27.rész - Minden jó, ha a vége jó

Sziasztok! Mielőtt bele kezdenétek az olvasásba, valamit szeretnék tisztázni. Felmerült az előző rész egyik kommentjében egy kérdés, azzal kapcsolatban, hogy Harry és Elerie voltak-e már együtt, "úgy". Mindenki érti a kérdést, legalábbis remélem. Szóval csak válaszolni szerettem volna mindenki számára, egy igennel. Igen, Harry és Elerie már lefeküdtek. Remélem kielégítettem a kíváncsiságotokat.:D

Elerie*

-Gratulálok, maga állapotos.
-Mi? - döbbentem le - Nem, nem, nem. Az nem lehet. - hitetlenkedtem
-Pedig igaz. Ez egy csodás áldás. - áhítozott az orvos
-Nem, maga ezt nem érti. Mennem kell.
Szó nélkül ott hagytam a rendelőt, majd beültem az autóba. Csak most örülök igazán, hogy nem engedtem meg Niallnek, hogy velem jöjjön. Most mégis mi a fenéhez kezdjek? Terhes vagyok, és nem tudom ki az apa. El kell tűnnöm. Ha eddig a megcsalás nem volt elég indok arra, hogy elhagyjam Harryt, most már muszáj megtennem. Nem maradhatok Londonban, arra várva, hogy megszülök, és kiderül ki az apa. Nem akarok még nagyobb kavarodást. Nem tudnám elviselni. Őszintén szólva, nem is nagyon akarom tudni ki az apa. Meg akarom egyáltalán tartani ezt a gyereket? Miket beszélek, még szép, hogy meg fogom tartani.
Uramisten, beszélnem kell valakivel erről, még a végén megbolondulok. De mégis kivel? Egy barátnővel sem tehetem. Nem kockáztathatom, hogy visszamondják a banda bármely tagjának, mert végül így, vagy úgy, de Harry fülébe jutna.Főleg nem Eleanorral nem beszélhetek, Louissal pedig még úgy sem. De lényegében azt, hogy kivel csaltam meg Harryt, nem kell elmondanom. Az is épp elég nagy baj, hogy megtettem. Valakivel muszáj beszélnem, mielőtt megőrülök. Valakitől tanácsot kell kérnem. Hisz mi van, ha Harry megtudja, hogy terhes vagyok és elküld a fenébe?
Telefonom csörgésére kicsit összerezzentem. Harry nevét látva a kijelzőn a szívem hevesebben kezdett el verni, az idegesség miatt. Kis gondolkozás után kinyomtam a telefont. Mielőtt felhívtam volna Niallt, rengeteget töprengtem, megtegyem-e. Bízhatok benne ilyen ügyben? Hisz egy titok már nem titok, ha két ember tudja. Attól tartok, ezesetben is így van.

-Szia, mi történt? - kérdezte aggódó hangnemben Niall, miközben leült elém - Zaklatottnak tűntél a telefonban. És most is az vagy. Ráadásul Harryre nyomtad a telefont.
-Ugye nem szóltál neki, hogy velem találkozol? - ijedtem meg
-Nem, de mi ez az egész?
-El kell mondanom valamit. Rettenetes nagy hülyeséget csináltam és nem tudom, hogyan másszak ki belőle. Meg kell ígérned, hogy soha senkinek nem mondod el, hogy ma beszéltünk.
-Megígérem. - mondta határozottan - De mi történt? - türelmetlenkedett
-Pár napja..Istenem de nehéz ez. Szóval..oké, kezdjük valami mással. Terhes vagyok.
-Ez remek. - mondta széles mosollyal - De nem örülsz. Most már én sem örülök, de miért nem örülünk?
-Mert nincs minek. Niall én..én megcsaltam Harryt. - böktem ki alig hallhatóan
-Mi? - döbbent le
-El kellett mondanom valakinek. Nem tudom mit tegyek.- mondtam tanácstalanul - El kell hagynom Londont, de nem tudom, hogy tegyem. Már napokkal ezelőtt szakítanom kellet volna Harryvel, de nem tudtam megtenni. - hadartam kétségbeesetten
-Még szép, hisz szereted. El, figyelj rám nagyon jól. Nem fogod elhagyni sem Londont, sem Harryt. Elmondasz neki mindent és együtt megbeszélitek.
-Nem, Niall, nem mondhatom el neki. Mi van, ha nem akar tőlem gyereket és elküld a fenébe? Vagy, ha nem is a gyerek miatt. Megcsaltam, érted? Fel tudod fogni, mit tettem? Nem ezt érdemli, és nem is engem. Ha szakítok vele, azzal nem fogom annyira bántani. De, ha megtudja mit tettem, elárulva érzi majd magát.
-Ha viszont nem teszed, és ok nélkül hagyod el, azon fog rágódni, hogy mit rontott el. Hogy miért nem volt neked elég jó.
-Mit tegyek? - kérdeztem kétségbeesetten
-Semmiképp nem hagyhatod el, sem Harryt, sem Londont. - mondta ellent nem tűrő hangon - De várj, akkor nem Harry az apa?
-Nem tudom. - mondtam tanácstalanul - Azelőtt három, vagy talán négy nappal együtt voltam vele, úgy.
-Bonyolult. - fújtatott nagyot
-Niall, bízhatok benned?
-Persze. - válaszolt kissé felháborodott hangnemben
-Istene, hogy lehettem ennyire idióta? Bárcsak visszamehetnék az időben, és mindent helyre hozhatnék. - mondtam a sírás szélén
-Hé, El, nyugodj meg. Minden rendben lesz.

