2013. május 25., szombat

27.rész - Minden jó, ha a vége jó

Sziasztok! Mielőtt bele kezdenétek az olvasásba, valamit szeretnék tisztázni. Felmerült az előző rész egyik kommentjében egy kérdés, azzal kapcsolatban, hogy Harry és Elerie voltak-e már együtt, "úgy". Mindenki érti a kérdést, legalábbis remélem. Szóval csak válaszolni szerettem volna mindenki számára, egy igennel. Igen, Harry és Elerie már lefeküdtek. Remélem kielégítettem a kíváncsiságotokat.:D

Elerie*

-Gratulálok, maga állapotos.
-Mi? - döbbentem le - Nem, nem, nem. Az nem lehet. - hitetlenkedtem
-Pedig igaz. Ez egy csodás áldás. - áhítozott az orvos
-Nem, maga ezt nem érti. Mennem kell.
Szó nélkül ott hagytam a rendelőt, majd beültem az autóba. Csak most örülök igazán, hogy nem engedtem meg Niallnek, hogy velem jöjjön. Most mégis mi a fenéhez kezdjek? Terhes vagyok, és nem tudom ki az apa. El kell tűnnöm. Ha eddig a megcsalás nem volt elég indok arra, hogy elhagyjam Harryt, most már muszáj megtennem. Nem maradhatok Londonban, arra várva, hogy megszülök, és kiderül ki az apa. Nem akarok még nagyobb kavarodást. Nem tudnám elviselni. Őszintén szólva, nem is nagyon akarom tudni ki az apa. Meg akarom egyáltalán tartani ezt a gyereket? Miket beszélek, még szép, hogy meg fogom tartani.
Uramisten, beszélnem kell valakivel erről, még a végén megbolondulok. De mégis kivel? Egy barátnővel sem tehetem. Nem kockáztathatom, hogy visszamondják a banda bármely tagjának, mert végül így, vagy úgy, de Harry fülébe jutna.Főleg nem Eleanorral nem beszélhetek, Louissal pedig még úgy sem. De lényegében azt, hogy kivel csaltam meg Harryt, nem kell elmondanom. Az is épp elég nagy baj, hogy megtettem. Valakivel muszáj beszélnem, mielőtt megőrülök. Valakitől tanácsot kell kérnem. Hisz mi van, ha Harry megtudja, hogy terhes vagyok és elküld a fenébe?
Telefonom csörgésére kicsit összerezzentem. Harry nevét látva a kijelzőn a szívem hevesebben kezdett el verni, az idegesség miatt. Kis gondolkozás után kinyomtam a telefont. Mielőtt felhívtam volna Niallt, rengeteget töprengtem, megtegyem-e. Bízhatok benne ilyen ügyben? Hisz egy titok már nem titok, ha két ember tudja. Attól tartok, ezesetben is így van.

-Szia, mi történt? - kérdezte aggódó hangnemben Niall, miközben leült elém - Zaklatottnak tűntél a telefonban. És most is az vagy. Ráadásul Harryre nyomtad a telefont.
-Ugye nem szóltál neki, hogy velem találkozol? - ijedtem meg
-Nem, de mi ez az egész?
-El kell mondanom valamit. Rettenetes nagy hülyeséget csináltam és nem tudom, hogyan másszak ki belőle. Meg kell ígérned, hogy soha senkinek nem mondod el, hogy ma beszéltünk.
-Megígérem. - mondta határozottan - De mi történt? - türelmetlenkedett
-Pár napja..Istenem de nehéz ez. Szóval..oké, kezdjük valami mással. Terhes vagyok.
-Ez remek. - mondta széles mosollyal - De nem örülsz. Most már én sem örülök, de miért nem örülünk?
-Mert nincs minek. Niall én..én megcsaltam Harryt. - böktem ki alig hallhatóan
-Mi? - döbbent le
-El kellett mondanom valakinek. Nem tudom mit tegyek.- mondtam tanácstalanul - El kell hagynom Londont, de nem tudom, hogy tegyem. Már napokkal ezelőtt szakítanom kellet volna Harryvel, de nem tudtam megtenni. - hadartam kétségbeesetten
-Még szép, hisz szereted. El, figyelj rám nagyon jól. Nem fogod elhagyni sem Londont, sem Harryt. Elmondasz neki mindent és együtt megbeszélitek.
-Nem, Niall, nem mondhatom el neki. Mi van, ha nem akar tőlem gyereket és elküld a fenébe? Vagy, ha nem is a gyerek miatt. Megcsaltam, érted? Fel tudod fogni, mit tettem? Nem ezt érdemli, és nem is engem. Ha szakítok vele, azzal nem fogom annyira bántani. De, ha megtudja mit tettem, elárulva érzi majd magát.
-Ha viszont nem teszed, és ok nélkül hagyod el, azon fog rágódni, hogy mit rontott el. Hogy miért nem volt neked elég jó.
-Mit tegyek? - kérdeztem kétségbeesetten
-Semmiképp nem hagyhatod el, sem Harryt, sem Londont. - mondta ellent nem tűrő hangon - De várj, akkor nem Harry az apa?
-Nem tudom. - mondtam tanácstalanul - Azelőtt három, vagy talán négy nappal együtt voltam vele, úgy.
-Bonyolult. - fújtatott nagyot
-Niall, bízhatok benned?
-Persze. - válaszolt kissé felháborodott hangnemben
-Istene, hogy lehettem ennyire idióta? Bárcsak visszamehetnék az időben, és mindent helyre hozhatnék. - mondtam a sírás szélén
-Hé, El, nyugodj meg. Minden rendben lesz.

