunk volna.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva Harry
-Persze. - mondtam határozottan
A reggeli kissé szótlanul telt, feltehetőleg a rajongók lefárasztása miatt. Úgy döntöttünk először azokat a dolgokat nézzük meg, amik érdekelhetnek, majd csak azután a nevezetességeket. Épp a házunkhoz legközelebb elhelyezkedő moziról taglalt Harry, amikor mosoly húzódott a számra.
-Mi az? - kérdezte hitetlenkedve
-Nem emlékeztet valamire ez az egész szitu?
-Az első találkozásunk. - húzódott széles mosolyra a szája
-Akkor is körbe vezettél a városon. Csak épp nem így. - emeltem fel az összekulcsolt kézfejünket
-De már akkor tudtam, hogy minket egymásnak teremtettek.
Halkan elnevettem magam, majd egy csókot nyomtam ajkaira.
-Szeretlek. - mondtuk egyszerre
mindketten elmosolyodtunk, majd tovább sétáltunk.
-Mit nézzük meg? - fordult felém Harry
-Maga az idegenvezető, nem nekem kellene tudnom. - vontam vállat
-Oh, ezesetben tudom ajánlani a London Eye-t, hölgyem. - mutatott az említett óriáskerék felé - Remek szórakozás, ha éppen nem tériszonyos.
-És, ha mégis az vagyok? Felülne velem egy körre? - folytattam a játékos
-Ezer örömmel, de cserébe kérnék valamit. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Mi lenne az, uram?
-A csókja, asszonyom. - mondta, majd elnevette magát
-Csak azután, hogy kipróbáltuk.
Mindketten elnevettük magunkat, majd elindultunk a célunkként kitűzött óriáskerék felé. Kicsit idegesítő volt egy idő után, hogy folyamatosan fényképeznek, és szinte minden lépésünket megörökítik, de ilyenkor mindig arra gondoltam, hogy szeretem Harryt. Így kicsit sikerült lenyugodnom. Ahogy megérkeztünk, Harry megvette a jegyeket, majd nem sokkal később beinvitáltak minket a kis kabinba. Félelmetes volt ugyan olyan magasságban lenni, de Harry jelenléte megnyugtatott. A tájat bámultam, amikor Harry hátulról átölelt. Arcát a nyakamba fúrta, majd puszit lehet oda. Állát a vállamon támasztotta meg, így a fejünk majdnem egy vonalban volt. Felé fordultam, majd egy puszit nyomtam az arcára., mire elmosolyodott.
-Elnézünk a vidámparkba? - nézte szüntelenül a tájat
Válaszadásként csak hümmögtem egyet, miszerint benne vagyok a dologban. Miután véget ért a kör, kézen fogva sétálgatunk a standok között. Csak nézelődtünk, amikor Harry hirtelen megállt. Egy olyan játéknál kötöttünk ki, amitől a nevetés tört rám. A lényege az volt, hogy a kapott vízipisztollyal a lufiba kellett célozni, és az nyert, akinek hamarabb kidurrant.
-Most mi van? Ezt mindig is ki akartam próbálni. - mondta nevetve - Egy élmény lesz leverni benne.
-Na arra ne vegyél mérget.
Megkaptuk a két vízipisztolyt, majd elkezdtünk őrült módjára célozni. Hiába nyomtam erősebben a gombot, a víz nem jött erősebben, bár ez már az elején egyértelmű volt. Harry néha rám pillantott, ahogy én is rá. A játék ideje alatt gyönyörű, gödröcskés mosolya el sem tűnt az arcáról. Egy óvatlan pillanatban a pisztoly kiesett a kezéből, így a játékot én nyertem.
-Béna. - kötekedtem vele
Nagyon jól tudtam, hogy direkt csinálta. Egy vízipisztoly nem esik csak úgy ki az ember kezéből, mg akkor is, ha vizes. 
-Oh, igen?! - mondta fenyegetően - Ideadná, kérem? - mutatott a vízipisztolyra
A stand mögött álló öreg férfi szó nélkül átnyújtotta neki az említett tárgyat, majd széles mosollyal figyelt minket. Hátrálni kezdem, de a nevetés nem könnyítette meg a dolgom.
-Ne, Harry, meg ne próbáld. - mondtam ellent nem tűrő hangon
-Ha olyan béna vagyok, amilyennek titulálsz, úgy sem talállak el. - mondta nevetve
-Harold! - szóltam rá komolyan, de végül mégis elnevettem magam