Niall rávett, hogy átmenjek hozzájuk. meg sem lepődtem, amikor kiderült, hogy Harrynek dolga akadt. Épp, amikor el akartam menni, hogy otthon tűnődhessek a dolgokon, csörgött a telefonom. A kijelzőn Harry neve rajzolódott ki. A szívem a tokromban dobogott, de kis időzés után felvettem.
-Szia, merre vagy? - vágott a közepébe
-A srácoknál. Te hová tűntél? - vontam kérdőre
-Majd megtudod, csak ne menj sehova. Mindjárt ott vagyok, szeretlek. - mondta sietősen
Időt sem hagyott, hogy bármit reagálhassak, rám nyomta a telefont. Niall aggódó arckifejezésével találta,m szembe magam, amikor visszaültem eddigi helyemre. Fejével aprót biccentett a konyha felé, ezzel jelezve, hogy kövessem őt. Így is tettem, amikor felállt és elindult.
-Csak menj vele, oké? - nézett rám kérőn
-Kivel? Hova? Mikor? Mi van? - értetlenkedtem
-Harryvel. - adott választ az egyik kérdésemre
Épp, hogy kimondta a nevét, a bejárati ajtóban megjelent Harry, és az ő ellenállhatatlan, fülig érő gödröcskés mosolya, ami ellepte az egész arcát. Kezében, mintha papír lett volna, de nem sikerült gondosan szemügyre vennem. Ugyanis esélyem sem volt, hogy bármit mondjak, kérdezzek, vagy, hogy egyáltalán megmozduljak, letámadott és egy hosszú csókot nyomott ajkaimra.
-Hol voltál? - vontam kérdőre
-Elmentem ezekért. - emelte a képembe a kezében szorongatott papírokat
-Mi ez? - téptem ki a kezéből - Mi? Megőrültél? Ez ma estére szól.
-Igen, úgyhogy nyomás asszony, kapj fel valami csinosat és menjünk. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Őrült vagy. - mondtam széles mosollyal
-Nem vagyok őrült. - mondta hisztérikusan - Csak szerelmes.
-Na, oké. - vágott közbe Niall - Te menj, készülj el, addig segítek neki ruhát választani.
-Siessetek. - nyomott csókot ajkaimra - Fél óra és itt vagyok. - Szeretlek.
-Én is. - kiabáltam utána
Harry elrohant, Niall pedig felrohant az emeletre. Alig telt bele két percbe, már újra előttem állt, kezében a kocsi kulaccsal és az irataival.
-Hová mész? - ráncoltam össze a szemöldököm
-Megyünk. - javított ki - Megkeressük neked a megfelelő ruhát estére.
-Várj, nem egészen értem. Harry vett kér jegyet Párizsba, csak azért, hogy vacsorázzunk? - próbáltam értelmet keresni benne
-Ha ő egyszer bocsánatot kér, és nagyszabású randit tervez, egyáltalán nem aprózza el. De menjünk, hallottad, alig fél óránk van. - csattant fel
Nem tudtam ellenkezni, mire észbe kaptam, már az autóban ültünk. Tudtam, hogy ma este el fogom mondani Harrynek. Ha nem is a vacsoránál, de az idő, amit együtt fogunk tölteni, lesz olyan hosszú, hogy kikényszerítse belőlem. Már most félek.
-Pontosan mit is keresünk? - fordultam Niall felé az üzletben
-Valami csinosat, amitől Harry eldobja az agyát. - mondta, miközben körbe nézett
Megindult az első sornyi ruhához. Én jelenleg nem tudtam erre gondolni. Az estén izgultam. Azon, hogy mi lesz, ha elmondom. El fogom egyáltalán mondani neki?
-Ez milyen? - emelt fel egy piros félpántos ruhát Niall