Niall rávett, hogy átmenjek hozzájuk. meg sem lepődtem, amikor kiderült, hogy Harrynek dolga akadt. Épp, amikor el akartam menni, hogy otthon tűnődhessek a dolgokon, csörgött a telefonom. A kijelzőn Harry neve rajzolódott ki. A szívem a tokromban dobogott, de kis időzés után felvettem.
-Szia, merre vagy? - vágott a közepébe
-A srácoknál. Te hová tűntél? - vontam kérdőre
-Majd megtudod, csak ne menj sehova. Mindjárt ott vagyok, szeretlek. - mondta sietősen
Időt sem hagyott, hogy bármit reagálhassak, rám nyomta a telefont. Niall aggódó arckifejezésével találta,m szembe magam, amikor visszaültem eddigi helyemre. Fejével aprót biccentett a konyha felé, ezzel jelezve, hogy kövessem őt. Így is tettem, amikor felállt és elindult.
-Csak menj vele, oké? - nézett rám kérőn
-Kivel? Hova? Mikor? Mi van? - értetlenkedtem
-Harryvel. - adott választ az egyik kérdésemre
Épp, hogy kimondta a nevét, a bejárati ajtóban megjelent Harry, és az ő ellenállhatatlan, fülig érő gödröcskés mosolya, ami ellepte az egész arcát. Kezében, mintha papír lett volna, de nem sikerült gondosan szemügyre vennem. Ugyanis esélyem sem volt, hogy bármit mondjak, kérdezzek, vagy, hogy egyáltalán megmozduljak, letámadott és egy hosszú csókot nyomott ajkaimra.
-Hol voltál? - vontam kérdőre
-Elmentem ezekért. - emelte a képembe a kezében szorongatott papírokat
-Mi ez? - téptem ki a kezéből - Mi? Megőrültél? Ez ma estére szól.
-Igen, úgyhogy nyomás asszony, kapj fel valami csinosat és menjünk. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Őrült vagy. - mondtam széles mosollyal
-Nem vagyok őrült. - mondta hisztérikusan - Csak szerelmes.
-Na, oké. - vágott közbe Niall - Te menj, készülj el, addig segítek neki ruhát választani.
-Siessetek. - nyomott csókot ajkaimra - Fél óra és itt vagyok. - Szeretlek.
-Én is. - kiabáltam utána
Harry elrohant, Niall pedig felrohant az emeletre. Alig telt bele két percbe, már újra előttem állt, kezében a kocsi kulaccsal és az irataival.
-Hová mész? - ráncoltam össze a szemöldököm
-Megyünk. - javított ki - Megkeressük neked a megfelelő ruhát estére.
-Várj, nem egészen értem. Harry vett kér jegyet Párizsba, csak azért, hogy vacsorázzunk? - próbáltam értelmet keresni benne
-Ha ő egyszer bocsánatot kér, és nagyszabású randit tervez, egyáltalán nem aprózza el. De menjünk, hallottad, alig fél óránk van. - csattant fel
Nem tudtam ellenkezni, mire észbe kaptam, már az autóban ültünk. Tudtam, hogy ma este el fogom mondani Harrynek. Ha nem is a vacsoránál, de az idő, amit együtt fogunk tölteni, lesz olyan hosszú, hogy kikényszerítse belőlem. Már most félek.
-Pontosan mit is keresünk? - fordultam Niall felé az üzletben
-Valami csinosat, amitől Harry eldobja az agyát. - mondta, miközben körbe nézett
Megindult az első sornyi ruhához. Én jelenleg nem tudtam erre gondolni. Az estén izgultam. Azon, hogy mi lesz, ha elmondom. El fogom egyáltalán mondani neki?
-Ez milyen? - emelt fel egy piros félpántos ruhát Niall
-Nem tetszik. - fintorogtam
Eközben a telefonom, üzenetet jelezve rezegni kezdett a zsebemben. Reméltem, hogy nem Harry az. Louis írt, hogy beszélni akar velem. Nem mentem sehova, csak felhívtam Louist, aki mintha várta volna, egy pillanat alatt felkapta a telefont.
-Szia, mit akartál? - vágtam a közepébe
-Öhh, tudod, ez nem telefon téma. - mondta zavartan - Ráérsz most?
-Niall épp extázisban van a ruhák miatt, szóval nem sok időm van.
-Mennyi az a nem sok?
-Tíz perc. - mondtam bizonytalanul
-Az elég. Merre vagytok?
-A Great Queen-en.
-Oké, akkor öt perc múlva a Starbucks-ban. - adta tudtomra, majd kinyomta a telefont
A telefonálás ideje alatt sikerült elveszítenem Niallt, de hamar megtaláltam. Tudattam vele, hogy elmegyek a Starbucksba kávéért, mire közölte velem, hogy neki is hozzak egyet. A lehet leggyorsabban mentem a kávézóba, majd miután kikértem a két kávét, Louis is megérkezett. Szemmel láthatóan kissé ideges volt, amitől én is feszültté váltam.
-Szia. - köszönt, miközben leült elém
-Szia. Mi a helyzet? - vágtam a közepébe
-Nem könnyű erről beszélnem, de mentségemre legyen, hogy részeg voltam. - sóhajtott nagyot
-Nem egészen értelek.
-Gemma esküvőjének éjszakáján meséltem neked Eleanorról. Akkor este tettem valamit, amire nem vagyok büszke, de tudom, hogy el kell mondanom. Én..én megcsókoltalak, amikor hazaértünk.
-Megcsókoltál? - döbbentem le - Ennyi?
-Igen, ennyi. Emlékszem, hogy felpofoztál, aztán felkísértél, és elmentél. - idézte fel
-Ennyi? - kerekedett el a szemem
-Igen, miért, több ellett volna, hogy legyen?
-Nem, dehogy. - mondta hisztérikusan - Csak, reggel melletted ébredtem, fehérneműben.
-Igen, mert valószínűleg a részegség, meg a fáradság is rájátszott arra, hogy szobát kevertél. Felkeltem este, de aludtál, úgyhogy nem akartalak zavarni. Átmentem Harry szobájába, aztán le egy aspirinért, de elfelejtettem, hogy nem a saját szobámban kellene aludnom, így megint ott kötöttem ki.
-Uramisten! - fakadtam ki - Én mindvégig azt hittem, hogy mi..szóval érted.
-Akkor már értem, miért kerültél. - mosolyodott el
-Nem kerültelek csak..na, jó, igazad van, kerültelek.
-Megértem, én is ezt tettem volna.
-Rohannom kell vissza Niallhöz, de örülök, hogy ezt elmondtad. Sokkal nyugodtabban beszélek most már veled is és..
-Harryvel is. - fejezte be a mondatomat - Menj, és érezzétek jól magatokat.
-Úgy lesz. - mosolyodtam el
Annyira megnyugodtam, hogy ez kiderült. Még mindig kicsit furcsának tartottam, de nem érdekelt. A lénye az, hogy nem feküdtem le a pasim legjobb barátjával. Ez azt jelenti, hogy a gyerek a Harryé. Istenem, annyira megkönnyebbültem.
Visszamentem a ruha üzletbe Niallhöz, majd miután átnyújtottam neki a kért kávéját, én is nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam a ruha választásba.
-Na, mi történt abban a kávézóban, hogy ilyen hirtelen jobb kedved lett? - vont kérdőre
-Majd elmesélem, most ruhát kell keresnünk. - mondtam sietősen

Mióta megérkeztünk a szállodába, nem találkoztam Harryvel. Azt mondta, értem jön hétre, addigra legyek kész. Van még egy kis időm, úgy gondoltam terepszemlére megyek a környéken. Sétálgatás közben megkívántam a fagylaltot, így vettem egy keveset. Mire visszaértem, hogy elkészülhessek, ki is végeztem. Amint felértem a szobába, azonnal neki kezdtem készülődni. Niall szerint nem kis randivak készül Harry, így megpróbálok én is kitenni magamért. Nem akartam, hogy a ruha tönkretegye a hajam, így először felöltöztem. A hajamat gyenge hullámokkal díszítettem, Harry imádja, amikor így hordom. Miközben a táskámba rejtettem a szükséges dolgokat, fel-alá járkáltam a magassarkúban, hogy megszokjam.
Míg Harry meg nem érkezett, ezzel törődtem, és azzal, hogy hogyan is közöljem vele, hogy a közös gyerekünket hordom a szívem alatt. Őszintén szólva félek. Tartok tőle, hogy ő nem szeretne velem családot alapítani. Ha ez így történik, fogalmam sincs hogy lesz tovább.
Meghallottam a duda szót, és azonnal lesiettem a földszintre. Leadtam a kulcsot, majd kimentem. A volán mögött nem Harry ült, de kétségkívül az ő megbízottja.
-Miss Frewen? - szólított meg a sofőr, amikor beültem
-Igen. - bólintottam hosszan
Ezt valószínűleg csak azért kérdezte meg, nehogy valaki mást furikázzon a mi randinkra. Fogalmam sem volt, hogy hová tervezte a randit, de amikor éreztem, hogy a sofőr leparkol, elakadt a szavam. Az Eiffel-toronynál álltunk meg, majd a legtetejére vezetett fel. Az asztal, ami meg volt terítve, bámulatos volt. Gyertyák, rózsaszirmok és miegymás. Harry sehol nem volt,de mire körbe néztem, a sofőr is eltűnt. Lenéztem a toronyról,a kilátás egyszerűen káprázatos volt. Éreztem, ahogy két erős kar átölel. Tudtam, hogy Harry az, így hasamon pihenő kezeire tettem az enyémeket. Apró csókokkal intette be a nyakamat, amitől mosolyra húzódott a szám. Megfordultam, arcát kezeim közé fogtam, majd megcsókoltam.
-Gyönyörű minden. - mondtam hitetlenkedve
-De semmi sem versenyezhet veled. - mondta mosolyogva
Megvacsoráztunk, és míg ez megtörtént, azon gondolkodtam, hogyan és mikor is közöljem vele a hírt.
-Baj van? - kérdezte aggódó hangon Harry
-Nem, dehogy. Csak mondani szeretnék valamit. - sóhajtottam nagyot
-Várj, mutatni szeretnék valamit. Vagyis mondani. - állt fel - Gyere.
A torony szélélre sétáltunk, csak bámultam lefelé. Az emberek apró hangyáknak tűntek a magasból.
-Figyelj. - mondta széles mosollyal - Szeretlek Elerie Frewen! - kiáltott a semmibe
-Uramisten! - mondtam nevetve - Őrült vagy. De épp ezért szeretlek Harry Styles! - ordítottam én is az utolsó három szót
Széles mosollyal megcsókolt, majd komoly arccal elém fordult.
-Mit akartál mondani?
-Nem tudom, hogy fogsz-e neki örülni, de terhes vagyok. - jelentettem ki
-Mi? - döbbent le - Komolyan?
-Igen. - mondtam bizonytalanul
-Uramisten! - kiáltott fel - Ez az este jobb már nem is lehetne.
-Te sírsz? - nevettem fel
-Dehogy. - törölgette a szemeit
-Szeretlek. - fontam kezeimet a nyaka köré
-Én is szeretlek. - csókolt meg - És épp ezért szerveztem meg ezt az estét.
Egy picit hátra lépett, arra késztetve ezzel, hogy elengedjem őt. Valamit a zsebében kutatott, majd féltérdre ereszkedett.
-Elerie Frewen, a világ legszerencsésebb és legboldogabb emberévé tennél, ha hozzám jönnél. - nézett fel rám
A torkomon a meglepődöttségtől egy hang sem jött ki. Csak leguggoltam hozzá, megöleltem, majd hosszan megcsókoltam.
-Ezt igennek veszem. - mondta nevetve, majd felállt és az ujjamra húzta a gyűrűt.