Ekkor éreztem, ahogy a hasamat éri a hideg víz. A szememet becsukva tűrtem a dolgot, és Harry önfeledt kacagását hallgatva elmosolyodtam.
-Úgy tűnik még sem vagyok olyan béna. - tett szét a karját,miután kellő mennyiségű víz landolt a felsőmön
-Harold Edward Styles. - sétáltam felé határozott léptekkel - Ezért még nagyon megfizetsz.
-Állok elébe.
Szaladni kezdett, ahogy közeledtem felé.
-Hé. - szólt utánam az öreg férfi - Ezzel könnyebb lesz.
Átnyújtott egy kicsivel nagyobb vízipisztolyt, mire hálásan rá néztem.
-Köszönöm. - bólintottam aprót
-Ugyan. - legyintett nagyot
Megindultam Harry keresésére. A vidámpark óriási volt, a tömeg még nagyobb.
-Elnézést, nem látott egy göndör hajú srácot, vízipisztollyal? - szólítottam le egy nőt
-De, mintha arra szaladt volna. - mondta kissé bizonytalanul, az édességes stand felé mutatva
-Köszönöm. - háláltam meg a segítségét
Megindultam a stand felé, ügyelve arra, hogy Harry ne kerüljön mögém. Lassan közelítettem, szerintem teljesen bolondnak néztek, de nem érdekelt. A vízipisztolyt a mellkasomhoz emeltem, ahogy a filmekben szokták. Nem voltam elég óvatos, nem figyeltem túlzottan. Harry mögém került, a pisztolyt a hátamhoz szegezve. Nevetve a levegőbe emeltem a kezeimet, mire teljesen mögém lépett. Bal kezét átvezette a hasam előtt, úgy húzott magához. A fülemhez hajolt, haja csikizte a bőröm.
-Az ígért csók elmaradt. - puszilt a nyakamba
Megfordultam, majd széles mosollyal egy csókot nyomtam puha ajkaira. Mindkét keze átölelte a derekam, én arcát fogtam két kezem közé. Miután elváltak ajkaink, a "fegyvert" felvettem a földről, majd visszavittük a tulajdonosnak. Jót nevetett rajtunk.
-Oh, hogy a rohadt élet csessze már meg. - mondta dühösen Harry
Előkotorta a csörgő telefonját a zsebéből, majd egy szemforgatás után a füléhez emelte.
-Mondjad. - szólt bele idegesen - Fél óra és ott vagyok. - sóhajtott nagyot
-Mi történt? - kérdeztem rémülten
-Be kell mennem a stúdióba.
-ezért vagy ideges? - hitetlenkedtem - Tudtuk, hogy valószínűleg be kell menned.
-Nem haragszol? - nézett rám sajnálkozva
-Már hogy haragudnék? - mosolyodtam el - Számítottam rá, mert szóltál.
-Mit fogsz csinálni?
-Amiatt ne aggódj, majd elfoglalom magam valahogy. - vontam vállat
Őszintén szólva kicsit örültem, hogy Harrynek be kellett mennie. Nem tudom, hogy jöttem volna el otthonról, ha ott van. Haza mentünk, mert a szövegei, és még pár dolog otthon volt,majd gyorsan el is ment, hogy minél hamarabb visszaérhessen. A városnézés alatt Harry azt a kis cukrászdát is megmutatta, ami hozzánk a legközelebb volt. Nem tudom, hogy a hívom melyikről beszélt, de én abba fogok elmenni. Ha mégsem ott lesz, akkor az valószínűleg egy jel arra, hogy nem is kell tudnom, hogy tényleg a halott anyám hívott-e. A találkozóig volt még fél órám, azt pedig gondolkozással töltöttem. Nem tudtam, hogy tényleg el kell-e mennem. Jó ötlet? Mi lesz, ha tényleg anya hívott? De miért hívna a halott anyám? És ha nem ő volt, akkor melyik az az elmebeteg állat, aki ilyennel szórakozik? És ha anya volt? Mit akar? Miért keres most? Idegesen indultam el a cukrászdába, mindenem remegett. ahogy megérkeztem, leültem egy kinti asztalhoz, miközben a kért forrócsokimat kavargattam. Szemeimmel mindenhol anyát kerestem. Egy idő után már hülyeségnek tűnt, hogy a halott anyámat várom. Negyed óra várakozás után felálltam. Meguntam ott ülni, és az is elég valószínű, hogy ez az egész egy baromság. Elindultam haza, két lépés után viszont egy ismerős hang szólt utána. A vér megfagyott bennem.
-Elerie?!

