19.fejezet - A mérkőzés

Sziasztok! Sajnálom ezt a kimaradást, de nem volt ihletem. Ennek köszönhetően ez a rész is rövid lett, de azért remélem tetszik majd,és kapok komikat. Ne felejtsétek el a gombok használatát, és aki még nem iratkozott volna fel, tegye meg.(; Holnap húsvét. OhYeaah! A sok büdös kölni. Lehet napokig hajat mosni.Szóval jó olvasást és ezúton kívánok nektek Békés Ünnepeket! Imádlak titeket.:*

Elerie*

Későn kapcsoltam, mire felálltam Harry már az ajtó másik oldalán volt, amit rám csukott. Idegesen dörömböltem rajta, miközben Harry nevét ordítoztam. Kézbe vettem a telefonom, majd őrült módjára minden másodpercben hívogattam, sikertelenül. A még meg nem nézett üzenetekre tévedtem. Megnyitottam az elsőt, majd elolvastam.
'Kicsim, elhiszem, hogy haragszol, de nem engedhetem, hogy ezt végig nézd. Csak gondolj bele, hogy mit éreznél, ha azt látnád, ahogy Justin megüt. Ha bele döglök is, de kiütöm, az pedig, hogy haragszol emiatt az egész miatt, nem érdekel. Tudom, hogy jól döntöttem. Ha szakítani akarsz, hát tessék. De legalább tudom majd, hogy nem vagy a Justiné. Ha megteszed én abba belehalok, mert van az az érzés, hogy, ha nem lehetsz az enyém, akkor senki másé. Remélem megérted, ha pedig a szakítás mellett döntesz, hát hajrá. De tudd, hogy én akkor is szeretni foglak.'
Szakítani? Ez teljesen megőrült? Uramisten, ilyen meg sem fordult a fejemben. Meg, ha már itt tartunk, akkor az sem merült fel bennem, mit érzek majd a meccs alatt. Tényleg rohadt szar érzés lenne azt látni, ahogy a barátomat verik. Ennek ellenére ott kell lennem. Tudom, hogy szüksége van rám, ezt ő sem tagadhatja. Mellette kell lennem. Feltápászkodtam az ajtóból, amin ekkor kattant a zár. Anne haza ért, szerencsére. 
-Oh, szia. - illetődött meg
-Szia. Egy gyors kérdés. Nem tudod Harry hova ment? - kérdeztem sietősen
-Nem. - mondta értetlenkedve
-Remek. - mondtam ironikus hangnemben - Most sietek, majd még beszélünk.
Gyors puszit nyomtam az arcára, majd leléceltem. Feltételezem még egy jó ideig ennek a gyors szóváltásnak a hatása alatt volt, de jelenleg ez érdekelt a legkevésbé. Meg akartam találni Harryt. Még mindig nem akarom elhinni, hogy nélkülem ment el. Mégis mitől akar megóvni? A látványtól? Azt hiszem attól nem kell. Azok után, hogy a nagymamám a szemem láttára akasztotta fel magát, azt hiszem el tudom viselni annak a látványát, hogy a barátomat éri pár ütés. 
-Elnézést. - szólítottam le egy járó-kelőt - Nem látott egy magas, göndör hajú, tizennyolc éves fiút?
-Nem. - ellenkezett
-Mindegy, köszönöm. - hálálkodtam
Mégis hol a fenében keressem? Hol fognak verekedni? Egy parkban? Hülyeség, nem fognak mindenki szeme-láttára egymásnak esni. Azt sem tudom, hogy van-e a közelben valami edző terem, vagy hasonló. Félő, hogy mire megtalálnám a helyet, már vége lesz mindennek. Úgy terveztem, hogy a lehető legtöbb embert kérdezem ki arról, hogy látták-e Harryt. Nagyon remélem, hogy legalább egy ember tud hasznos információval szolgálni, mielőtt elkezdik a meccset. Elindultam hát céltalanul a járdán, majd az első embert, aki a közelembe ért, leszólítottam. Vagyis én értem az ő közelébe, mivel háttal állt nekem.
-Elnézést. - mondtam félve, mire a srác megfordult
-Oh, kit látnak szemeim. - mosolyodott el, majd végigmért
-Justin?! - döbbentem le - Te mi a fenét keresel itt?
-Volt egy kis dolgom, most megyek az edzőterembe, hogy laposra verjem a pasidat. - mondta nagyképűen
-Én sem hittem, hogy a világ legönzőbb, legnyomorultabb és legutáltabb férgétől kell ezt kérjem, de had menjek veled.
-Meglep, hogy Harold nem engedte, hogy vele tarts. Mi történt?
-Semmi közöd hozzá. - mondtam dühösen - Tudod mit? Inkább csak mond el, hogy hol lesztek. Nincs ingerem két lépést sem tenni veled.
-Csak a másik utcán, drágám.
Kezét az arcomhoz emelte, de még mielőtt végig simított rajta, dühösen ellöktem magamtól.
-Még mindig indulatos vagy. - kacagott hitetlenkedve - Tetszik.
-Menj a pokolba. - forgattam a szemem, majd elindultam
Hamarabb akartam odaérni, mint ő, hogy még tudjak beszélni Harryvel. De ez lehetetlennek bizonyosult, amikor elhaladt mellettem, és rám dudált. Felé fordultam, mire egy bájosnak ható mosollyal intett nekem, amit egy újabb szemforgatással reagáltam le. Kicsit gyorsítottam a tempómon, de nem sikerült megelőznöm Justint. Amikor lihegve beléptem a terembe, Justin épp az utolsókat tekerte a bandázson, már felállni készült a padkáról. Ahogy csapódott az ajtó, és a csendes termet a levegő után kapkodásom töltötte be, mindketten felém fordultak. Justin egy diadalittas mosollyal, Harry pedig elszörnyülködve. Ideges, határozott léptekkel felém sietett, míg én az ajtó melletti padon foglaltam helyet, és kifújtam magam.
-Mi a fenét keresel itt? - förmedt rám
-Nem hagyhattam, hogy egyedül csinált ezt végig. - mondtam meg-megakadozva
-El, kérlek, menj haza.
-Nem. - mondtam határozottan, kicsit magasabb hangnemben - Nem fogom hagyni magam. Olvastam az egyik sms-ed, és még csak meg sem fordult a fejemben, hogy szakítsak veled emiatt. Harry, ezen is ketten kell túl jutnunk. Együtt fogjuk megcsinálni. 
-Akkor sem engedhetem, hogy ezt végig nézd. - makacskodott
-Harold. - néztem rá kérőn - Mindössze tizennégy évesen az anyám előttem hajtotta örök álomra a fejét. Tizenhat évesen félig megöltem valakit. - mondtam kicsit halkabban - És ugyanennyi idősen a nagymamám a szemem láttára akasztotta fel magát. Azt hiszem kibírok egy kis boxot.
-Jó érvek, de..
-Semmi de. - szakítottam félbe
-Hogy találtál ide? - kérdezte értetlenkedve
-Na mi lesz már, Styles? - szólt a ringből Justin
-Majd később megbeszéljük. - pillantottam Justin felé, mire Harry elindult volna - Oh, és Harry.
-Igen?-fordult vissza
Felálltam, arcát a kezeim közé fogtam, majd kicsit lábujjhegyre emelkedtem.
-Szeretlek. - nyomtam csókot ajkaira
-Én is szeretlek. - mosolyodott el