VÉGE

Mindenkinek nagyon hálás vagyok, aki itt volt velem. Akár a legelső résztől, vagy csak az utolsókban. Köszönöm a feliratkozókat, a kommenteket és mindent. Rettentően örülök, hogy végre sikerült befejeznem egy blogot. Találkozunk még, remélem az új blognál akadnak majd olyan olvasók, akik korábbi alkotásaimat is szemügyre vették. Egyszóval mindenkinek köszönöm, aki itt volt, remélem tetszett a sztori.

2013. május 19., vasárnap

A blog nyolcadik díja

Iszonyat hálás vagyok ezért a díjért Kata Dobos-nak.:)                                                                                                 
Szabályok:
1.) 11 dolgot írj magadról
2.) A jelölő minden kérdésére válaszolnod kell
3.) 11 kérdést fel kell tenned
4.) 11 embert kell megjelölni
1.11 dolog magamról:
-Imádok írni
-Mindig vannak ötleteim, a fantáziám kifogyhatatlan
-PLL rajongó vagyok
-A Marveles filmek a kedvenceim
-TVD fan vagyok, emellet pedig imádom az Így jártam anyátokkal és A zöld íjász sorozatot is
-Jelenleg két blogot írok
-Kilencedikes vagyok
-Szemüveges, már körülbelül 5 éve
-Fogszabályzót már több, mint egy éve hordok 
-Zene nélkül megőrülök
-Lassan egy éve, hogy az írás rabjává váltam

2.Válaszok:
1. Kedvenc étel? - Rengeteg van.
2. Kedvenc blog? - Nem olvasom mások blogját.
3. Ha elutazhatnál valahova, akkor hova mennél el? - Fogalmam sincs. Talán Spanyolországba.
4. Fiúkkal vagy lányokkal vagy el jobban? - Mindkét féllel ugyanolyan jól elvagyok.
5. Twilight vagy Vámpírnaplók? - Vámpírnaplók.
6. Körülbelül hány blogot olvasol? - Egyet sem.
7. Hogy szoktál neki kezdeni egy új rész megírásához? - Először átgondolom, mi is fog történni az adott részben, majd neki kezdek.
8. Hány blogod van? - 2 publikus, és egy "titkos".
9. Van testvéred? - Igen, két lány.
10. Ki a példaképed? - Senki.
11. Kedvenc zeneszámod? - Rengeteg van, mert a zene éltet. Csak úgy, mint ételt, nem tudnék egyet kiemelni.


3.Kérdéseim:

1. Hány blogot írsz?
2. Kedvenc sorozat?
3. Hol töltenéd legszívesebben a nyarat?
4. Mit tennél, ha tudnád, hogy holnap meghalsz?
5. Élnél a lehetőségével annak, hogy egy nap, bármit megtehetnél következmények nélkül? Ha igen, mit tennél?
6. Milyennek tartod magad? Átlagosnak, vagy visszahúzódónak?
7. Melyik sorozatban/filmben szerepelnél szívesen?
8. Ha a ajánlatot kapnál arra, hogy egy videóklipben szerepelj, elfogadnád?
9. Miért kezdtél el írni?
10. Magadról mintáztad a főszereplő személyiségét?
11. Hogy jutott eszedbe az alapsztori?
4.Akiknek tovább küldöm (nem tudok 11-et):
Emi.

2013. május 18., szombat

26.fejezet - Megcsalás

Sziasztok! Tegnap ugyebár felkerült a 25.fejezet. Nem hittem, hogy ilyen hamar sikerül megírnom ezt a részt, de szerencsére így történt. Nem akartam tovább várni, sem a kommentekkel, sem mással, így hát feltettem. Minél hamarabb be akarom fejezni ezt a blogot, hogy közzé tehessem az újat, ami remélem legalább ennyi kommentet és oldalmegjelenítést fog hozni. Remélem tetszik ez a rész, jó olvasást, és ne sajnáljátok a megjegyzéseket.