Remélem tetszett ez a rész is, bár ezt már elmondtam. Na mindegy, szóval. Ha rászánjátok magatokat egy kommentre, aminek mellesleg nagyon örülnék, szeretnélek megkérni titeket arra az apróságra, hogy válaszoljatok nekem 3 egyszerű kérdésre:
1. Mit gondolsz a történet kialakulásáról?
2. Mi a véleményed rólam, mint író?
3. Változtatnál valamit a sztorin? (És ha igen, akkor mit?)

A blog negyedik díja

köszönöm a díjat Illés Szilvinek.:)

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!

2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!

3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.

4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!

5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

Kérdések:

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
-Melinda, Linda
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

-Sok van
3. Félsz a sötétben?
-Egyáltalán nem
4. Szerelmes vagy valakibe?
-Nem
5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
-Nem tudnék kiemelni, rengeteg volt.
6. Gondolatban öltél már meg valakit?
-Nem is egy valakit, nem is egy alkalommal.
7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
-Számomra minden nap szerencsétlen.
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

-Van.
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
-Nem
10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
-Mindig
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
-Fogalmam sincs.
12. Szoktál álmodozni?
-Mindig
13. Járnál Chace Crawforddal?
-Igen*-*
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
-Először egy fiút szeretnék, Máté, Zoltán, vagy Bence névvel, utána pedig egy lányt, akinek még nem tudom a nevét.:'D
15. Adni vagy kapni jobb?

-Mindkettő egyformán jó.

16. Titkom:
-Azért titok, hogy ne tudjon róla senki
17. Bakancslista:

1.elmenni a kedvenc bandám koncertjére
2.Sikeresnek lenni amiben éppen akarom 

Akiknek küldöm:

Detti((:

A blog harmadik díja

Köszönöm a díjat  CrazyGirl

1. Írj magadról 11 dolgot:

1. Szemüveges vagyok

2. Fogszabis vagyok.

3. Az írás a hobbim

4. Az írásban a visszajelzéseket tartom a legjobbnak az egészben.

5. Imádom a focit nézni, és játszani is.

6. Odáig vagyok a Marvel-es filmekért
7. Szeretnék megtanulni gitározni.
8. Makacsnak tartanak.
9. Elég hamar fel lehet idegesíteni.
10. Utálom a kosárlabdát.
11. A Barca a kedvenc csapatom, viszont a világ egyik legjobb kapusának mégis a Real Madrid hálóőrét tartom, Iker Casillast.

 

 2. Válaszolj 11 kérdésre:

1. Szeretnél egyszer tetkót ? Ha igen, milyet? Igen, de, hogy milyet, azt még nem tudom. Valami aprót a csuklómra.

2. Milyen telód van? Nokia 500

3. Jelenlegi kedvenc zenéd? Zara Larsson - She's not me

4. Szobád színe? homok barna

5. Hiszel a véletlenekben? Nem, szerintem minden okkal történik.

6. Kedvenc idézet?:D Jobb megtenni és megbánni, mint megbánni, hogy nem tetted meg.

7. Kiben bízol meg a legjobban? A legjobb barátnőmben, akiből csak egy van. Abban, akitől ezt a díjat kaptam.:)

8. Kedvenc színed? lila

9. Miért kezdtél el blogolni? Unalomból, azóta pedig hobbi szinten csinálom

10. Kedvenc színész/színésznő énekes/énekesnő? 

11. Kedvenc film/sorozat? Az összes Marvel-es film, sorozat is van pár: HIMYM, TVD, A zöld íjász, Gossip Girl

 