Elsétált a ringhez, majd a második és a harmadik kötelet szétfeszítve belépett. Nem tudom, hogy kié ez a hely, agy, hogy hogyan kapták ezt meg erre az időre, de most nem érdekelt. Harry felhúzta a kesztyűket, addig Justin pedig ugrált párat bemelegítésképp. A szívem ezerrel vert. Még el sem kezdték, de már rosszul voltam. Kicsit közelebb sétáltam, hogy jobban lássam az eseményeket. Mindenem remegett. Alsó ajkamat beszippantva, és azt harapdálva figyeltem az eseményeket. Eddig még senki nem ütött. Ugráltak egy kicsit, majd Harry megkezdte a mérkőzést. Justin ügyesen elhajolt az első ütéstől, majd rá mért egyet Harry, amit kivédett. És itt kezdődött az igazi box. Kicsit meglepetten ért, hogy az ütéseik mennyire szabályosak. Nem tudtam, hogy boxolt volna ezelőtt bármelyikőjük. Harry mindenhol ütötte Justint, ahol csak tudta. Az arcán, a hasán, a fején, de persze lehetetlen volt, hogy egy-két csapás ne érje őt is. Rá jöttem, hogy Harry nem azért akart távol tartani ettől az egésztől, mert féltett, hogy rosszul viselném annak a látványát, ahogy megüti őt az a görény. Ennek ahhoz semmi köze ne volt, ugyanis Justinnak esélye sem volt Harry ellen. Az ellen akart megóvni, hogy így lássam őt. Az együtt töltött idő során többször is tapasztaltam Harry sötétebb oldalát, ami nem kifejezetten volt ínyemre. Kicsit megrémisztett. Ő ezt mindenbizonnyal észre vette, ezért akart távol tartani ettől. És milyen igaza volt. Most már belátom. Nem volt felemelő látvány Harryt így szemügyre vennem. Nem szerettem, amikor ilyen. Szemei elsötétültek, állkapcsa megfeszült. Justin próbálta hárítani, valamint leadni az ütéseket, több-kevesebb sikerrel. Amikor már alig volt élet szerencsétlenben, Harry még mindig nem állt le. Ott sorozta őt, ahol érte. Kétségbeesetten szaladtam a ringhez, majd felléptem, de nem mentem be.
-Harry! - szóltam rá, de rám sem nézett - Harold!
Megállt. Egy pillanatig még az összegörnyedt Justin felett állt, majd felegyenesedett. Hátra fordult, majd rám nézett. Megijesztett. Féltem tőle, mert dühös volt a tekintete. Szemeivel egy kész hadsereget meg tudott volna ölni. Láttam már idegesen, de ennyire még nem. Legalábbis rám még soha nem nézett így. Szemeim könnybe lábadtak a félelemtől. 
-Már eleget kapott. - mondtam remegő hangon
Harry felém lépett, a szívem egyre gyorsabban vert az idegességtől. Szemei ugyanolyan dühösen tekintettek rám. A kesztyűket lefejtette kezeiről, majd maga mellé dobta. Felém tornyosult, mire én kicsit elhúzódtam. Értetlenkedve nézett rám, majd nagyot sóhajtott.
-Ettől féltem. - fújtatott nagyot - Menjünk innen.
Harry idegesen lépett ki a ringből, félve sétáltam utána. Még utoljára visszapillantottam Justinra. Még nem volt olyan állapotban, hogy ne tudja elhagyni a termet, úgyhogy lelkiismeret furdalás nélkül léptem ki onnan. Kissé félve vezettem végig Harry könyökhajlatától a kezem a tenyeréig, majd összekulcsoltam ujjainkat. A bandázs még a kezén volt, az ajka felrepedt, a szemét pedig monokli díszítette. És akkor boldog voltam. Eddig is tudtam, hogy Harry nem lenne képes bántani, de most, hogy kicsit gondolkoztam, teljesen elszállt a félelmem. Hiszen ezek a sebek mind miattam vannak. Azért történt vele ez, mert engem védett. Annyira boldog voltam, hogy kiállt mellettem. Habár nem örültem eleinte a meccsnek, és még most sem repesek az örömtől, már látom a jó oldalát. Justin leakad rólam, ráadásul már Harry dühös énjétől sem tartok.
-Mit mosolyogsz? - kérdezte félig nevetve
-Semmit.
-Hogy találtál oda? - komorult el
-Anne haza jött, így el tudtam szabadulni. Az utcán megkérdeztem pár embert, hogy nem láttak-e, mikor egyszer bele futottam Justinba és elmondta.
-Nem kellett volna ott lenned. - ellenezte még mindig
-Miért? Azért, hogy ne lássam azt az éned, amikor teljesen elborul az agyad? Valld be, hogy ettől akartál megóvni. Ettől a látványtól, és nem attól, hogy Justin megüt.
-Igen, igazad van. - sütötte le a fejét - Féltem, hogy majd ha így látsz, megijesztelek és..
-De itt vagyok. - vágtam a szavába - Harry, meg se forduljon a fejedben, hogy szakítanék veled. Menjünk haza, leápollak.
-Menjünk a nagyi házába. - mondta ellent nem tűrő hangon - Ha anya meglátna így, totál kiakadna. - forgatta a szemét
-Miért, a nagyid nem?
-De, csak ő más. Anya magát hibáztatná, amit nem akarok. Azt hinné, hogy rossz anya, és nem tud vigyázni rám. Nem mintha kellene. A nagyit meg ha megkérem úgy sem szól neki. Egy kis alapozóval el tudod tüntetni, nem? - célzott a monoklijára
-Megoldom valahogy. - vontam vállat - A menedzsered mit fog szólni hozzá?
-Semmit. Amiről nem tud, az nem fáj. A sminkes nő nagyon jó barátom, ha megkérem, hogy sunyiban alapozza le az arcom, megteszi. Ha valahol egy fodrász, vagy egy fotós meglátná kitörne a botrány. pletykálkodnának, ami a menedzsernek nem tetszene, ezért jobb, ha nem tud is róla.
-Oh, szóval jóban vagy a sminkes csajjal? - hangsúlyoztam az utolsó szót
-Oh, csak nem féltékenykedsz? - kérdezett vissza nevetve
-Hány éves?
-Huszonkilenc, és van egy férje, meg egy lánya.
-Remek, akkor nem kell aggódnom. Vagy mégis?
-Ha velem egyidős lenne és szingli, akkor sem érdekelne. Téged szeretlek.
-Tudom. - mondtam széles mosollyal - Én pedig téged.
-Egyébként fontolóra vetted már az ajánlatomat? - kérdezte kíváncsian
-Milyen ajánlatodat? - néztem bambán, majd leesett mire is gondolt - Ja, hogy a költözést. - bólintottam nagyot - Még nem.
-Remek. - mondta ironikus hangnemben
Beléptünk az ajtón, majd Harry a nappaliba vette az irányt, míg én a konyhában ragadtam. Elővettem a fagyasztóból egy darab csirkemellet, majd egy törlőruhába csavartam. Bevizeztem egy zsebkendőt, majd Harryhez sétáltam a nappaliba. Leültem mellé, majd a kezébe nyomtam a húst. Felhajtotta a törlőruhát róla,majd alá nézett.
-Tudtommal ezt meg szokták sütni. - mutatott a húsra
-Bolond. - nevettem el magam - Na fordulj ide.
Harry szó nélkül rám szegezte tekintetét. Bal kezemmel megfogtam az állát, míg a jobb mutató ujjamra csavart zsebkendővel elkezdtem felitatni a vért, ami kicsattant szájára száradt. Enyhén felszisszent, de jól tűrte az ápolgatásomat. 
-Mi lenne, ha nem a zsebkendővel próbálnál meggyógyítani? - kérdezte kacér mosollyal
-Ilyesmire célzol? - leheltem csókot a sértett felületre
-Pontosan. - mondta széles mosollyal
Az seb ápolgatása közben a szemem fürkészte levakarhatatlan mosollyal, amitől kissé zavarba jöttem. Ahogy végeztem a bandázst letekerte a kezéről, majd óvatosan a szeméhez emelte az eddig ölében pihenő húst. 
-Örülnék, ha oda költöznél. - mondta komolyan - Tudnám, hogy biztonságban vagy.
-Harry, nem kell rám vigyáznod. 
Nem tetszett neki a válaszom. Nem szólt semmit, csak levette rólam gyönyörűen csillogó szemeit, majd a húst az asztalra tette. A padlót kezdte el pásztázni. Nem akart rákényszeríteni semmire, ezért nem makacskodott tovább. Kezem az arcára vezettem, visszafordítva így felém. Szemeink ismét egymást vizslatták, mosoly ült az arcomra. Csókot leheltem ajkaira, majd a végeztével homlokom az övének támasztottam.
-Szívesen hozzátok költözök.