Elerie*

Ahogy félve elfordítottam a fájó fejemet, kavargó érzésekkel tapasztaltam, hogy Louis fekszik mellettem boxerben. 
-Nem, nem, nem. - mondogattam kétségbeesetten - Ez nem történhetett meg.
Gyorsan összeszedtem a cuccom, majd a fürdőbe rohantam. Zuhanyzás közben sírtam, tanácstalan voltam. Zavartan sétáltam le a konyhába, miközben Louis mit sem sejtve még mindig aludt. Fogalmam sem volt, mit tegyek. Lefeküdtem a pasim legjobb barátjával. Hogy a fenébe tehettem meg? Még szerencse, hogy Harry nem itthon aludt. Anne kissé becsípett, így Harry vele maradt a szállodában, nehogy valami baja essen. Üzenetet is írt miután eljöttünk, hogy maradjak Louissal, nehogy felhívja Eleanort. Annyira utálom magam. 
-Szia. - támolygott le a lépcsőn Louis a fejét fogva - Ugye nem csináltam semmi hülyeséget este?
-Kiütötted magad, és fel akartad hívni Eleanort. - foglaltam össze
-Megtettem? - ijedt meg
-Nem. - ráztam meg a fejem - Nm emlékszel semmire?
-Miért? Kellene? 
-Nem, dehogy.
Louisnak is csináltam egy kávét, majd felment, hogy elkészüljön. A mai napot pihenéssel töltik, ami remélem Harryre is vonatkozik. Az utóbbi heteket többször töltöttük külön, mint együtt. Ha a srácoknak semmi dolguk, neki akkor is akad valami teendője. Semmit sem mond el, ami aggaszt. Mintha nem bízna bennem. Louissal próbáltam úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna, de ez rettenetesen nehéz volt. Akárhányszor rá néztem, az jutott eszembe, hogy megcsaltam Harryt. Annyira szörnyű ez az érzés.
-Mit terveztetek mára? - érdeklődött Louis útközben
-Én konkrétan semmit. - vontam vállat - Csak Harryvel szeretnék lenni.
-Úgy, mint legutóbb? - húzogatta a szemöldökét
-Annyira utálom, hogy mindent megbeszéltek.  -forgattam a szemem
Ez az egyik oka annak, hogy nem mondom el Louisnak sem, mekkora hülyeséget csináltunk az éjszaka. Neki ott van Eleanor, nekem pedig Harry. Sem nekem, sem Louisnak nem jelentett semmit ez az este, szeretem Harryt és nem akarom őt elveszíteni. Félek, hogy ha ezt Louis megtudja, valamilyen úton-módon ki fogja kotyogni, és azt nem akarom. Harry soha az életben nem szólna sem hozzám, se hozzá.
-Megjöttem! - kiáltotta el magát Louis, amikor megérkeztünk
-Megjöttünk. - javítottam ki 
Az első ember, aki az üdvözlésünk képében megjelent, Liam volt. Aztán Harry kivételével szépen lassan mindenki elénk került. Csalódottan ültem le a kanapéra. 
-Harry nincs itthon. - jelentette be Niall
-Igen, észrevettem. - halásztam elő a telefont a zsebemből
-Nehogy felhívd. - tiltakozott Zayn - Ki van kapcsolva, nem venné fel.
-És miért van kikapcsolva? - értetlenkedtem
-Paullal beszél a dalokról. - magyaráztam Liam
-Csak ő? - hitetlenkedtem - Tudtommal a bandának öt tagja van és a dolgaitokat együtt szoktátok megbeszélni. - idegeskedtem
-Megjöttem. - hallottam meg Harry hangját közvetlenül a bejárati ajtó csapódása után - Oh, szia kicsim. - nyomott volna csókot ajkaimra
Eltoltam magamtól, majd dühösen kimentem. Haza sétáltam, majd tanácstalanul leültem a kanapéra a problémáimmal. 

Harry* 

-Elerie!Várj!- kiabáltam utána feleslegesen - Mégis mi rosszt tettem? - fordultam tanácstalanul a srácokhoz
-Túlságosan elhanyagoltad. - mondta Louis
-Úgy érzi a munka az első. - folytatta Liam
-Pedig már az utolsó simításokat végeztem. - mondtam dühösen - Hogy a fenébe tegyem ezt jóvá?
-Csak adj neki időt. - veregette meg a vállat Zayn
Nem tudtam várni. Haza mentem, majd felszaladtam Elerie szobájába. A plafont bámulva gondolkodott.
-Mi  fenét akarsz? - kérdezte idegesen, rám sem nézve
-Beszéljük meg, kérlek. - kérleltem
-Mit kell ezen megbeszélni? - dőlt fel - Hazudsz nekem, Harry. - fakadt ki
-Nem, nem igaz. - ültem le mellé - Mindennél jobban szeretlek, de vannak dolgok, amiket nem mondhatok el. Még nem.
-A srácok badarságait hallgatva attól félek, hogy megcsalsz.
-Kicsim, figyelj rám nagyon jól. - fogtam kezeit az enyém közé - Egy lány sem ér fel veled. Soha senki és semmi kedvéért nem lennék képes megcsalni téged. Figyelj, mit szólnál hozzá, ha jóvá enném? Szabaddá teszem a hétvégém, és elutazhatnánk Párizsba.
-Párizsba? - döbbent le - Miért pont oda?
-Mert ott az Eiffel-torony, és mert az a szerelem városa. - mondtam széles mosollyal
-Nem tudom, talán. - mondta bizonytalanul
Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem azonnal visszautasította, mert Elerienél ez általában egy gyenge igent jelent. Viszont majd csak akkor leszek teljesen nyugodt, ha ennek az egésznek a végére érünk.

Elerie*

El sem hiszem, mit tettem. Hogy lehettem erre képes? Nem elég, hogy megcsaltam a pasim a legjobb barátjával, de képes voltam addig húzni a sok külön töltött napot, hogy ő érezze magát rosszul. Oh, Istenem, hogy a fenébe fogok ebből kimászni? Harry nem érdemli meg ezt. Lehet véget kellene vetnem ennek az egésznek még azelőtt, hogy ő tenné meg. Ha szakítanék vele, talán van egy fikarcnyi esélyünk arra, hogy barátok maradjunk. Ha viszont megtudja, hogy mit tettünk, egyszerre két személyt is elveszíthet. nem akarom elhagyni őt, de nincs más választásom. Meg kell tennem, bármennyire is szeretném vele leélni életem hátralevő részét. Nem tudnék úgy élni mellette, hogy közben el kell titkoljam, amit tettem. Ez rosszabb, minta megtudná. Látni mindennap, ahogy mit sem sejtve ugyanúgy éli velem, és ugyanúgy Louissal a mindennapjait. Nem bírnám ki, Harry nem ezt érdemli. Nem engem. 
Meg kellett, hogy tegyem, így hát lementem, hogy megkeressem őt.
-Harry?! - szólítgattam feleslegesen
Nem válaszolt, gondoltam a srácoknál lesz, így átmentem hozzájuk. Kérdő arckifejezéssel álltam meg Niall mellett, aki valami piros löttyöt kavart, villával.
-Mi a fenét csinálsz? - kérdeztem nevetést visszafojtva
-Vasárnap van, és meleg. A boltok zárva vannak, így nem tudok jégkrémet venni. Szóval csinálok. - magyarázkodott
-Oké, de mi ez? - fintorogtam
-Eper, cukor és tej. - sorolta fel
-Nem lenne egyszerűbb turmixgépben? 
-Igazad van. - helyeselte
Levette a szekrényről a turmixgépet, majd a felismerhetetlenségig kutyult epres löttyöt bele töltötte.
-Niall, a fe.. - szóltam rá, már későn
-Hoppá. - bökte ki Niall
Figyelmetlen volt, és a fedelét nem tette rá, így a nagy része a falon, a padlón és a konyha különböző részeit lepte el.
-Még maradt benne,megkóstolod? - nézett Niall a turmixgépbe
-Abból is bőven jól lakok, ami a felsőmön van. - mondtam nevetve
Igen, Niallnek sikerült leintéznie, hogy én is, akaratom ellenére kapjak a rózsaszín trutyiból. Fogtam egy kanalat, majd megkóstoltam az általa összedobott, jégkrémnek szánt epres dolgot. Édes volt kissé, de, ahhoz képest, hogy Niall csinálta, annyira nem rossz. Míg a szőke konyhatündér takarított, meglátogattam a fürdőszobát, hogy amennyire csak tudom, eltávolítsam a rózsaszín foltokat mind a pólómról, és a bőrömről is. A hányingerem és a szédülésem tegnap óta nem múlt, sőt, inkább csak erősödött. Éreztem, hogy valami felkavarja a gyomrom és kijutásért könyörög. Nem akartam, de megadtam neki.
-Uramisten! - hallottam Niall kétségbeesett hangját, miközben berontott a fürdőbe
Mögém állt, hajamat a kezébe fogta, majd a levegőbe emelte, hogy ne zavarjon. Egyik kezét a hátamra simította, így sikerült beiktatnom a délutáni programjai közé egy hányatást. 
-Jól vagy? - aggodalmaskodott
-Csak a másnaposság. - legyintettem - Vagy a kotyvalékod. - kötekedtem
-Annyira csak nem volt szörnyű. Na gyere, nézessünk meg egy orvossal. - segített fel
-Ne, nem kell, jól vagyok. - ellenkeztem - Csak ne szólj Harrynek.Nem akarom, hogy ilyen semmiség miatt aggódjon.
-Nem szólok neki, ha megnézeted magad meg orvossal. - kötötte ki
-Legyen. - forgattam a szemem kis gondolkozás után - Amúgy a többiek hol vannak?
-Barátnőknél. Harry meg nem tudom, talán készül a hétvégére. - vont vállat
-Megyek, fogat mosok és indulhatunk. - sóhajtottam nagyot
-Oké, megyek utánad, csak megkeresem az irataimat meg a telefonom. - mondta sietősen
-Rendben.
Haza sétáltam, majd, ahogy Niallel közöltem, gyorsan fogat mostam. Rettenetesen elfáradtam, és a tiszta gondolkozás érdekében is, jéghideg vízzel arcot mostam. Mire végeztem, Niall dudált. Leszaladtam, majd annak ellenére, hogy nem akartam menni, a szőkeség elfurikázott és bejött velem az orvoshoz.