3. Tegyél fel 11 kérdést:

 

1. Mi az álmod?

2. Mit álmodtál utoljára?

3. Mit változtatnál meg az életedben?

4. Gondolatban öltél már meg valakit?

5. Van ismertető jeled? (anyajegy egy jellegzetes helyen, hajszín stb..)

6. Hová utaznál el legszívesebben?

7. Ha csak egy dolgot menthetnél ki a házadból tűz esetén, mi lenne az?

8. Mit tennél, ha kapnál egy borítékot benne a halálod dátumával? Kinyitnád, vagy inkább eldobnád?

9. Szeretnél híres lenni?

10. Jelenlegi kedvenc bandád?

11. Ha csak egy dolgot tehetnél meg következmények nélkül, mi lenne az? 

4. Küldd el 11 embernek:

 

Detti((:

20.fejezet - Eső szoba

Ha everyone! Sajnálom, hogy ilyen későn érkezett az új rész, de amint azt már említettem, kedd óta nem volt netem. Remélem megértitek és nem haragszotok. Ez a rész kicsit unalmas lett és rövid is, de azért remélem kapok majd pár kommentet. Jó olvasást!

Elerie*

-Szívesen hozzátok költözök.

-Komolyan? - döbbent le Harry

-Oh, dehogy, csak hülyéskedek. - mondtam ironikus hangon

Széles mosoly ült ki az arcára, majd boldogan megcsókolt. Óvatosan hátradöntött a kanapén, majd felém tornyosult, egy pillanatra sem elengedve ajkaimat. Kezeivel a vállam mellett támaszkodott, lábaimat a derekán kulcsoltam össze, mire belemosolyodott a csókunkba. Kezeimmel a nyakát fogtam közre, miközben egyre hevesebben csókolt. Leírhatatlan, hogy menyire szeretem őt, de komolyan. Kicsit tartok ugyan a költözéstől, de szerintem nem lesz vészes. Jobban mondva inkább csak reménykedek benne. Egy idő után áttért a nyakamra. Amikor együtt voltunk, minden gondolatom elszállt. Kikapcsolt az agyam, csak éltem a pillanatnak és élveztem Harry jelenlétét.
-Annyira jó lesz. - motyogta a nyakamba - Megyünk pakolni?
-Szeretnél?
-Minél előbb megyünk, annál jobb. - mondta sietősen
Feldőlt, a kanapén térdelve nyújtotta kezét felém, hogy felsegítsen. Ahogy felhúzott, dereka körül összefonódó lábaim szorítása enyhült, kezeink összekulcsolódtak. Csókot nyomott ajkaimra, majd elmosolyodott. Feltápászkodtunk, majd a szobába mentünk.
-Hé, a nagyid hol van? - álltam meg egy pillanatra
-Nem tudom. - vont vállat - Kipróbáljuk a sminket?
-Furcsa ezt egy pasi szájából hallani, de igen. - mondtam nevetve
A fiókomhoz léptem, amiben a sminket tartottam, majd kivettem belőle az alapozót és a púdert. Sokadszorra és elég nehezen, de sikerült nagyjából eltüntetnem Harry monokliját. Gondolom, ha én, nagyon alap kellékekkel megtudtam oldani helye-közel, akkor egy hivatásos kozmetikus úgy meg tudja majd csinálni, hogy nyoma sem marad. Neki láttunk a pakolásnak. Először a ruhákat dobáltuk ki a szekrényemből, hogy ülve hajtogathassuk össze. Leültünk egymással szembe a kupac két végén.
-Ezt még nem is láttam rajtad. - emelt ki egy fekete csipkés felsőt a rakásból Harry - Ezt elvisszük.
-Harry, viszünk mindent. - mondtam nevetést visszafojtva
Összehajtogattuk a ruhákat, majd belegyömöszöltük őket a bőröndökbe.
-Állj! - kiáltottam el magam, mire Harry abbahagyta az utolsó bőrönd cipzározását és értetlenkedve rám nézett - Valamit holnap is fel kéne vennem.
-Tényleg. - nevette el magát - Valami kényelmeset szedjél ki.
