25.fejezet - Botlás

HelloMindenki! Örömmel jelentem be, hogy hosszú idő után megérkezett a 25.fejezet. Nagyon sajnálom, hogy így kimaradtam. És Uramisten! Túl vagyunk a 12.000 oldalmegjelenítésen, jóval. A csütörtöki oldalmegjelenítések száma meghaladta az ezret, pontosabban 1228-an kattintottak a blogra. El sem tudjátok képzelni, mennyire hálás vagyok nektek ezért, a kommentekért, a 21(!!) feliratkozóért és .. és mindenért. Imádlak titeket.:)

Elerie*

-Bocsi, hogy késtem, tudom, hogy már vártatok. - foglalta el az előttem álló széket Justin
-Ez komoly? - förmedtem rá - Mi a fenét keresel itt?
-Ha nem tűnt volna fel, drága, ez egy családi esemény. Ezt inkább én kérdezhetném. 
-Addig fejezd be, míg nem segítek. - mondta dühösen Harry
-Mit szólnál egy tánchoz, édes? - mosolygott perverzül Justin
-Előbb vágom le egy műanyag villával mindkét lábam. - flegmáztam
-Ouh, de csí..
-Oké, elég. - vágott közbe Harry - Gyere, üljünk anyáékhoz.
Szó nélkül felálltam, és követtem Harryt. Leültünk Anne mellé, a srácokkal szemben.
-Mi történt? - érdeklődött Anne
-Semmi, csak nem akartunk távol lenni. - magyarázta Harry
-Anyuci pici fia. - incselkedett vele Louis
-Pont te beszélsz? - nevetett Harry
-Nem bánod, ha elrabolom egy táncra? - kérdezte Niall Harryt
-Ezt talán tőle kéne kérdezned. - egyezett bele Harry
-Hölgyem? - nyújtott kezet
Nevetve odébb sétáltunk, hogy táncolhassunk. Niall egyáltalán nem nyomult, amit nem is akartam. Csak, mint két jó barát, táncoltunk egy keveset. Tekintetem a véletlen folytán Justin visszataszító arcára tévedt. Húzogatta a szemöldökét, amire szemforgatással válaszoltam. 
-Hogy vagytok Harryvel? - érdeklődött Niall
-Remekül. - mondtam boldogan 
-Ezt örömmel hallom. - mosolyodott el - Mit gondolsz? Ezt a ti esküvőtökön meg fogjuk ismételni? 
-Ez hogy jön ide? - hitetlenkedtem
-Egyre többet hallak titeket a jövőről, a gyerekről, meg a hasonlókról beszélni. - magyarázta
-Igen, tényleg sokat beszélünk róla, de nem tudom. Talán. Ki tudja, mi lesz öt év múlva? - vontam vállat - Harry egyre elfoglaltabb. Egyre kevesebbet vagyunk együtt, több együtt töltött délutánt vagy estét mond le, mint ahányat megszerveztünk.
-Új album, muszáj hajtanunk. - mondta megértően
-Igen, tudom. - sóhajtottam nagyot - Azt hiszem, még egyenlőre ilyenről korai beszélnünk. Mármint, igen, azt hiszem jó lenne, ha vele élhetném le életem hátra levő részét. - mosolyodtam el Harryre nézve
-Valószínűleg hülyén fog hangzani, de én is ilyen szerelmet akarok. 
-Mint a miénk? - nevettem hitetlenkedve
-Igen. - mondta határozottan
-Miért?
-Mert a tiétek tökéletes. Nem vagytok együtt sülve-főve. Sok kapcsolatban nem az a mérvadó, hogy mióta, hanem hogy mennyire ismeritek egymást. És ti minden baját ismeritek a másiknak. Hallottam már egy-két olyan dolgot, hogy összekaptatok, de ez sosem látszott. Azért, mert mindig meg tudtátok beszélni. Legtöbben hetekig egymáshoz sem szólnak, de ti nem. Ti leültök és megbeszélitek. Azt hiszem ez a legszebb a kapcsolatotokban.
-Igen, megpróbáljuk megérteni egymást. - mosolyogtam továbbra is
-Ami sikerül is. Nem veszitek emberszámba a becsületeteket. Azt hiszem ez is eléggé fontos, ha igazán szeretitek egymást. Nem azt előtérbe helyezni, hogy mennyire tűnhetsz egy vita kapcsán gyengébbnek tűnő, mert nem lehetsz az egy ilyen kapcsolatban. Harry bármilyen megaláztatást képes lenne elviselni érted, és ezzel te is így vagy. Ez meglátszik. - mosolygott
-Igen, bármire képes lennék érte. - mondtam határozottan - De ezeket miért mondod el nekem?
-Azt hiszem ideje cserélni. - lépett hátrább Niall, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet
-Szia. - nyomott csókot ajkaimra Harry
-Szia. - mondtam széles mosollyal
-Mi az? Mit mondott neked? - nevetett Harry
-Semmit, csak emlékeztetett rá, mennyire szeretlek. - öleltem át szorosan
-Erre emlékeztetni kell? - kötekedett
-Tudod, hogy értem. - csaptam gyengén vállon
-Én is szeretlek. - húzott magához - Nem tudom mit csináljak Justinnal.
-Semmit. - mondtam ellent nem tűrő hangon - Hagyd, majd lenyugszik, ne rendezz jelenetet egy esküvőn.
-Igazad van, de annyira irritál, már csak a jelenléte. - mondta dühösen