Úgy körülbelül fél óra várakozás után beívtak minket. Felültem a jól megszokott ágyra, míg az orvos vizsgált.
-Mik a panaszok? - kérdezte, miközben a hasamat nyomkodta
-Hányás, szédülés, fáradékonyság. - soroltam fel kissé bizonytalanul
Miután megvizsgált, visszaült az asztala mögé, és felírt valamit.
-nem vagyok biztos a dologban, de szeretném, ha átmenne ebbe a kürterembe. - nyújtotta át a papírt - Ha nem az, amire gondolok, csak kimerültség, vagy egy vírus. Pihenjen, igyon sokat és egyen rendesen.
-Rendben, köszönjük. - háláltam meg
Kisétáltunk, majd épp készültem a kukába dobni a papírt,mire Niall kitépte a kezemből.
-Mit csinálsz? - förmedt rám
-Kidobom a szemetet?! 
-De ez nem szemét. - nézte a fecnit 
-Nincs semmi bajom. Majd pihenek és iszok. - mondtam, miközben követtem őt - Mehetnénk?
-Igen, ebbe a terembe. - nézett fel az ajtóra, majd bekopogott
-Mi? Nem, haza. Niall, én ne..
-Miben segíthetek? - nyitott ajtót egy nő
-Átküldtek minket ebbe a terembe. A hölgynek panaszai vannak. - magyarázta Niall
-Rendben, jöjjenek be. - invitált be - Mik a panaszai?
-Hányás, szédülés, fáradság. - soroltam fel ugyanazokat, akiket alig 10 perccel ezelőtt
-Mikor jelentkeztek a tünetek?
-Tegnap délután.
-És azóta elmúltak, akár egy kis időre is?
-Nem, sokkal inkább erősödtek. Legalábbis ami a hányást illeti.
-Rendben. Egy gyors vérvétel, és kész is vagyunk.
Rosszallóan Niallre néztem, mert nagyon nem szeretem a vérvételeket. Mivel ezt ő is tudja, mellém állt, majd kezet nyújtott. Hagyta, hogy teljes erőmből szorítsam a karját, egy szóval sem volt.
-Maguk együtt vannak? - kérdezte kedvesen az orvos
-Nem, dehogy. - ellenkeztem - Csak barátok vagyunk.
-Rendben, az eredmények keddre meglesznek.
-Remek, köszönjük. - hálálkodtam - Viszlát.
-Azért szorítottad olyan erősen a kezem, mert fájt, vagy mert elráncigáltalak ide? - nevetett Niall
-Mindkettő. - forgattam a szemem
-Jól vagy? - kérdezte kétségbeesetten
-Csak egy kicsit megszédültem. - fújtam nagyot
-Útközben veszünk valami sütit, meg innivalót. Nem örülnék, ha elájulnál.
-Rendben.

Még midig nem voltam képes megtenni. Nem tudtam sem elmondani Harrynek azt, amit szombaton tettünk, sem szakítani nem tudtam vele. Túlságosan szeretem őt. Most épp a vérvétel eredményéért megyek, már kíváncsi vagyok, hogy mi történt. Ahogy megérkeztem a terem elé, elgondolkodtam kicsit, majd bekopogtam.
-Oh, Ms.Frewen, már vártam. - nyitott ajtót boldogan az orvos 
-Megjöttek az eredmények? - kérdeztem feszülten
-Ien, alig fél órája. - sétált az asztalához - Mindig öröm egy ilyet bejelenteni.
-Bejelenteni? Mégis mit? - értetlenkedtem
-Gratulálok, maga állapotos.

2013. május 16., csütörtök

25.fejezet - Botlás

HelloMindenki! Örömmel jelentem be, hogy hosszú idő után megérkezett a 25.fejezet. Nagyon sajnálom, hogy így kimaradtam. És Uramisten! Túl vagyunk a 12.000 oldalmegjelenítésen, jóval. A csütörtöki oldalmegjelenítések száma meghaladta az ezret, pontosabban 1228-an kattintottak a blogra. El sem tudjátok képzelni, mennyire hálás vagyok nektek ezért, a kommentekért, a 21(!!) feliratkozóért és .. és mindenért. Imádlak titeket.:)