Megpróbáltam úgy szedelődzködni, hogy ne kelljen felforgatnom az összes bőröndöt, és újra kezdeni a hajtogatást, így inkább csak a tetejéről válogattam. Hamar meglettem, majd a fotelhez indultam, és ledobtam rá a kiválasztott szettet, mire visszafordultam Harry a fehérneműs fiókomat készült kihúzni. Épp, hogy hozzáért, megálltam előtte, megakadályozva ezzel a kihúzását. Az ágyon ülve kezeit a csípőmre vezette, majd felnézett rám.
-Ezeket is be kell pakolnod. - mondta nyugodtan
Kezei hátrébb csúsztak, a derekamon végig vezetve hátul állapodtak meg összekulcsolva.
-Igen, nekem. - nyomtam meg az utóbbi szót
-De szívesen segítek. - mosolygott kacéran
-Megoldom. - utasítottam vissza
Kicsit erősödött a szorítása, magára rántva ezzel engem. Kezeim épphogy hozzáértek a mellkasához, lassan hátradőlt az ágyon, kapkodva az ajkaimat csókolta, amibe akaratlanul is belemosolyodtam. Nehezen, de sikerült ajkainkat elválasztani, majd visszafordultam a fiókomhoz, miközben Harry végig figyelt. Az egyik bőröndöt oda húztam a fiók elé, majd azt kivéve a helyéről beleborítottam a tartalmát.
-Gyors megoldás. - mondta elismerően Harry
Becipzároztam a bőröndöt, majd Harry segítségével olyan helyre tettük őket, ahol nincsenek útban. Ezután leültem az ágyra, mire Harry elém sétált. Kezeit a vállamra helyezve nyomott óvatosan fekvésbe az ágyon. A nyakamat kezdte el csókolgatni, miközben én kezeimet a nyaka örül kulcsoltam össze. Haja csikizte a bőröm, a hideg futkosott rajtam, ha a közelemben volt. Leírhatatlanul boldog voltam vele, az érzést pedig csak fokozta, amikor a nyakamról tovább haladt. A fülem alatti részt hintette be apró, puha csókokkal, ami köztudottan mindkettőnk gyenge pontja. Innen egészen a vállamig csókolgatta a bőröm, elképzelhetetlen az az érzés, amit akkor átéltem. Nem csak ilyenkor, hanem azokban a pillanatokban is, ha csak ültünk egymás mellett. Ha csak beszélgettünk. Az, ahogy rám néz, az, ahogy hozzám szól, nekem egyszerűen maga a mennyország. És amikor megcsókol, olyan, mintha csak ketten lennénk a világon. 
-Mikor megyünk? - kérdeztem két csók megejtése között
-Akár most. - vont vállat
-Most? - kérdeztem vissza
-Anyától meg a nagyitól is el kell köszönnöd, és tudod, anya szeret beszélni. - magyarázta meg
-Milyen igaz. - mondtam nevetve - Akkor menjünk.
Arcát kezeim közé fogtam, majd egy csókot leheltem puha ajkaira. Lassan araszolgatott hátrafelé, feltérdelt az ágyon, magával húzva engem is. Lemásztunk, majd míg a Harry által hívott taxi befutott, lecipeltük a bőröndöket. Kicsit tartok ettől az egész költözősditől.  Hárman leszünk ugyebár, de azért mégiscsak furcsa lesz. Nekem kicsit korai. De hát ez van, ha Harry ettől lesz boldog, én is az vagyok.
-Amúgy ennek mi értelme volt? - fordultam Harry felé az ajtóban
-Minek? - kérdezte bambán 
-Elmegyünk taxival két utcával arrébb a bőröndökkel, mikor ki tudja hol végzünk. Nem egyszerűbb lenn, ha itt hagynánk őket, és majd amikor visszaindulnánk, hívnál egy taxit, és míg átérünk, az megérkezik?!
-Utálom, hogy mindig igazad van. - mondta félig nevetve 
-Akkor most mi legyen? A taxis már úton van. 
-Hát most már mindegy. Elmegyünk anyuhoz, és majd da hívjuk a taxit. - vont vállat