Még egyszer szeretném megemlíteni, mennyire imádlak titeket. A mai nap folyamán elkészültem a blog trailerével. Eléggé amatőr munka, ez az első videóm. Remélem azért nem lett túl gagyi. Ha rászánjátok magatokat egy hozzászólásra, legyetek szívesek azt is belefoglalni, hogy tetszik-e a videó. Ha igen, valószínűleg kiteszem oldalsávba, vagy fel, az oldalsorhoz. 
Kellemes Húsvéti Ünnepeket minden olvasómnak! xx

A blog második díja

A díjat nagyon, nagyon köszönöm Dettinek.:DD

1. Ha megkaptad a díjat, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható képet!

2. Őszintén kell válaszolnod a kérdésekre!

3. Összesen 5 személynek kell tovább adnod.

4. Ezt egytől-egyig át kell másolnod a lapodra, kivéve a válaszokat!

5. A díjat visszafele nem lehet adni!

Kérdések és válaszok:

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek? ~ Melinda, Linda

2. Melyik dalon tudsz igazán sírni? ~ gazából kedv függő, de most Zara Larsson dalán

3. Félsz a sötétben? ~ nem

4. Szerelmes vagy valakibe? ~ nem

5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled? ~ velem rengeteg ciki dolog történt, egyet sem tudok kiemelni

6. Gondolatban öltél már meg valakit? ~ kismilliószor, nem egy embert

7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent? ~ lényegtelen milyen nap van, vagy hanyadika, nekem mindennap szerencsétlen

8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el? ~ Igen.

9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel? ~ nem tudok róla

10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál? ~ igen

11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél? ~ ilyen soha nem lesz.:'D

12. Szoktál álmodozni? ~ rengeteget

13. Járnál Chace Crawforddal? ~ személyiségétől függ

14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik? ~ először fiút, akinek Zoltán, Máté, vagy Bence lenne a neve, majd egy lányt, akinek nem tudom még a nevét.:'D

15. Adni vagy kapni jobb? ~ mindkettő

16. Titkom: ~ azért titok, mert senki sem tudja..és nem is fogja

17. Bakancslista: ~ nincs

Akiknek küldöm: 
~ CrazyGirl 
~ CrazyGirl 
~ CrazyGirl

18.fejezet - Meglepetés

Sziasztok! Sajnálom, hogy ilyen sokat kellett várnotok erre a részre, de nem volt semmi ötletem a folytatásra. A mai nap alkalmával ihletet kaptam, így olvasásra került a 18.rész. Jó olvasást!:))