-Nem tetszik. - fintorogtam
Eközben a telefonom, üzenetet jelezve rezegni kezdett a zsebemben. Reméltem, hogy nem Harry az. Louis írt, hogy beszélni akar velem. Nem mentem sehova, csak felhívtam Louist, aki mintha várta volna, egy pillanat alatt felkapta a telefont.
-Szia, mit akartál? - vágtam a közepébe
-Öhh, tudod, ez nem telefon téma. - mondta zavartan - Ráérsz most?
-Niall épp extázisban van a ruhák miatt, szóval nem sok időm van.
-Mennyi az a nem sok?
-Tíz perc. - mondtam bizonytalanul
-Az elég. Merre vagytok?
-A Great Queen-en.
-Oké, akkor öt perc múlva a Starbucks-ban. - adta tudtomra, majd kinyomta a telefont
A telefonálás ideje alatt sikerült elveszítenem Niallt, de hamar megtaláltam. Tudattam vele, hogy elmegyek a Starbucksba kávéért, mire közölte velem, hogy neki is hozzak egyet. A lehet leggyorsabban mentem a kávézóba, majd miután kikértem a két kávét, Louis is megérkezett. Szemmel láthatóan kissé ideges volt, amitől én is feszültté váltam.
-Szia. - köszönt, miközben leült elém
-Szia. Mi a helyzet? - vágtam a közepébe
-Nem könnyű erről beszélnem, de mentségemre legyen, hogy részeg voltam. - sóhajtott nagyot
-Nem egészen értelek.
-Gemma esküvőjének éjszakáján meséltem neked Eleanorról. Akkor este tettem valamit, amire nem vagyok büszke, de tudom, hogy el kell mondanom. Én..én megcsókoltalak, amikor hazaértünk.
-Megcsókoltál? - döbbentem le - Ennyi?
-Igen, ennyi. Emlékszem, hogy felpofoztál, aztán felkísértél, és elmentél. - idézte fel
-Ennyi? - kerekedett el a szemem
-Igen, miért, több ellett volna, hogy legyen?
-Nem, dehogy. - mondta hisztérikusan - Csak, reggel melletted ébredtem, fehérneműben.
-Igen, mert valószínűleg a részegség, meg a fáradság is rájátszott arra, hogy szobát kevertél. Felkeltem este, de aludtál, úgyhogy nem akartalak zavarni. Átmentem Harry szobájába, aztán le egy aspirinért, de elfelejtettem, hogy nem a saját szobámban kellene aludnom, így megint ott kötöttem ki.
-Uramisten! - fakadtam ki - Én mindvégig azt hittem, hogy mi..szóval érted.
-Akkor már értem, miért kerültél. - mosolyodott el
-Nem kerültelek csak..na, jó, igazad van, kerültelek.
-Megértem, én is ezt tettem volna.
-Rohannom kell vissza Niallhöz, de örülök, hogy ezt elmondtad. Sokkal nyugodtabban beszélek most már veled is és..
-Harryvel is. - fejezte be a mondatomat - Menj, és érezzétek jól magatokat.
-Úgy lesz. - mosolyodtam el
Annyira megnyugodtam, hogy ez kiderült. Még mindig kicsit furcsának tartottam, de nem érdekelt. A lénye az, hogy nem feküdtem le a pasim legjobb barátjával. Ez azt jelenti, hogy a gyerek a Harryé. Istenem, annyira megkönnyebbültem.
Visszamentem a ruha üzletbe Niallhöz, majd miután átnyújtottam neki a kért kávéját, én is nagyobb lelkesedéssel vetettem bele magam a ruha választásba.
-Na, mi történt abban a kávézóban, hogy ilyen hirtelen jobb kedved lett? - vont kérdőre
-Majd elmesélem, most ruhát kell keresnünk. - mondtam sietősen