Épp, hogy befejezte a mondatot, a taxis dudaszót hallatott. A férfi segített kicpilne a bőröndöket, majd miután Harry tudtára adta a címet, elindult. Szerencsénkre nem kellett kétszer lenyomnunk ugyanazt a szöveget, ugyanis Harry nagymamája Anne társaságát élvezte, amikor beléptünk az ajtón. A bőröndöket letettük, ahol épp álltunk.
-Jaj, kisfiam, mi történt veled? - szörnyedt el Harry száját nézve a nagymamája
-Csak elestem. - legyintett Harry
Még jó, hogy a szemét helye-közel sikerült eltüntetnem.
-Kiskorodban is midig csak a bajt kerested. - ült le Anne - És általában meg is találtad. Mik ezek a bőröndök? - pillantott a lábunknál helyet foglaló tárgyakra - Ki költözik?
-Jó, hogy megkérdezted, épp ezügyben jövünk. - ült le Harry is, majd követtem őt
-Úgy döntöttünk, hogy Harryékhez költözök Londonba. - fojtattam 
-Mi? - kérdezték egyszerre, elképedve 
-Jól hallottátok. - mondta Harry
-Ne haragudjatok, de szerintem nem túl jó ötlet ilyen fiatalon, ennyi együttlét után összeköltözni. - mondta őszintén Anne
Végre valaki, aki egyet ért velem. Még ha nem is tudják, hogy én is így tartom. 
-De nem ketten leszünk. - érvelt Harry - Ott lesz Louis, meg a nap nagy részeiben a banda többi tagja is.
-Ti tudjátok. - vont vállat Anne - Mikor mentek?
-A következő géppel. - válaszolt határozottan Harry 
-Nem lenne jobb a magángéppel? Friss még a kapcsolatotok a rajongók és a média számára, szerintem biztonságosabb lenne. - szólt közbe Harry nagymamája
-Te hogy látod? - nézett rám Harry
-Te tudod, kicsim. - vontam vállat - Nekem mindenhogy jó.
-Igazad van, nagyi. - sóhajtott nagyot - Érdemesebb lenne azzal menni. Nehogy neked essenek. - nyomott csókot az ajkaimra - Akkor lassan mehetünk is, nem?
-Felőlem. - hagytam rá a döntést
-Ilyen hamar le akartok rázni? - fakadt ki Anne
-Csak Harry. - emeltem védekező állásba kezeimet
Harry egy ravasz mosollyal felém fordult, majd lassan a fülemhez hajolt.
-Ezt még később elintézzük. - mondta fenyegetően, majd egy puszit lehelt az arcomra
-Na jól van, nem tartunk fel titeket, menjetek fiatalok, élvezzétek az életet. - csattant fel hirtelen Anne - Érezzétek jól magatokat, vigyázzatok magatokra, és hetente legalább három alkalommal telefonálni. - kötötte a lelünkre
-Mintha nem hívnálak minden nap legalább kétszer. - forgatta a szemét Harry
-Igaz, ez lényegében neked szólt. - nézett rám
Egy biztató mosollyal megölelt, majd megpuszilt, ahogy Harry nagymamája is. Eközben a drága Harold taxit hívott, majd míg kicipekedtünk a járdáig, az megérkezett. Az út alatt Hazza egy telefonnal lerendezte a gépet, ami pár perccel a reptérre érkezésünk után landolt is. A csomagokat feltette egy férfi, míg mi beszálltunk. 
-A srácok tudják, hogy jövök? - kérdeztem érdeklődve, úgy negyed óra repülés után
-Nem. - ellenkezett Harry - Nem szóltam senkinek, szóval meglepetés leszel. De nem hiszem, hogy mindenki otthon lesz. Pár nap szabit kaptunk, mikor lebetegedtem, biztos haza mentek pár napra ők is.
-De nem csak Louissal élsz? - kérdeztem bambán
-De, csak mivel mi ketten lakjuk, nagyobb, mint a srácok háza, mivel ők egyedül élnek, így általában nálunk tanyázunk. - magyarázta meg
-Áh, értem.- bólintottam hosszan - Mennyi idő, míg Londonba érünk?
-Nem tudom, egy-másfél óra talán. - mondta bizonytalanul 
-Akkor addig azt hiszem alszok egyet.