Elerie*

-Bocsi, hogy késtem, tudom, hogy már vártatok. - foglalta el az előttem álló széket Justin
-Ez komoly? - förmedtem rá - Mi a fenét keresel itt?
-Ha nem tűnt volna fel, drága, ez egy családi esemény. Ezt inkább én kérdezhetném. 
-Addig fejezd be, míg nem segítek. - mondta dühösen Harry
-Mit szólnál egy tánchoz, édes? - mosolygott perverzül Justin
-Előbb vágom le egy műanyag villával mindkét lábam. - flegmáztam
-Ouh, de csí..
-Oké, elég. - vágott közbe Harry - Gyere, üljünk anyáékhoz.
Szó nélkül felálltam, és követtem Harryt. Leültünk Anne mellé, a srácokkal szemben.
-Mi történt? - érdeklődött Anne
-Semmi, csak nem akartunk távol lenni. - magyarázta Harry
-Anyuci pici fia. - incselkedett vele Louis
-Pont te beszélsz? - nevetett Harry
-Nem bánod, ha elrabolom egy táncra? - kérdezte Niall Harryt
-Ezt talán tőle kéne kérdezned. - egyezett bele Harry
-Hölgyem? - nyújtott kezet
Nevetve odébb sétáltunk, hogy táncolhassunk. Niall egyáltalán nem nyomult, amit nem is akartam. Csak, mint két jó barát, táncoltunk egy keveset. Tekintetem a véletlen folytán Justin visszataszító arcára tévedt. Húzogatta a szemöldökét, amire szemforgatással válaszoltam. 
-Hogy vagytok Harryvel? - érdeklődött Niall
-Remekül. - mondtam boldogan 
-Ezt örömmel hallom. - mosolyodott el - Mit gondolsz? Ezt a ti esküvőtökön meg fogjuk ismételni? 
-Ez hogy jön ide? - hitetlenkedtem
-Egyre többet hallak titeket a jövőről, a gyerekről, meg a hasonlókról beszélni. - magyarázta
-Igen, tényleg sokat beszélünk róla, de nem tudom. Talán. Ki tudja, mi lesz öt év múlva? - vontam vállat - Harry egyre elfoglaltabb. Egyre kevesebbet vagyunk együtt, több együtt töltött délutánt vagy estét mond le, mint ahányat megszerveztünk.
-Új album, muszáj hajtanunk. - mondta megértően
-Igen, tudom. - sóhajtottam nagyot - Azt hiszem, még egyenlőre ilyenről korai beszélnünk. Mármint, igen, azt hiszem jó lenne, ha vele élhetném le életem hátra levő részét. - mosolyodtam el Harryre nézve
-Valószínűleg hülyén fog hangzani, de én is ilyen szerelmet akarok. 
-Mint a miénk? - nevettem hitetlenkedve
-Igen. - mondta határozottan
-Miért?
-Mert a tiétek tökéletes. Nem vagytok együtt sülve-főve. Sok kapcsolatban nem az a mérvadó, hogy mióta, hanem hogy mennyire ismeritek egymást. És ti minden baját ismeritek a másiknak. Hallottam már egy-két olyan dolgot, hogy összekaptatok, de ez sosem látszott. Azért, mert mindig meg tudtátok beszélni. Legtöbben hetekig egymáshoz sem szólnak, de ti nem. Ti leültök és megbeszélitek. Azt hiszem ez a legszebb a kapcsolatotokban.
-Igen, megpróbáljuk megérteni egymást. - mosolyogtam továbbra is
-Ami sikerül is. Nem veszitek emberszámba a becsületeteket. Azt hiszem ez is eléggé fontos, ha igazán szeretitek egymást. Nem azt előtérbe helyezni, hogy mennyire tűnhetsz egy vita kapcsán gyengébbnek tűnő, mert nem lehetsz az egy ilyen kapcsolatban. Harry bármilyen megaláztatást képes lenne elviselni érted, és ezzel te is így vagy. Ez meglátszik. - mosolygott
-Igen, bármire képes lennék érte. - mondtam határozottan - De ezeket miért mondod el nekem?
-Azt hiszem ideje cserélni. - lépett hátrább Niall, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet
-Szia. - nyomott csókot ajkaimra Harry
-Szia. - mondtam széles mosollyal
-Mi az? Mit mondott neked? - nevetett Harry
-Semmit, csak emlékeztetett rá, mennyire szeretlek. - öleltem át szorosan
-Erre emlékeztetni kell? - kötekedett
-Tudod, hogy értem. - csaptam gyengén vállon
-Én is szeretlek. - húzott magához - Nem tudom mit csináljak Justinnal.
-Semmit. - mondtam ellent nem tűrő hangon - Hagyd, majd lenyugszik, ne rendezz jelenetet egy esküvőn.
-Igazad van, de annyira irritál, már csak a jelenléte. - mondta dühösen
-Oké, Harry, nyugalom, nem csak téged idegesít. - próbáltam nyugtatni
Megfogta a mellkasán pihenő kezemet, de nem mozdította el onnan. Rám nézett, majd elmosolyodott.
-Érzed ezt? - célzott a szívverésére - Ez csak akkor ilyen heves, ha a közelemben, vagy a fejemben járkálsz.
Széles mosoly csúszott az arcomra, kicsit lábujjhegyre emelkedtem, majd hosszú csókkal hintettem be puha ajkait. Nem voltunk sokáig a parketten, legalábbis ami engem illet. Harry elég rendesen megpörgette Gemmát, aki tagadhatatlanul boldog volt. A hangulat kimondhatatlanul jó volt, Justin jelenlétét leszámítva. Harry magabiztosan táncoltatta majdnem az egész rokonság női tagjait, miközben boldogan figyeltem őt. Nem válogatott, a kislányokat is nagy örömmel forgatta. Ekkor az jutott eszembe, milyen jó apa lesz belőle. Aminek pedig még jobban örülnék, ha majd a mi gyerekeinkkel törődne így. Nem most azonnal, de azt hiszem, hogy egy nap majd tőle szeretnék gyerekeket. 
-Mi ez az elgondolkodott arc? - ült le mellém Louis - Remélem azon agyaltál, hogy mit kellene innod.
-Nem, nem iszok semmit. - mondtam ellent nem tűrő hangon
-Pedig muszáj. - mondta, miközben kitöltötte az italt két pohárba
-Louis, nem iszok. - tiltakoztam továbbra is
-Hidd el, ízleni fog. - nyomta a kezembe
Úgy gondoltam, hogy ha megiszom, békén hagy, de nem így történt. Az ital tényleg egész kellemesen volt édes. Beszélgetés közben megittunk párat. Épp azt taglalta, mostanában mennyit veszekednek Eleanorral, ami eléggé a kapcsolatuk rovására megy. 
-Szeretem őt, de azt hiszem szünetelnünk kellene. - mondta, majd lehúzott még egy adagot
-A pia beszél belőled, nem hagyhatod el Eleanort. - ellenkeztem
-Nem hagyom el, csak megpróbáljuk külön egy kicsit. Ha tudunk egymás nélkül élni, nem fogom folytatni vele. - vont vállat
-Oké, azt hiszem eleget ittál már. - vettem ki a kezéből a poharat
-Ugyanannyit ittam, mint te. - mondta elgondolkozva
-Én mégsem beszélek marhaságokat. Gyere, jobb, ha valahogy haza juttatlak. - álltam fel
-Harryvel mi lesz?
-Mi lenne? Szólok neki, hogy haza viszlek, és visszajövök. - mondtam értetlenkedve
-De én nem akarok haza menni. - állt meg
-Oo, dehogynem. 
Bal karját a nyakamba akasztottam, majd az oldalánál fogva próbáltam megtartani őt. Kisétáltam Louissal az útra, majd leültettem egy padra. Ő persze sikeresen eldőlt, és lefeküdt. Hívtam egy taxit, majd amíg az kiért, sms-ben értesítettem Harryt arról, hogy el kellett mennem. Nem részleteztem a dolgot, nyugalomra intettem, mert tudom, hogy ha megtudná, hogy Louist viszem haza, aggódni kezdene és utánunk jönne. De nem akarom, hogy így történjen, azt szeretném, ha jól érezné magát. Remélem Justinnal sem kerül összetűzésbe. 
-Gyere, te részeg idióta. - mondtam félig nevetve, miközben felkaroltam Louis
Nagy nehezen beültettem, vagy jobban mondva inkább befektettem a taxiba, a sofőr pedig elég érdekes arckifejezéssel fuvarozott el minket a megadott címre.
-Ne segítsek? - kérdezte a sofőr, amikor Louis kicipelésével bajlódtam
-Nem, köszönöm. - utasítottam vissza
Kifizettem a fuvart, majd beküszködtem Louist a házba, ami a kulcs előkeresése miatt még egy kis időbe telt. Közben éreztem, hogy a pia rajtam is kezd kijönni. Kicsit mintha émelyegtem és szédültem volna. Iszonyatos kínok közepette felcipeltem Louist a szobájába, majd levettem róla a cipőjét és a zakóját.

Rettenetes fejfájással keltem. A halántékomat dörzsölve dőltem fel, majd lassan kinyitottam a szemem. Először nem esett le, hogy hol vagyok, mert úgy emlékeztem, hogy az esküvőn voltunk.
Vettem pár mély levegőt, majd idegesen tapasztaltam, hogy csak fehérnemű van rajtam. Még egyszer alaposan körbe néztem a szobában, majd szuszogásra lettem figyelmes. A szívem iszonyatosan gyorsan vert és nagyon, nagyon reméltem, hogy Harry van mellettem, mert a szobát felismertem. A szoba a Louisé volt, és abban reménykedtem, hogy Harry átjött este. Ha így történt, akkor a fáradság miatt nem volt kedvem elcsoszogni a saját szobámig, Louis pedig vélhetőleg Eleanornál töltötte az esttét. De nem. Ahogy félve elfordítottam a fájó fejemet, kavargó érzésekkel tapasztaltam, hogy Louis fekszik mellettem boxerben.