Elerie*

Ahogy kiléptem, ott álltak egy lépésre egymás előtt. Harry elé léptem, majd kezeimet a mellkasára helyeztem, de mit sem törődve azzal, hogy nyugtatni próbálom, tovább nézte szikrákat szóró szemeivel az előtte álló Justint. 
-Ha nem szeretnéd, hogy bármi baja legyen annak a nyomorult pofádnak, akkor békén hagyod Eleriet. - mondta dühösen Harry
-Így, vagy úgy, de egyszer meg fogom húzni.
Éreztem, ahogy Harry teste még jobban megfeszül a szavak hallatára. Kezei lazán voltak ökölben, a mondatra viszont erős szorításba ugrottak. Megindult Justin felé, én pedig kétségbeesve próbáltam őt visszatartani.
-Ne, kérlek. - néztem fel rá - Majd én.
Úgy tűnt, hogy Harry bízik bennem annyira, hogy megtegye, amire kértem. Biztonságban voltam, mégis éreztem, ahogy szemével követ, míg megteszem azt a fél lépést Justin felé. Egy bájos mosolyt eresztettem Justin felé, kezeimet a vállára helyeztem, majd szépen ágyékon térdeltem.
-Rohadj meg. - fűztem hozzá a cselekedetem végrehajtása közben
Visszaléptem Harry mellé, aki egy csókot hintett ajkaimra, majd kezét a derekamra vezette. 
-Minden rendben? - kérdezte rémültem Gemma, amikor visszasétáltunk
-Persze. - bólintott aprót Harry - Csak kicsit rosszul vagyok, úgyhogy, ha nem bánod mi haza megyünk.
-Nem gond. - mosolyodott el
-Mi történt? - lépett mellénk Anne
-Semmi, csak kicsit rosszul vagyok. - válaszolt Harry - De anya, semmi baj. - fojtotta belé a szót - Haza megyünk és pihenek.
-Nagyon vigyázz rá. - nézett rám kérőn Anne
-Azzal nem lesz gond. - mondtam mosolyogva, mire Harry homlokon puszilt
-Várjatok! - mondta sietve Tom - Amíg mindenki itt van, bejelentenénk az esküvő időpontját.
-Oh, igazad van. - mondta izgatottan Gemma - Egy kis figyelmet kérünk!
Lassan mindenki elcsendesedett, majd Gemma felé fordult, a várásokkal ellentétben mégis Tom nyitotta szóra ajkait.
-Ugyebár azért vagyunk most itt, hogy közölhessük a kitűzött időpontot a nagy napra. Úgy döntöttünk, hogy a megismerkedésünk évfordulóján, november 27-én esküszünk meg. - jelentette be, mire tapsolni kezdtünk
Minket is beleértve mindenki a gratulációját nyilvánította. Mi lassan leléceltünk, de mielőtt beléptünk volna Harryék házának ajtaján, a csuklómnál fogva magához húzott. A mellkasának csapódtam, mire ő halványan elmosolyodott és megcsókolt.
-Gyere, van egy meglepetésem. - mondta széles mosollyal
Köpni-nyelni nem volt időm, azonnal elindult a ház mögé. Ahogy mit sem sejtve mögötte lépdeltem azon tanakodtam, mit tervezhetett. Izgatott voltam, és kíváncsi. Ahogy a kertbe értünk, gyönyörű látvány tárult elém. Egy gyönyörűen megterített asztal két főre. A fán lámpások lógtak, a pezsgő be volt hűtve. Széles mosollyal Harry nyakába ugrottam, majd hosszan megcsókoltam.
-Gyönyörű. - mondtam, miután elváltak ajkaink
-Örülök, hogy tetszik. - mosolyodott el - De ez még nem a meglepetés. 
-Mi? Ez még nem az? - döbbentem le
-Nem, majd a vacsora után megtudod.
-Oh, de már olyan kíváncsi vagyok. - toporzékoltam
-Nem, majd a vacsora után. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Oh, de Harry. - kérleltem továbbra is
Tudtam, hogy mivel bírhatom szóra. Imádja, ha a füle alatti részt csókolgatom. Lábujjhegyre tornáztam magam, majd lassan a füléhez hajoltam. Puha csókot nyomtam a füle alatti felületre, majd gyengén megharaptam, mire felszegte az állát és így tűrte tovább a tevékenykedésem.
-Ezt még el tudnám viselni egy ideig. - mondta széles mosollyal
-Elárulod a meglepetést? - kérdeztem érdeklődve
-Szörnyű mennyire makacs vagy. - mondta hitetlenkedve
-Nem tehetek róla. - vontam vállat
-Na, gyere. - húzott maga után
Az asztalhoz sétáltunk, majd leültetett. Csókot nyomott az ajkaimra, majd mögém sétált. Kíváncsian várva ültem mozdulatlanul. Valamit kézbe fogott az asztal mellől, majd visszalépdelt elém. Amint az kiderült, egy gitár volt ott elrejtve. Mosolyogva a nyakába akasztotta, majd játszani kezdett.
-Don't try to make me stay.. - kezdett énekelni
Már az első sorok hallatán könnybe lábadtak a szemeim. A dal gyönyörű volt, az pedig, hogy Harry énekelte, ráadásul nekem, még különlegesebbé tette. A dal végeztével a boldogságtól remegő karjaimmal megöleltem Harryt. Ekkor elkezdtek potyogni a könnyeim.
-Ennyire rossz volt? - kérdezte nevetve
Lassan elengedtem őt, majd újra a talpaimon állva törölgettem a könnyeimet.
-Annyira gyönyörű volt. - mondtam továbbra is könnyezve - Nem tudom elmondani, mennyire szeretlek.
-Én is szeretlek. -csókolt meg - Most már ehetünk?
-Igen. - mondtam nevetve
Tényleg leírhatatlan az, amit Harry iránt érzek. Annak ellenére, hogy nem gyerekkorom óta ismerem, már nem tudnám elképzelni nélküle az életem. 
-Ez milyen dal volt amúgy? - mosolyodtam el - Saját, vagy..
-Saját. - fojtotta belém a szót - Akkor írtam, amikor szakítottunk az X-Faktor miatt. Ezzel töltöttem az időmet, míg turnéztunk.
-Komolyan? - képedtem el
-Igen, és tudod mi a legjobb az egészben? A menedzser meghallotta egyik délután, amikor gyakorolgattam, és megtetszett neki. Lehet, hogy a következő albumunkon rajta lesz. Feltéve, ha megengeded. Elvégre ez a te dalod, ha csak magadnak sze..
-Beleegyezek.- mondtam széles mosollyal - Ezt a dalt másoknak is hallaniuk kell.
-Viszont rossz hírem is van. - mondta kicsit komorabban - Direkt nem szóltam, hogy ne aggódj, de holnapra tettük a meccset.
-Mi? - fakadtam ki - Miért nem akkor szóltál, amikor már monoklikkal botorkálsz haza?
-Mert nem akartam, hogy ideges legyél.
-Pedig az vagyok. - mondtam dühösen - Hol lesz?
-Nem akarom, hogy ott legyél. - mondta ellent nem tűrő hangon
-A barátnőd vagyok Harry, ott leszek.
-Nem, nem akarom, hogy ezt az egészet végig nézd.
-Nem óvhatsz meg mindentől. - förmedtem rá - Úgy csinálsz, mintha engem vernének péppé. 
-Nem óvhatlak meg, de próbálkozni szabad. És nem teszek úgy, csak nem szeretném, ha minden kapott ütésnél a ringbe rohannál.
-Szerinted azt tenném?
-Nem tudom, de minimum sírva fakadnál.
-Rendben, akkor menj egyedül. - mondtam dühösen
Felálltam, majd elviharoztam. Harry még csak utánam sem jött. Haza mentem, majd felmentem a szobámba. Harry nagyija már aludt, Hope már a szüleivel volt. Pizsamámat a kezembe fogva indultam a fürdőbe, hogy egy zuhany keretében kicsit lenyugodhassak, amikor nyít a bejárati ajtó. Lepillantottam, Harry lépett be rajta. Szemet forgatva bevonultam a fürdőbe, majd míg ott időztem abba a tudatban voltam, hogy ő haza ment. De nem így történt. Ott ült a szobámban, lábaival dobolt a padlón. Ahogy beléptem felpillantott rám, majd alaposan végig mért.
-Mi van? Minek jöttél? - kérdeztem dühösen
-Beszéljük ezt meg.
-Nincs ezen mit beszélni. Holnap elmész egyedül egy meccsre és szarrá vereted magad, én pedig Justinnal kell, hogy legyek, a te hülyeséged miatt. - foglaltam össze
-Nem, kicsim, te ezt nem érted.
-Ne becézgess. - mondtam feszülten - Csak menj el, hagyj pihenni.
-Addig nem megyek el, míg.. - kezdett bele ismét
Csak nagyot sóhajtva felálltam, majd lebotorkáltam a konyhába. Harry minden mozdulatomat követte. Ahogy leértem a célomként kitűzött helyiségbe a hűtőhöz léptem, de semmi ínyemre valót nem találtam. Megfordultam, Harry pedig ott állt előttem fél lépésre. Kicsit megugrottam, de hamar sikerült az egekbe szökkent vérnyomásomat az eredeti szintjére ráznom. Csak rideg tekintettel elsétáltam mellette. Nehezemre esett, hogy nem öleltem, vagy csókoltam meg. De nem engedhettem a csábításnak. Addig nem, míg el nem árulta, hogy hova és hányra mennek holnap. Ahogy elhaladtam a bejárati ajtó előtt, hogy visszamenjek a szobámba, Harry a csuklóm után kapott. Az erő, amivel magához húzott, ismét csak arra engedett, hogy a mellkasának csapódjak. Gödröcskés mosolyával rám pillantott, majd megcsókolt. Kezei a derekamra tévedtek, majd a combomhoz. Az ölébe húzott, lábaim a derekán fontam össze. A hátam az ajtónak szegezte, csókjai eltértek számról a nyakamra.
-Nem jöhetsz velem. - motyogta két csók közt
Mély levegőt vettem, majd a kifújása közben lazítottam a lábaim szorításán. Megálltam Harry előtt, majd dühösen rá néztem.
-Menj haza. - mondtam ellent nem tűrő hangon
Nem szólt semmit. A háta mögé nyúltam, kezemmel a kilincset kerestem. Ahogy megleltem kinyitottam az ajtót, majd kis unszolás után Harryre csaptam azt. Idegesen mentem fel a szobámba, miközben a telefonom csörgött. A kijelzőn Harry neve szerepelt, kinyomtam, majd lenémítottam, lassan pedig álomra hajtottam a fejem.

Reggel kipihenve ébredtem, de, ahogy eszembe jutott a tegnap este feldühödtem. Ásítozva lépkedtem a szekrényemhez, úgy döntöttem sétálok egyet, hátha kitisztul a fejem. A telefonomra pillantva láttam a 47 nem fogadott hívást. Mind Harrytől. Mellette még körülbelül 20 sms, amiket nem néztem meg. A szakadt farmeromhoz egy kék felsőt választottam, és a kedvenc cipőmet. A telefonom és a többi apróságot egy kis táskába mélyesztettem, hogy ne a zsebem legyen tele gyömöszölve velük.