Harry egy édes csókkal zökkentett ki álmomból, közölve, hogy pár perc múlva landolunk. Miután a gépet biztonságosan letette a pilóta, Harry telefonált. Azt hiszem valami Paullal beszélt, hogy kocsit hozasson, mielőtt a rajongók nekünk esnének  kérdésekkel. Miután a kért jármű, és a férfi is megérkezett, hatalmas tömegen kellett átverekednünk magunkat. Hogy honnan tudták, hogy Harry jön, fogalmam sincs. Ráadásul magángéppel még nehezebb az ilyet eltalálni. Paul azon volt, hogy megvédjen minket a tömeg túlzott reakciójától. A sikítozástól a fejem szét akart robbanni, csak ki akartam onnan jutni. A haladás közben Harry csak egyre védelmezőbben tartott maga mellett, és fogta a kezem. Sosem volt még ilyenben részem, és őszintén szólva nem is akarom többször átélni. Ahogy kijutottunk a tömegből, mindhárman megkönnyebbülést jelző sóhajjal huppantunk az autó kényelmes üléseire. Míg Paul a volán mögé, én és Harry a hátsó ülésekre kerültünk.
-Miért nem szóltál, hogy jössz? - kérdezte Harryt Paul, miután beindította az autót - Jösztök. - javította ki magát
-Hirtelen döntés volt. - vont vállat a mellettem ülő Harry
-Egyébként Paul Higgins vagyok, a srácok menedzsere. - mutatkozott be
-Elerie Frewen. - mutatkoztam be én is
-A barátnőm. - tette hozzá Harry
-Örülök. - bólintott aprót - Nem akarlak elijeszteni, de rengeteg megbeszélni valónk van. A banda többi tagja elméletileg ma este ér haza, úgyhogy ha nem bánjátok, este meg is ejtjük ezt a kis összejövetelt.
-Nekem jó. - vont vállat Harry
-Nekem is. - vágtam rá
-Nyugi. - suttogta Harry egy hitetlenkedő mosollyal az arcán
Ezek szerint látszik, mégis mennyire sikerült megijesztenie Paulnak. Értem én, hogy nagy port fogok kavarni azzal, hogy Harry barátnője vagyok, de remélem nem túl nagy dolog.