Mióta megérkeztünk a szállodába, nem találkoztam Harryvel. Azt mondta, értem jön hétre, addigra legyek kész. Van még egy kis időm, úgy gondoltam terepszemlére megyek a környéken. Sétálgatás közben megkívántam a fagylaltot, így vettem egy keveset. Mire visszaértem, hogy elkészülhessek, ki is végeztem. Amint felértem a szobába, azonnal neki kezdtem készülődni. Niall szerint nem kis randivak készül Harry, így megpróbálok én is kitenni magamért. Nem akartam, hogy a ruha tönkretegye a hajam, így először felöltöztem. A hajamat gyenge hullámokkal díszítettem, Harry imádja, amikor így hordom. Miközben a táskámba rejtettem a szükséges dolgokat, fel-alá járkáltam a magassarkúban, hogy megszokjam.

Míg Harry meg nem érkezett, ezzel törődtem, és azzal, hogy hogyan is közöljem vele, hogy a közös gyerekünket hordom a szívem alatt. Őszintén szólva félek. Tartok tőle, hogy ő nem szeretne velem családot alapítani. Ha ez így történik, fogalmam sincs hogy lesz tovább.
Meghallottam a duda szót, és azonnal lesiettem a földszintre. Leadtam a kulcsot, majd kimentem. A volán mögött nem Harry ült, de kétségkívül az ő megbízottja.
-Miss Frewen? - szólított meg a sofőr, amikor beültem
-Igen. - bólintottam hosszan
Ezt valószínűleg csak azért kérdezte meg, nehogy valaki mást furikázzon a mi randinkra. Fogalmam sem volt, hogy hová tervezte a randit, de amikor éreztem, hogy a sofőr leparkol, elakadt a szavam. Az Eiffel-toronynál álltunk meg, majd a legtetejére vezetett fel. Az asztal, ami meg volt terítve, bámulatos volt. Gyertyák, rózsaszirmok és miegymás. Harry sehol nem volt,de mire körbe néztem, a sofőr is eltűnt. Lenéztem a toronyról,a kilátás egyszerűen káprázatos volt. Éreztem, ahogy két erős kar átölel. Tudtam, hogy Harry az, így hasamon pihenő kezeire tettem az enyémeket. Apró csókokkal intette be a nyakamat, amitől mosolyra húzódott a szám. Megfordultam, arcát kezeim közé fogtam, majd megcsókoltam.
-Gyönyörű minden. - mondtam hitetlenkedve
-De semmi sem versenyezhet veled. - mondta mosolyogva
Megvacsoráztunk, és míg ez megtörtént, azon gondolkodtam, hogyan és mikor is közöljem vele a hírt.
-Baj van? - kérdezte aggódó hangon Harry
-Nem, dehogy. Csak mondani szeretnék valamit. - sóhajtottam nagyot
-Várj, mutatni szeretnék valamit. Vagyis mondani. - állt fel - Gyere.
A torony szélélre sétáltunk, csak bámultam lefelé. Az emberek apró hangyáknak tűntek a magasból.
-Figyelj. - mondta széles mosollyal - Szeretlek Elerie Frewen! - kiáltott a semmibe
-Uramisten! - mondtam nevetve - Őrült vagy. De épp ezért szeretlek Harry Styles! - ordítottam én is az utolsó három szót
Széles mosollyal megcsókolt, majd komoly arccal elém fordult.
-Mit akartál mondani?
-Nem tudom, hogy fogsz-e neki örülni, de terhes vagyok. - jelentettem ki
-Mi? - döbbent le - Komolyan?
-Igen. - mondtam bizonytalanul
-Uramisten! - kiáltott fel - Ez az este jobb már nem is lehetne.
-Te sírsz? - nevettem fel
-Dehogy. - törölgette a szemeit
-Szeretlek. - fontam kezeimet a nyaka köré
-Én is szeretlek. - csókolt meg - És épp ezért szerveztem meg ezt az estét.
Egy picit hátra lépett, arra késztetve ezzel, hogy elengedjem őt. Valamit a zsebében kutatott, majd féltérdre ereszkedett.
-Elerie Frewen, a világ legszerencsésebb és legboldogabb emberévé tennél, ha hozzám jönnél. - nézett fel rám
A torkomon a meglepődöttségtől egy hang sem jött ki. Csak leguggoltam hozzá, megöleltem, majd hosszan megcsókoltam.
-Ezt igennek veszem. - mondta nevetve, majd felállt és az ujjamra húzta a gyűrűt.

VÉGE

Mindenkinek nagyon hálás vagyok, aki itt volt velem. Akár a legelső résztől, vagy csak az utolsókban. Köszönöm a feliratkozókat, a kommenteket és mindent. Rettentően örülök, hogy végre sikerült befejeznem egy blogot. Találkozunk még, remélem az új blognál akadnak majd olyan olvasók, akik korábbi alkotásaimat is szemügyre vették. Egyszóval mindenkinek köszönöm, aki itt volt, remélem tetszett a sztori.