-Elmegyek sétálok egy kicsit. - tájékoztattam Harry nagymamáját
-Rendben, vigyázz magadra! - szólt utánam, mielőtt kiléptem
Kezem a kilincsre helyeztem, majd némi súlyt kifejtve rá lenyomtam. Ahogy kinyitottam az ajtót szó szerint a lábaim elé borult Harry.
-Úristen. - kiáltottam fel
Harry feltápászkodott, majd megállt előttem. Szemei alatt sötét karikák ültek ki, kezében a telefonját tartotta. A tegnapi ruha volt rajta.
-Egész este itt voltál? - néztem nagyot - Megőrültél?
-Az egész életemet itt tölteném, ha azzal elérném, hogy megbocsáss.
-Te nem vagy normális. A meccs ma lesz, te meg egy fikarcnyit sem aludtál? 
-Nem tudtam.
-Uramisten. Ez az én hibám.
Bezártam magam mögött az ajtót, a rádiót hallgató nagyi valószínűleg mit sem sejt az egész dologból.
-Nem a te hibád. Csak nem szeretném, ha végig néznéd, ahogy kapom az ütéseket. Nem akarlak egy ilyen dolognak kitenni, tudom milyen érzékeny vagy.
-De attól függetlenül ott akarok lenni.
-Én viszont nem engedem. Nem érdekel, ha egy életre megharagszol, akkor sem engedem, hogy ott legyél.
-Istenem, Harry. - fakadtam ki - Komolyan, mintha egy nyolc éves kislánnyal beszélnél. Nem a kishúgod vagyok, hanem a barátnőd.
-Épp ezért akarlak megvédeni. 
-De tudok magamra vigyázni. 
-Elhiszem. - mosolyodott el - Hazakísérsz? Lefürdök meg átöltözök.
-Igen. - sóhajtottam nagyot
-Készülj fel, hogy valószínűleg már ma délután fent leszünk a neten.
-Ha nekik jól esik. - vontam vállat
Harry rám mosolygott, majd összekulcsolta kezét az enyémmel. Ahogy elindultunk tini lányok hada kerített körbe minket. A tömegből a lányok sikításának ellenére is tisztán hallható volt néhány várható kérdés. Minthogy "Ki ez a csaj?" "Jártok?" "Hogy hívják?" és a többi. Hiába csak két utcányira lakott Harry, kész örökké valóság volt, mire odaértünk. Harry lefürdött, majd a megszokotthoz képest elég érdekes szerelésben lépett le mellém. Térdnadrág és egy fehér atléta volt rajta, kezére már bandázs tekerve.
-Hova készülsz? - kérdezte kíváncsian
-Fél óra múlva meccs. - pillantott az órájára - Anya még úgy tíz perc múlva jön. Majd elmentek addig vásárolni, vagy elbeszélgetitek az időt. - vont vállat
-Ezt te sem gondolod komolyan. - néztem rá kérdőn
-Pedig de. - mondta határozottan
Kezében szorongatott valamit. Olyan apró volt, hogy nem láttam mit rejt a tenyere. Észre vette, hogy pásztázom, ezért gyorsan cselekedett. Óvatlanul a bejárati ajtóhoz lépett, amikor is rá jöttem mit tervez. Későn kapcsoltam, mire felálltam Harry már az ajtó másik oldalán volt, amit rám csukott.

A blog első díja

Köszönöm ez a díjat: Barbi Styles-nak.

1. Mi a keresztneved, hogyan becéznek?
Melinda. Linda, Meli..
2. Melyik dalon tudsz igazán sírni?

Kedv függő.
3. Félsz a sötétben?
Nem.
4. Szerelmes vagy valakibe?
Nem.
5. Mi volt az eddigi legcikibb dolog, ami életedben történt veled?
Nekem csak ilyen pillanataim vannak, nem tudok kiemelni egyet sem.
6. Gondolatban öltél már meg valakit?
Pár embert.
7. Szerinted péntek 13.-a szerencsét, vagy szerencsétlenséget jelent?
Nekem mindennap szerencsétlenség..
8. Van olyan dolog, amit még a szüleidnek sem árultál el?

Van.
9. Hallgatsz olyan zenét, amit mások előtt cikinek érzel?
Nem.
10. Kiskorodban sírtál, ha szurit kaptál?
Igen.
11. Mit tennél, ha hirtelen híres lennél?
Majd megtudjuk, ha bekövetkezik.:D
12. Szoktál álmodozni?
Folyamatosan.
13. Járnál Chace Crawforddal?
Igen*-*
14. Hány gyereket szeretnél? Fiú/lány, neveik?
Először egy fiút, majd aztán egy lányt szeretnék. A fiú Zoli, Máté, vagy Bence lenne, mert ezek tetszenek, a lány nevét nem tudom.:'D
15. Adni vagy kapni jobb?

Nem fogok hazudni, jobb szeretek kapni, de azért adni sem rossz.

16. Titkom:
Azért titok, mert nem árulom el senkinek.
17. Bakancslista:

Egyenlőre még nincs.

1. Ha megkaptad a DÍJAT, készíts róla egy bejegyzést és tedd ki a fent látható KÉPET!

2. ŐSZINTÉN kell válaszolnod a kérdésekre!

3. Összesen 5 SZEMÉLYNEK kell tovább adnod.

4. Ezt egytől-egyig ÁT KELL MÁSOLNOD a lapodra, kivéve a válaszokat!

5. A díjat VISSZAFELÉ NEM LEHET adni! (Annak nem adhatod akitől kaptad, viszont többször is kaphatsz ilyen díjat.)

Új blog!

Nem, ez még nem a tizennyolcadik rész. Sajnálom,  hogy még nem sikerült feltennem, de nem érkeztem megírni. Ezzel a résszel most elég lassan haladok, de megpróbálom a lehető leghamarabb feltenni.

Unforgivable
Most egy új bloggal szeretnélek titeket megörvendeztetni. Egy kis bevezető róla:
Egy 17 éves lány életét követi nyomon a történet. A sztori elég egyszerű. A lány szülei elváltak, ő Manchesterben él az anyukájával. Londonban van az apukájánál, mint minden hétvégén, amikor az anyukája érte megy, hogy haza vigye. Elindulnak, amikor valaki az autójával beléjük hajt. Pontosabban az egyik bandatag. A lány anyja meghal, ő pedig kizárásos alapon Londonba költözik az apjához. Gyermek korában rengeteg nyarat töltött a nagyszüleinél, ahol volt alkalma megismernie a banda egyik tagját.
Ha kíváncsi vagy, hogy ki felelős a lány anyjának haláláért, vagy esetleg arra, hogy ki a gyerekkori jó barátja, iratkozz fel. Kommentelj, ha tetszik, és akkor is, ha esetleg nem. Jöhet hideg-meleg.:)) Remélem tetszeni fog, és legalább annyian fogják majd olvasni, mint ezt a blogot.

17.fejezet - Újrakezdés

Pozdravljeni! Meg is  érkezett a 17. rész. Remélem ez is tetszeni fog. Nagyon örültem az előző részhez érkezett kommenteknek, még boldogabb lennék, ha ehhez is legalább ennyien írnátok. 