2013. május 6., hétfő

24.fejezet - Elvarratlan szálak

Sziasztok! Meghoztam a 24. fejezetet. Nagyon örülök, hisz a mai nap alkalmával erre a blogra kaptam egy díjat, amit ezúton is köszönök xxHxx-nek.:) Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, és kapok kommenteket. És hadd jegyezzem meg, hogy ez utóbbi időben nem sok visszajelzést kaptam, ami elszomorít. Tudom, hogy egyre lejjebb adok, de igyekszem, amennyire csak tudok. Jó olvasást!

Elerie*

Ott állt előttem anyám, azért, mert Harry áthívta. Dühös voltam. Anyára egyébként is, Harryre pedig most rettentően. Tudja, mennyire nem eresem a társaságát, és áthívja? 
-Beszélhetnénk egy percet? - fordultam Harry felé
-Jöjjön be addig. - invitálta be anyát
Miután anya bejött, Harry bezárta az ajtót és szó nélkül a nappaliba sétált.
-Ez komoly? - förmedtem rá
-Mi? Az, hogy szeretném, ha az anyósom és a barátnőm jóban lennének? Komolyan úgy beszélsz róla, mintha egy bűnöző lenne. - fakadt ki - Csak egy vacsora.
-Azzal a személlyel, akit a legjobban gyűlölök. Mi lenne, ha holnap áthívnánk vacsorára Justint? Biztos jól ellenétek. - mondtam egy bájmosollyal
-A kettő nem ugyanaz, az Istenért. - mondta feszülten - Túl éled.
Csak dühösen rá néztem, majd bementem a konyhába. Minden előzmény nélkül leültem, és még csak rájuk sem pillantottam. 
-Foglaljon helyet. - jött be mosolyogva Harry
-Köszönöm. - ült le anya - De kérlek, tegeződjünk. Ilyenkor kicsit öregnek érzem magam.
-Mert az is vagy. - mondtam flegmán
-Elerie. - nézett rám rosszallóan Harry
-Hagyd csak, ilyen lesz még egy jó ideig. Remélem azért egyszer majd meg tudsz nekem bocsátani. - nézett rám reménykedve
-Arra ne számíts. - mondtam határozottan
Harry rosszallóan rám nézett, amit valószínűleg még párszor meg fog ismételni, a megjegyzéseimet tekintve. Biztos vagyok benne, hogy ez a vacsora nem elég ahhoz, hogy azonnal megbocsájtsak anyának. Szerintem ez még egy jó darabig nem fog működni.
-Tudom, hogy ez téged hidegen hagy, de kis korodban mindig is arról álmodtál, hogy legalább egyszer végig vonulhass egy kifutón. - magyarázott nekem - A távol töltött idő alatt rengeteg alkotásom született, amivel nem rég beneveztem egy divatcéghez. Ma kaptam meg a levelet, hogy a terveimet elfogadták és holnaptól neki látnak a varrásnak. Arra gondoltam, hogy beszerveznélek a kollekció bemutatásakor, hogy te is végig vonulhass a kifutón.
-Programunk van. - jelentettem ki
-Ez jól hangzik. - mondta boldogan Harry - Kicsim, csak próbáld meg. 
-Mondom, programunk van. - néztem rá komolyan
-De még nem is mondta az időpontot.
-Mivel még én sem tudom pontosan. - mondta értetlenkedve anya
-Lényegtelen. - vontam vállat - Addigra biztos lesz programunk.
-Remek ötlet, szívesen benne van. - mondta Harry
Csak szemet forgattam, majd ott hagytam őket az asztalnál. Dühösen a szobámba mentem, majd becsaptam az ajtót. Most jött el az a pillanat, hogy megbántam a költözést. Nem tudok haza szaladni, és nem tudom kizárni Harryt, se anyát, ha utánam jönne. De így, hogy egy házban élek Harryvel, elkerülhetetlen, hogy ezt ne beszéljük majd meg. Még csak időt sem tudok nyerni, maximum fél percet, míg utánam jön. És milyen meglepő, a szobám ajtaja már nyílik is.
-Bahh, hagyj békén. - dühöngtem - Menj, és beszéld le anyával a ruhákat, és vonulj végig te a kifutón.
-Nem próbáltam még női ruhákat, de abban is biztos káprázatos lennék. - mondta nagyképűen, mire halkan felnevettem - Mi bajod van? - ült le mellém - Elűzted a saját anyukádat.
-Elment? Oh, ez az! - örültem meg
-Nem, ettől nem lehetsz boldog. - mondta hitetlenkedve - Nem gyűlölöd őt. Csak félsz. Félsz attól, hogy újra kezdjétek, mert egyszer már elhagyott.
-Pszichológus vagy, vagy énekes? - förmedtem rá
-Szóval belátod, hogy igazam van.
-Nem, egy szóval sem mondtam. - ellenkeztem - Nem tudom. Talán. - bizonytalankodtam
-Figyelj, ha legközelebb felkeres, ne taszítsd el magadtól. Üljetek le és beszéljétek eg. Nem tudhatod, hogy mit érzett akkor, és mit érez most. Hagyd, hogy elmondja. Engedd közel magadhoz. Az Isten szerelmére, hisz az anyukád. - hitetlenkedett
-Nem fog keresni - mondtam magabiztosan
-Fog még, higgy nekem.
-A mindent látó pszichológus, Harry Styles. - mondtam nevetve
-Köszönöm, köszönöm. - hajlongott - Oh, ugyan, nem szükséges.
Harryt figyelve csak egyre jobban nevettem. Amikor abba hagyta a saját fényezését, felém tornyosult, majd megcsókolt. Amikor levegő hiányában ajkaink elváltak, homlokát az enyémnek támasztotta.
-Mindig ezzel a gyönyörű mosollyal akarlak látni.
-Megoldható, csak mindig legyél mellettem.
-Azzal nem lesz probléma. - nyomott csókot ajkaimra - Gyere, van egy meglepetésem.
-Meglepetés? - döbbentem le
-Remek, meglepődtél. - mondta boldogan
-Mivel nem számítottam rá. - mondtam hitetlenkedve
-Ezért hívják meglepetésnek. - magyarázta
Szemet forgatva követtem őt, míg ki nem értünk a hátsó kertbe.
-Tudom, csak holnap leszünk hét hónaposak, de mivel tudom, hogy te is és én is hulla fáradtak leszünk, most szeretném megünnepelni. - vezette fel
-Mindig is utáltam, hogy egy dolgot fél órán keresztül is képes voltál körbe magyarázni. - mondtam nevetve
-Oké, nem húzom az időt. - indult tovább
Egészen a hátsó ajtótól kezdve két sorban, egyjárdányi széles helyet kihagyva rózsaszirmok voltak elhelyezve a füvön. Körülbelül egy méter távolságra mécsesek világítottak. Ahogy ezeket vizslattam elalélva, észre sem vettem az úti célt. A kert legnagyobb fáján egy nem túl nagy, de mégis csodálatos faház díszelgett. 
-Ez mégis hogy jutott eszedbe? - pillantottam Harryre 
-Azt akarom, hogy majd ha gyerekünk lesz, legyen hol játszania. Tetszik? - mosolyodott el
-Imádom. - öleltem meg szorosan - Te csináltad?
-Én és a négy keresztapa jelölt. - mondta nevetve
-Négy keresztapa jelölt? - kérdeztem hitetlenkedve - Nem lesz elkényeztetve?
-Az a célom. - vont vállat
-De nekem nem. Azt akarom, hogy majd megtudjon állni a saját lábán, anélkül, hogy minden apró bajával hozzánk forduljon. Nem azt mondom, hogy nem fogok neki segíteni, mert mindenképp megtenném, de nem szeretném, ha semmit sem tudna egyedül elintézni.
-Értem,kicsim, értem. - fordult felém
-Egyébként is, úgy beszélünk most erről az egészről, mintha terhes lennék. - nevettem fel
-Remélem nem kell sokat várnom, hogy apa lehessek.
-Hát kilenc hónapot minimum. 
-Olyan baba hiányom van. - mondta hisztérikusan
-Oh, szegény gyerekünk. - forgattam a szemem - Már kezdem érteni Gemma miért nem hagyja, hogy sokáig legyél Hopeval. 
-Gemma nem tudja értékelni, hogy keveset látom őt, és olyankor szeretném éreztetni vele, hogy nagyon is szeretem. 
-Szerintem nagyon is tisztában van vele. Amúgy nem akarjuk belülről is megnézni?
-Oh, dehogynem. - mondta sietősen
Gyorsan felmászott az előre kikészített létrán, majd amikor már az utolsó fokokat tettem meg, felém nyújtotta a kezét, hogy segítsen. Fent mg nagyobb meglepetés ért. Piknik kosár, pezsgő, és vacsora.
-Ha már az eredeti kaja odaégett. - fintorgott
-Hihetetlen vagy. - nyomta csókot ajkaira
-Pont ezért szeretsz. - mondta magabiztosan
-Ezért és sok minden másért.