Miután Paul haza furikázott minket, Harold elrohant és magamra hagyott az óriási házban. Annyit közölt velem futólag, hogy egy óra múlva legyek készen. Addig, míg távol volt úgy döntöttem kipakolok az újdonsült szobámba, ami a Harryé mellett volt. Miután ezzel megvoltam, villám gyorsan kezdtem el készülődni, ugyanis nem volt már csak negyed órám hátra.

Épp, hogy felhúztam a cipőm, a bejárati ajtó csapódott. Leszaladtam a lépcsőn, majd széles mosollyal vetettem Harry karjaiba magam. Nyaka körül összekulcsoltam kezeim, majd hosszan megcsókoltam. 
-Mehetünk? - helyezte kezét a kilincsre
Bólintottam egyet, mire kinyitotta az ajtót, majd kezét a derekamra vezetve engedett előre. Autóval mentünk egy számomra még ismeretlen helyre. Az épület érdekes volt, kicsit, mintha elhagyatott lenne. Harry magabiztosan, titokzatos mosollyal haladt előre, maga után húzva engem is. Miután beléptünk, megállt egy ajtó előtt, majd felém fordult. Kezeit a csípőmön pihentette.
-Emlékszel még, mit ígértem neked az első nap, amikor találkoztunk? - kérdezte mosolyogva
-Igen, de hogy jön ez most ide? - kérdeztem értetlenkedve
-Csak gyere. - mondta biztatóan
Benyitott a kis szobába, elém tárva ezzel a az ajtó mögötti rejtélyt. Az eső szoba, amiről beszélt. Csodálatos volt. Széles mosoly húzódott eddig még értetlen arckifejezésem helyére, majd a mellettem álló Harryhez fordultam. Boldogan csókoltam meg, majd besétáltunk. Tényleg olyan volt, mint amilyennek elmondta. A szoba minden szegletében esett az eső, csak ott nem, ahol álltunk. Ezt csak az tette különlegesebbé, hogy Harryvel voltam ott. Tényleg, az életem ennél szebb már nem is lehetne. Van egy tökéletes barátom, aki mellett boldogabb már nem is lehetnék. Justin eltűnt az életünkből, aminek iszonyatosan örülök. Az egyetlen dolog, ami bánt, az az, hogy nem tudom mi van apával. Már hónapok óta nem is láttam. Ha minden igaz, visszament Harlowba, de ki tudja, hogy mi történt azóta. 
-Mi a baj? - tűrte a hajam a fülem mögé Harry
-Semmi, csak eszembe jutott apa. - sóhajtottam nagyot
Nem szólt semmit, csak megölelt. Kezeim a hátánál fonódtak össze, mire a hajamba puszilt. 
-Menjünk, a srácok már biztos otthon vannak. - erőltetett mosolyt az arcára
Nem szóltam semmi, csak elindultam kifelé. Haza mentünk, és Harrynek igaza volt. A nappaliból már a TV és a nevetés zaja szűrődött ki. Az ajtó csapódás után a TV lehalkult kicsit.
-Te Harry. - hallottam egy ismerős hangot - Anne ideköltözik? - sétált az előszobába Louis
-Szia Louis. - köszöntem egy halvány mosollyal a kérdése végett
-Elerie? - döbbent le - Uramisten!
Hitetlenkedő mosollyal lépett közelebb,majd szorosan megölelt, amit viszonoztam.
-Csak nem meglepődtél? - kérdeztem nevetve
-Harry nem is mondta, hogy együtt vagytok. - pillantott az imént említett személyre - Gratulálok.
-Köszönjük. - hálálkodtam
Eközben a nappaliból mindenki az előszobába lépdelt, majd összeráncolt szemöldökkel néztek hol rám, hol Harryre.
-Elerie?! - kérdezte bambán Niall
-Igen. - mondtam bizonytalanul
-Tényleg te vagy az? - képedt el Liam
-Azt hiszem. - mondtam nevetve
-Te jó ég! - mondta Zayn, majd megölelt
Liam és Niall is így tett, majd átsétáltunk a nappaliba, és leültünk. Hogy mindenki kényelmesen elférjen, Harry ölében foglaltam helyet, míg mellettünk Zayn és Niall, a két fotelban pedig Lou és Liam. 
-Mióta vagytok együtt? - kérdezte Louis 
-Több, mint két hete. - válaszoltam nagy mosollyal
-És hogy-hogy ideköltözöl? - nézett bambán Zayn
-Hosszú sztori. - sóhajtottam nagyot
-Mi lett a száddal? - tanulmányozta Harry ajkait Niall
-Elestem. - válaszolt tömören - Paul átjön este. - váltott témát
-Oh, bocsi. - kértem elnézést
Kiugrottam Harry ölelő kezei közül, majd a zsebembe csörgő telefonomért nyúltam. Előhalásztam a mobilom, majd az ismeretlen szám láttán értetlenkedő arckifejezéssel nyomtam meg a fogadás gombot, és emeltem fülemhez a készüléket.
-Igen? - szólam bele
A telefon túlsó végén valaki olyan hangját hallottam, akitől elképedtem. Sohasem hittem volna, hogy ilyen létezhet. De tényleg létezik? Vagy csak beképzeltem magamnak? Már nem tudom mit higgyek. 

Nos, mit gondoltok? Szerintetek ki hívta fel Eleriet? Várom a tippeket.:D

Sajnálom.

Nincs új rész egy ideje, amit iszonyatosan sajnálok is, de kedd óta nincs netem otthon, most is csak infó óráról írok gyorsan. Remélhetőleg a napokban visszajön a net és sikerül feltennem, addig se aggódjatok. Imádlak titeket.:*