Elerie*

-Ellenkező esetben az övé vagy. - mondta halkan
-Mi? - csattantam fel - Én vagyok a tét? Te teljesen megőrültél? Mi van, ha veszítesz?
-Nem fogok. - mondta magabiztosan
Elém sétált, majd lenézett a szemeimbe. Csalódtam benne. Nem hittem, hogy valaha is fogok, de megtörtént. Csalódtam Harryben. Abban a Harryben, akit egykor annyira szerettem.
-Hogy lehetsz benne ennyire biztos?
-Ismerem Justin minden gyenge pontját.
-Akkor valószínűleg ő is a tieidet. - sóhajtottam nagyot
-Nekem csak egy van.
Kezei a derekamra csúsztak. Magához húzott, majd kisebb terpeszbe ereszkedett, hogy csökkentse  a köztünk lévő magasságot. Hiába használt tétként, valamiért nem tudtam rá komolyan haragudni. Persze, megvetettem őt, és szidtam magamban, mégsem tudtam ellenállni neki. A közelében a lábaim megremegtek, az agyam kikapcsolt, a pillangók őrült repdesésbe kezdtek, a szívem pedig követhetetlen gyors ritmust diktált. Tekintetét mélyen az enyémbe fúrta, majd szólásra nyitotta ajkait.
-Te. - bökte ki olyan határozottan, hogy beleremegtem
Szemeim eddig a nyakában lógó nyakláncon időztek, a szó hallatán viszont rá kaptam a tekintetem. Egy szó, mégis rengeteget jelentett számomra. Elmosolyodott, majd ajkait az enyémhez érintette. Mohón csókoltam vissza, mintha soha többé nem lenne részem ebben a felemelő érzésben. Derekam egyre védelmezőbben szorította. Kicsit fel kellett, hogy ágaskodjak a köztünk kialakuló magasság különbség miatt. Hosszú percekig csókolóztunk, majd ajkaink el sem váltak egymástól, Harry lassan lépegetett előre. Ezzel elérte, hogy hátrálni kezdjek és pár lépés után az ágyamra zuhanjak. Felém tornyosult, kezeivel a vállam mellett támaszkodott meg. Lábaimat épp annyira szét nyitottam, hogy közéjük térdelhessen és akadálytalanul csókolhasson. Amint ez megtörtént, lábaimat a derekán fontam össze. Pár pillanattal később eltért a számról. A fülem alatti résztől, egészen a vállamig hintette be puha csókokkal a bőröm. Arcát ismét magam előtt láttam, homlokát az enyémnek döntötte.
-Szeretlek. - mondta olyan határozottan, mint még soha
-Én is szeretlek.
Ahogy kimondtam rájöttem, hogy tényleg így érzek. Iszonyatosan haragszok rá a mérkőzés miatt, mégis jobban szeretőm őt annál, hogy ne legyek mellette, és ne segítsek neki felkészülni. Attól kezdve, hogy ajkaink először érintették egymást, ugyanúgy szeretem, csak a távol töltött idő alatt elbizonytalanodtam. Harry lassan lemászott rólam, majd leült a jobb oldalamra. Könyökömön támaszkodtam, csak félig láthattam rá Harry arcára.
-Nem lehetünk együtt. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Mégis miért nem? - fakadtam ki
-A rajongók, a média. A rajongók ott támadnának, ahol csak érnek, a média pedig felbolygatná az életed. Mindenhová követnének, nem lenne egy nyugodt perced sem. Nem akarom, hogy miattam érjen véget a normális életed.
-Harry, ezek apróságok. - mondtam egy biztató mosollyal
Feldőltem ezzel elérve, hogy felém forduljon. Arcát kezeim közé fogtam, majd komolyan rá néztem.
-Szeretlek, és ezen sem a rajongóitok, sem a média nem fog változtatni. Ha ez a feltétele annak, hogy együtt lehessünk, hát legyen. Megkockáztatom, hogy felhagyok a régi életemmel azért, hogy egy közismert ember barátnője legyek.
-Akkor boldoggá tennél egy szárt azzal, hogy a barátnője leszel? - kérdezte mosolyogva
-Másra sem vágyom. - csókoltam meg