-Kicsim! - kiáltott fel Harry
-Mi van? - ordítottam vissza
-Nem láttad a nyakkendőmet? 
-Viszem! - sóhajtottam nagyot
Köntösben, kócos hajjal leszaladtam Harryhez, a kezébe nyomtam a keresett ruhadarabot, majd elindultam vissza, hogy készüljek.
-Még el sem kezdtél készülődni? - fakadt ki - Szeretlek, és felőlem így is jöhetnél, de mégiscsak esküvőre megyünk.
-Ne aggódj, fél óra és elkészülök. - nyugtattam - A többiek?
-Húsz perc és jönnek.
-Oké, sietek. - szaladtam fel
Tényleg nem lesz több fél óránál a készülődés.Legalábbis reménykedek benne. A ruhába, és a kiegészítőkbe belebujtatni magam, alig tart tíz percig. A hajam lesz időigényesebb, mert fogalmam sincs még, hogy mit kezdjek vele.
-Hogy állsz? - nézett be Harry
-Remekül. 
-Hogy lesz a hajad? - sétált mögém
-Hogy szeretnéd? - mosolyodtam el
-Hullámosan. - mondta határozottan

Hogy ne a ruhát vizezzem össze, magamra vettem a köntöst. Besétáltam a fürdőszobába, majd hajat mostam. A törölközővel, amennyire csak tudtam, megszárítottam. A felét feltűztem, hogy ne legyen útban. Kézbe vettem a hajszárítót, majd megmarkoltam a hajam és így szárítottam. Így erős hullámokat sikerült gyártanom bele.Amikor végeztem, levettem a köntöst, majd visszasétáltam a szobába. Felvettem a cipőt, és elindultam lefelé. Hallottam, hogy a többiek már itt vannak. Bepakoltam a táskámba és lesétáltam hozzájuk a nappaliba. Ahogy Harry megpillantott, széles mosollyal felállt, majd a lépcső legalsó fokánál bevárt.
-Gyönyörű vagy. - mondta áhítattal, amikor leértem
-Köszönöm. - háláltam meg egy csókkal
-Mehetünk? - csattant fel Louis
A válasz mindenkitől csak egy hirtelen felállás volt. Harryvel kézen fogva elindultunk a többiek mögött. Autóval mentünk a templomba, amit előzőleg nem túlzottan, de feldíszítettünk, hisz mégiscsak Harry nővérének az esküvőjére tartunk. Rossz érzésem volt. Hiába a felhőtlennek tűnő boldogság, úgy éreztem, valami be fogja árnyékolni a jó kedvünket. Pontosabban inkább valaki. Harrynek nem szóltam, nem akartam, hogy feleslegesen aggódjon, hisz az is benne van a pakliban, hogy tévedek. És őszintén remélem, hogy így van.

A templomi esküvő után most mindenki az ünneplés fejében tart az ebédhez. A templomban csak a nagyon szűk családi kör volt jelen. Igen, igaz én nem tartozom bele, de Harry ragaszkodott hozzá. Az ebéd előtt még mindenki gratulált az ifjú párnak, akik csak úgy, mint Cameron és Gwen, tányér töréssel pecsételték meg szerelmüket. Harry és én elfoglaltunk egy nekünk tetsző helyet az egyik asztalnál, ahol nem voltak túl sokan. Lassan mindenki elfoglalt egy széket, és kezdődhetett az ebéd. Csak egy szék volt üres. Az az egy, ami előttem pihent. Furcsáltam, de különösebben nem zavart.
-Bocsi, hogy késtem, tudom, hogy már vártatok. - foglalta el az előttem álló széket Justin

A blog hetedik díja

Köszönöm a blog hetedik díját, xxHxx-nek.:)

1. Tedd ki ezt a képet!
2. Írj 11 dolgot magadról!
  • Directioner vagyok, bár szerintem ezen senki nem lepődött meg.
  • Nagy Little Mix rajongó, de nem Mixer.
  • Amikor csak tehetem, zenét hallgatok.
  • Nem gyakran hallgatok magyar zenét.
  • Szemüveges, szeplős és fogszabályzós vagyok. Akárcsak Betty, a csúnya lány.
  • Barna hajú vagyok.
  • Zöld szemű.
  • 15 éves.
  • Nem szeretem a "szappanopera" sorozatokat.
  • Allergiás vagyok, nem kevés dologra.
  • Van egy húgom és egy nővérem.
3. Válaszolj 11 kérdésre!
  1. Van állatod? - 1kutya, 5kacsa, 5csibe
  2. Tudják a szüleid, hogy blogolsz? - nem
  3. Mit szeretsz a blogolásban? - a visszajelzéseket és azt, hogy kiélhetem a fantáziám
  4. Kedvenc fiú/lány név? - Zoltán, Máté, Bence, Zoé
  5. Hova szeretnél eljutni? - Spanyolország
  6. Sportolsz? - imádok focizni
  7. Szereted a Little Mix-et?  - igen
  8. Kedvenc üdítő? - pepsi, coca cola
  9. Szereted Adam Sandlert? - számomra az egyik legjobban alakító színész
  10. Directioner vagy?-az egyik legnagyobb
  11. Hány blogod van? - 2, de dolgozgatok egy harmadikon is
4.Tegyél fel 11 kérdést!
  1. Mi az álmod?
  2. Miért kezdtél bogolni?
  3. Mióta írsz?
  4. Miért pont ezt a témát/alapsztorit választottad a blogodhoz?
  5. Vannak olyan esetek a részekben, amelyeket te is átéltél, vagy a egész teljes mértékben a fantáziád szüleménye?
  6. Ha szupererőd lehetne, mit választanál?
  7. Milyen kategóriájú filmeket szeretsz?
  8. Ha tudnád, hogy holnap meghalsz, mit tennél meg?
  9. Ha kapnál egy levelet, benne a halálod dátumával, kinyitnád?
  10. Elköltöznél onnan, ahol most élsz?
  11. Úgy érzed sikeres a blogod?
5. Küldd tovább 11 embernek/oldalnak a díjat!
Tekintve, hogy nem igazán olvasom mások blogjait, nincs könnyű dolgom. Így csak egy embernek tuom tovább küldeni. Valaki olyannak, akit a hülyeésgei ellenére is szeretek, és tudom, hogy ez fordítva is így van.:)