-Oké, Harry, nyugalom, nem csak téged idegesít. - próbáltam nyugtatni
Megfogta a mellkasán pihenő kezemet, de nem mozdította el onnan. Rám nézett, majd elmosolyodott.
-Érzed ezt? - célzott a szívverésére - Ez csak akkor ilyen heves, ha a közelemben, vagy a fejemben járkálsz.
Széles mosoly csúszott az arcomra, kicsit lábujjhegyre emelkedtem, majd hosszú csókkal hintettem be puha ajkait. Nem voltunk sokáig a parketten, legalábbis ami engem illet. Harry elég rendesen megpörgette Gemmát, aki tagadhatatlanul boldog volt. A hangulat kimondhatatlanul jó volt, Justin jelenlétét leszámítva. Harry magabiztosan táncoltatta majdnem az egész rokonság női tagjait, miközben boldogan figyeltem őt. Nem válogatott, a kislányokat is nagy örömmel forgatta. Ekkor az jutott eszembe, milyen jó apa lesz belőle. Aminek pedig még jobban örülnék, ha majd a mi gyerekeinkkel törődne így. Nem most azonnal, de azt hiszem, hogy egy nap majd tőle szeretnék gyerekeket. 
-Mi ez az elgondolkodott arc? - ült le mellém Louis - Remélem azon agyaltál, hogy mit kellene innod.
-Nem, nem iszok semmit. - mondtam ellent nem tűrő hangon
-Pedig muszáj. - mondta, miközben kitöltötte az italt két pohárba
-Louis, nem iszok. - tiltakoztam továbbra is
-Hidd el, ízleni fog. - nyomta a kezembe
Úgy gondoltam, hogy ha megiszom, békén hagy, de nem így történt. Az ital tényleg egész kellemesen volt édes. Beszélgetés közben megittunk párat. Épp azt taglalta, mostanában mennyit veszekednek Eleanorral, ami eléggé a kapcsolatuk rovására megy. 
-Szeretem őt, de azt hiszem szünetelnünk kellene. - mondta, majd lehúzott még egy adagot
-A pia beszél belőled, nem hagyhatod el Eleanort. - ellenkeztem
-Nem hagyom el, csak megpróbáljuk külön egy kicsit. Ha tudunk egymás nélkül élni, nem fogom folytatni vele. - vont vállat
-Oké, azt hiszem eleget ittál már. - vettem ki a kezéből a poharat
-Ugyanannyit ittam, mint te. - mondta elgondolkozva
-Én mégsem beszélek marhaságokat. Gyere, jobb, ha valahogy haza juttatlak. - álltam fel
-Harryvel mi lesz?
-Mi lenne? Szólok neki, hogy haza viszlek, és visszajövök. - mondtam értetlenkedve
-De én nem akarok haza menni. - állt meg
-Oo, dehogynem. 
Bal karját a nyakamba akasztottam, majd az oldalánál fogva próbáltam megtartani őt. Kisétáltam Louissal az útra, majd leültettem egy padra. Ő persze sikeresen eldőlt, és lefeküdt. Hívtam egy taxit, majd amíg az kiért, sms-ben értesítettem Harryt arról, hogy el kellett mennem. Nem részleteztem a dolgot, nyugalomra intettem, mert tudom, hogy ha megtudná, hogy Louist viszem haza, aggódni kezdene és utánunk jönne. De nem akarom, hogy így történjen, azt szeretném, ha jól érezné magát. Remélem Justinnal sem kerül összetűzésbe. 
-Gyere, te részeg idióta. - mondtam félig nevetve, miközben felkaroltam Louis
Nagy nehezen beültettem, vagy jobban mondva inkább befektettem a taxiba, a sofőr pedig elég érdekes arckifejezéssel fuvarozott el minket a megadott címre.
-Ne segítsek? - kérdezte a sofőr, amikor Louis kicipelésével bajlódtam
-Nem, köszönöm. - utasítottam vissza
Kifizettem a fuvart, majd beküszködtem Louist a házba, ami a kulcs előkeresése miatt még egy kis időbe telt. Közben éreztem, hogy a pia rajtam is kezd kijönni. Kicsit mintha émelyegtem és szédültem volna. Iszonyatos kínok közepette felcipeltem Louist a szobájába, majd levettem róla a cipőjét és a zakóját.

Rettenetes fejfájással keltem. A halántékomat dörzsölve dőltem fel, majd lassan kinyitottam a szemem. Először nem esett le, hogy hol vagyok, mert úgy emlékeztem, hogy az esküvőn voltunk.
Vettem pár mély levegőt, majd idegesen tapasztaltam, hogy csak fehérnemű van rajtam. Még egyszer alaposan körbe néztem a szobában, majd szuszogásra lettem figyelmes. A szívem iszonyatosan gyorsan vert és nagyon, nagyon reméltem, hogy Harry van mellettem, mert a szobát felismertem. A szoba a Louisé volt, és abban reménykedtem, hogy Harry átjött este. Ha így történt, akkor a fáradság miatt nem volt kedvem elcsoszogni a saját szobámig, Louis pedig vélhetőleg Eleanornál töltötte az esttét. De nem. Ahogy félve elfordítottam a fájó fejemet, kavargó érzésekkel tapasztaltam, hogy Louis fekszik mellettem boxerben.