Két nap telt el azóta, hogy Harry haza jött. Ha minden igaz, holnap vissza kell utaznia Londonba. Nehéz lesz megválnom tőle. Annak idején tartottunk a távkapcsolattól, nem tudom, most hogy fogjuk bírni egymás nélkül. Gondolatmenetemből a telefonom csörgése zökkentett ki, Anne nevét a kijelzőre írva.
-Szia Elerie. - köszönt bele sietősen, és meg sem várva, hogy én is így tegyek, folytatta - Át tudnál jönni? Harry beteg lett és..
-Anne, nyugodj meg. - mondtam egy halvány mosollyal - Azonnal ott vagyok. 
-Köszönöm. - hálálta meg
A telefont hamarabb kinyomta, mint én, így esélyem sem volt arra, hogy elköszönjek. Fogtam a cipőmet, és miközben a lépcsőn ugráltam le, felhúztam. Már majdnem futva siettem a két utcával lentebb lakó Harryhez, és a kétségbeesett Annehez, aki ajtót nyitott.
-Jaj, de jó, hogy itt vagy. - ölelt meg sietve - Harry a szobájában van, begubózva.
-Rendben. - mosolyodtam el
Hihetetlen, hogy mennyire aggódik. Mintha Harry a halálán lenne. Vajon én is ilyen leszek, ha a gyerekem megbetegszik? Mindentől óvni akarom majd, és a legapróbb sérülések miatt is kiakadok? Anya ilyen volt. Próbált mindentől óvni, sikertelenül. Néha már az idegemre ment az a sok intés, mégis tudtam, hogy csak a legjobbat akarja nekem, így sosem panaszkodtam. Ahogy ezekre az emlékekre gondoltam, egy kósza könnycsepp gördült le az arcomon, amit a pulóverem ujjával azonnal le is töröltem. Mosolyogva nyitottam be a csukott szemel forgolódó Harryhez, aki mindenbizonnyal aludni próbált. 
-Mondtam már anya, hogy jól vagyok. - sóhajtott nagyot, majd az ajtó felé fordult
-Nem hittem, hogy ennyire hasonlítunk. - mondtam nevetve
Harry sápadt arcára mosoly ült, ahogy megpillantott. Leültem mellé, majd egy csókért hajoltam a fekvő barátomhoz, aki a cselekedetem viszonzása helyett mutató ujját helyezve ajkaimra eltolt magától.
-Nem akarok, hogy te is beteg legyél. - magyarázta meg
-Nem lesz semmi bajom. - makacskodtam - Jó, akkor csak egy puszit. - mutattam az arcomra
Derékig betakarózva feküdt az ágyban, a bal oldalán ültem, félig könyökölve. Kezét átdobta a vállamra, majd magához húzott, hogy a kért arcra puszit megadhassa. Amikor viszont kellően közel értek ajkai az arcomhoz, elfordítottam a fejem, kiharcolva így a csókot, amibe belemosolyodtam
-Szörnyű vagy. - mondta ironikus hangon Harry
-Csak szerelmes. - nevettem el magam - Nincs szükséged valamire?
-Csak rád. - mosolyodott el
-Biztos nem kérsz semmit?
-Elég, hogy itt vagy.
Kicsit lentebb csúsztam, és jobban hozzá bújtam Harryhez. Kezem a mellkasán pihdnt, míg ő az oldalamon kulcsolta össze a kézfejét. Pár perc szótlanság után kopogást hallottunk az ajtó másik feléről. Harry hitetlenkedő mosollyal fordult a hang forrása felé.
-Gyere anya. - invitálta be
-Nem akarok zavarni. - nézett be a résnyire nyitott ajtón - Csak látni akartam, hogy minden rendben van-e.
-Minden a legnagyobb rendben. - mondtam mosolyogva
-Szóljatok, ha szükségetek van valamire.
-Oké, anya. - nevetett Harry - Ezt fogja csinálni minden tizedik percben. 
-Ha őt ez megnyugtatja. - vontam vállat - Hogy fogsz így próbákra járni?
-Nem fogok. Addig, míg jobban nem leszek, maradok Holmes Chapelben. - mondta széles mosollyal
-Vettél már be lázcsillapítót?
A pólója vékony anyagán keresztül is éreztem, hogy mennyire forró a teste. Feldőltem, majd a homlokához és az arcához téve a kezem bizonyosodtam meg róla, hogy az állításom, miszerint lázas, nem csal. Az éjjeliszekrényen pihenő lázmérőért nyúltam, amit Harry nm nézett jó szemmel.
-Ne már. - nyafogott
-Ne rinyálj, mérd meg a lázad. - mondtam ellent nem tűrő hangon
-De ne ..
-Harold! - vágtam a szavába, mire halványan elmosolyodott
-Sosem hívtál még így. - mondta nevetve
Vele szemben térdeltem az ágyon, kezemben a lázmérővel ara várva, hogy Harry elvegye tőlem és megmérje vele a lázát. Ehelyett a derekamra fonta kezeit, majd óvatosan megfordított és egy gyors mozdulattal oda fektetett, ahol addig ő pihent. A csípőmön ült, egy széles mosollyal. Lassan lehajolt, majd a nyakamat hintette be apró, puha csókokkal.
-Mondtam már, mennyire jól áll, ha ilyen dühös és szigorú vagy? - motyogta két csók közt a nyakamba - Dögösebb vagy, mint amúgy.
-Örülök, hogy jobban vagy, de lemászhatná rólam. Harry, elég! - állítottam le - Ha nem méred meg a lázad, legalább egy gyógyszert vegyél be.
-De nem akarok. - nyávogott tovább
-Komolyan mondom, mint egy kis gyerek. - forgattam a szemem - Mi bajod van a gyógyszerrel?
Nagy sóhajjal levágódott mellém, majd a plafont kezdte el kémlelni.
-Nem akarok meggyógyulni. - nézett rám - Ha meggyógyulok, akkor fel kell szállnom a gépre, és el kell mennem. Nem akarlak itt hagyni, és megint távol lenni tőled.
-Én sem akarom ezt, de ez van. 
-Mi lenne, ha odaköltöznél? - csillant fel a szeme
-Londonba? Én? Őröltség. - ellenkeztem
-Miért? Louissal lakok együtt, biztos nem bánná.
-Nem lenne kicsit sűrű mindennap találkozni? Ne érts félre, szeretlek meg minden, de szinte együtt élni, olyan .. 
-Értem, de nem találkoznánk mindennap. Rengeteg próbára meg interjúra kell járnunk, van, hogy szállodában, vagy a buszban alszunk. Meg egyébként is elkél egy nő a háznál, mert Lou iszonyú kupis. - forgatta a szemét, mire elnevettem magam - De komolyan. 
-Szóval menjek és takarítsak utánatok? - kérdeztem sértődést játszva
-Tudod, hogy nem így értettem. - mosolyodott el - Amúgy figyelj, mutatok valamit. - mondta sietősen
Leugrott az ágyról, majd az  íróasztalán pihenő laptopért nyúlt. Visszaült mellém, bokáját keresztbe rakva helyezte ölébe a gépet. Miután a keresett cikket megtalálta, felém fordította, hogy elolvashassam.
'A One Direction nevű brit/ír banda göndör hajú szépfiúját már temérdek nővel hírbe hozták fiatal kora ellenére. Legtöbbjükkel valóban "randizgatott" de egyenlőre egy kapcsolata sem volt hosszú életű. Állítólag nem is szeretne barátnőt, mert túlságosan élvezi a szinglilétet ahhoz, hogy lekösse magát. Nos, a minap készült képek mindenesetre nem erre az állításra engednek következtetni. Meghitt sétálgatás az unokahúggal, és egy eddig még ismeretlen lánnyal. Mi kíváncsian várjuk, hogy ki lesz az a szerencsés lány, akinek sikerül teljesen elcsavarnia a brit szívtipró fejét. Talán ez a titokzatos lány képes rá?'
A cikk megmosolyogtatott, és azok a képek is, amik be voltak szúrva a végére. Ahogy elolvastam az utolsó szót is, Harryvel egymásra néztünk.
-Képes voltál rá. - mondta széles mosollyal, mire megcsókoltam - Egyébként haragszol? - kérdezte, mikor ajkaink elváltak
-A Justinos ügy miatt? - kérdeztem vissza, mire aprót bólintott - Igen. Nagyon haragszok, de nem bírnám ki, hogy ne szóljak hozzád.
-Tényleg nem akartam ezt. Csak elborult az agyam, és bármire képes lettem volna, hogy békén hagyjon.
-Mindegy, így alakult. Csak reménykedni tudunk, hogy nyerni fogsz. - sóhajtottam nagyot
-Nem fogom hagyni, hogy az övé légy. Azt nem élném túl. 
Anne felhozott Harrynek egy pohár vizet, és amikor kiment, Harry félig nevetve rám nézett.
-Tizenkét perce jött be. - mondta nevetve
Elvettem az éjjeliszekrényre tett poharat, és bele kortyoltam. Harry valami filmet keresett, míg én kényelembe helyeztem magam. Véletlen egy halk büfögést hallattam, mire a számhoz kaptam a kezem, Harry pedig elnevette magát.
-Ezt vegyem kihívásnak?
Kikapta kezemből a poharat, majd bele kortyolt, és egy embereset büfögött.
-Őrült vagy. - mondtam nevetve
-Milyen meghitten társalogtok. - nyitott be nevetve Anne - Lejönnétek egy kicsit?
Harry nagyot sóhajtott, majd feltápászkodott. A laptopot az ágyára tette, majd mellém lépett. Keze végig a hátamon volt, míg lesétáltunk. A nappaliban Gemma, Tom és Hope várt. Mindkettőnk arcára széles mosolyt csalt a vendégek látványa.
-Sziasztok. - köszöntünk egyszerre
-Mi járatban? - kérdezte kíváncsian Harry
Leültem mellé, majd ölbe vettem Hope-ot. Játszottam vele, mégis minden apró szóra figyeltem, hogy ne maradjak le semmiről.
-Ma este tartunk egy amolyan eljegyzési partit, az esküvő előtt. Már kitűztük az időpontot, de tudjuk, hogy még rengeteg dolgunk lesz addig, és fáradtak is leszünk, ha maradna időnk, ezért ma ejtjük meg. Nem leszünk sokan, csak a szűkebb családi kör. - avatott be a dologba Gemma - Abban reménykedtünk, hogy ott lesztek majd. 
-Hope-ra ki fog vigyázni? - ráncoltam össze a szemöldököm
-Majd a nagyi, ő úgy sem bírná, és elég keveset látja, úgyhogy úgy döntött vigyáz rá. - mondta mosolyogva
-Ez nem kérdéses egyébként. - csattant fel Harry - Hányra menjünk?
-Hétre, ha nektek jó.
-Tökéletes. - mondta Anne

Hihetetlen, hogy Harry betegen is bulizni akar. Tudom, tudom, ez nem kifejezetten buli, de akkor is. Nyugodtabb lennék, ha inkább otthon lenne és pihenne. De hát beszélhetek neki, makacs, mint az öszvér. Nem terveztem, hogy túl öltözök, egy sima farmert vettem fel egy barna toppal, és egy saruval. A táskámba a telefonomat, némi zsebkendőt, rágót, fülhallgatót és rengeteg apróságot rejtettem. Harry már a cipőjét húzta, amikor átértem, gyalog mentünk Gemmáékhoz mi ketten, és Anne.

Ahogy beértünk, Gemma és Tom boldogan köszöntöttek minket, majd szinte a létező összes kajával és itallal végig kínáltak minket. Harry az összes jelenlévővel beszélt pár szót, miután bemutatott nekik. Ezután inkább csak csendben leültünk a kanapéra és élveztük egymás társaságát. 
-Jól érzed magad? - kérdeztem aggódva Harrytől
-Rosszabb vagy, mint anya. - mondta nevetve - De nyugodj meg, semmi bajom. Csak egy egyszerű megfázás. És egyébként még nem adtál választ a költözéssel kapcsolatban.
-Szerintem ezt majd később megbeszéljük.
Újabb vendégek érkeztek, pedig már azt hittem mindenki itt van. Az ajtó felé néztem, majd a szívem a torkomban kezdett el dobogni, amikor megláttam Justint és a szüleit.
-Nem gondoltam, hogy ez a gyökér is jönni fog. - mondta dühösen Harry
-Csak ne csinálj semmit, kérlek.
-Megpróbálok nem jelenetet csinálni, de nem ígérek semmit.
-Köszönöm. - nyomtam egy puszit ajkaira
-Oh, milyen édesek vagytok együtt. - mondta nyálas hangon Justin, amikor megállt előttünk
-Te is tudod, hogy jobban jársz, ha nem kerülsz a szemem elé. - nézett rá villámokat szóró szemekkel Harry
-Csak gondoltam beköszönök. - ült le mellém
Kezét átdobta a vállam felett, mire éreztem, hogy a mellettem ülő Harry még idegesebb lesz. Felállt, majd Justin elé lépett.
-Beszélgessünk egy kicsit. - biccentett fejével a kertre nyíló ajtóra
justin leszedte rólam a kezét, vállat vonva rám nézett, majd felállt és követte Harryt. Iszonyatosan remegett minden porcikám. Nem akartam, hogy bármi baja essen Harrynek. Tudtam, hogy nem fog, de az estét sem akartam, hogy elrontsák. Elvégre ez Tom és Gemma estéje lenne. Utánuk szaladtam, hogy megpróbáljam leállítani őket. Ahogy kiléptem, ott álltak egy lépésre egymás előtt.

Azoknak szól, akik hozzám hasonlóan blogolnak: Vállalok cserét. Írj az elérhetőségeim közül valahol, vagy itt kommentben. Küldd el a blogod linkjét, és szólj, ha kitetted a blogom a tiédre. Amint ez megtörtént, én is kirakom.:))

16.fejezet - Bizalom

Dobrý deň! Meghoztam a 16.részt. Igen, tudom, ez sokkal később jött, mint szokott, és mint ahogy azt én terveztem. Megírtam több, mint 8 spirál oldalt, és amikor feltöltöttem volna, hogy olvashassátok, elment az áram. Másnap késő délután visszajött, internet viszont nem volt. Ezért lementettem jegyzetbe, de csak most jött vissza a net. Remélem megértitek, és nem haragszotok. Nagyon örülök, hogy azóta, mióta nem jelentkeztem, 3 rendszeres olvasóval gyarapodtunk. Köszönöm nektek, imádlak titeket. Jó olvasást! :*

Elerie*

-Harry?! - döbbentem le
-Igen. Azt hiszem. - mondta kissé bizonytalanul, majd elnevette magát
-Tényleg te vagy az? - hitetlenkedtem továbbra is
-Kezdesz elbizonytalanítani a kérdéseiddel. - nevetett tovább
-Nem hittem, hogy jönni fogsz. Hiányoztál. - öleltem meg
Kezeimet a hátánál kulcsoltam össze, arcom a mellkasába fúrtam. Átölelt, majd bele puszilt a hajamba.
-Te is hiányoztál.
A gyomromban a pillangók feléledtek. Ahogy hozzám ért, testemet mérhetetlen melegség járta át. Nem akartam azzal törődni, hogy miért jött, vagy hogy meddig marad. Csak érezni akartam a közelségét.
-Nagyi már alszik? - törte meg a csendet
-Nem tudom. Lehet. - vontam vállat
Lassan elengedett de nem mozdultunk egymás közeléből. Alig fél lépésre álltunk egymás előtt. A köztünk lévő magasság tekintélyében fel kellett, hogy nézzek rá. Zöld szemei úgy csillogtak, ahogy azelőtt még sosem láttam, csak talán akkor, amikor először értek ajkai az enyémhez, én pedig viszonoztam. Kezeimet tenyerébe fogta, amik így eltűntek benne. Végig simított a bekötött felületen, majd puha ajkaihoz emelte, és egy puszit lehelt rá.
-Mi történt? - kérdezte a sértett felületet nézve
-Leforráztam magam. - mutattam a megégetett felületet - Eltörtem egy csészét, és ahogy a szilánkokat szedegettem, megvágtam az ujjam. A nagyid addig makacskodott, míg be nem köthette. - mondtam egy halvány mosollyal
-Jól vagy? - kérdezte aggódva
-Persze. - válaszoltam határozottan
-Legközelebb ne hagyd nyitva az ajtót. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Ma már egy betörő lett volna a legkisebb bajom. - forgattam a szemem
-Miért? Mi történt?
Átsétáltunk a nappaliba. Leültünk egymás mellé, én pedig a karfának támasztottam a hátam, hogy a beszámolóm ideje alatt figyelembe vehessem a reakcióit. Ő a háttámlának dőlve kémlelte az arcom, majd az ölébe húzta a lábaimat. Ahogy kinyújtottam azokat, a térdemet fedő anyagot piszkálta, miközben figyelmesen fürkészte a tekintetem.
-Ma volt a bál a suliban. - kezdtem a legelején
-Elmentél?
-Mentem volna. - sóhajtottam nagyot - A mai nap katasztrofális volt. Elszakadt a ruhám, kitört a cipőm sarka, kétszer is megégettem a kezem, el is vágtam, de mindezek együtt sem értek fel a legnagyobb bajjal. Pontosabban a partneremmel.
-Nem egyedül mentél?
-Mentem volna inkább egyedül, mint Justinnal.-fintorogtam
-Justinnal?
Kezei ökölbe szorultak, gyönyörű zöld szemei elsötétültek. Állkapcsa megfeszült, mélyeket lélegzett.
-Nem történt semmi. - próbáltam nyugtatni
-De feltételezem tervében volt. - nézett rám, mire félve aprót bólintottam
-Hol van most? - kérdezte idegesen
-Fogalmam sincs. - mondtam bizonytalanul - Valami erdőféleségbe vitt. Nehezen megszöktem és ott hagytam.
-Csak kerüljön a kezeim közé a görény. - mondta dühösen
-Harry, ne csinálj vele semmit, kérlek. - néztem rá kérőn
-Miért ne? Nem fogom hagyni, hogy az a gyökér akár egy ujjal is hozzád érjen. - mondta szigorú tekintettel
-Békén fog hagyni. Vagyis nagyon remélem. Semmi értelme annak, ha megvered. Már egyszer megütötted, mégsem értél el vele semmit. - próbáltam meg lebeszélni róla
-Úgy tűnik nem tanult belőle. Nem tudod merre mentetek?
-Nem. Annyit tudok, hogy nem kanyarodott sokat. Rácsuktam az autóját, a kulcsok itt vannak nálam.
Lábaimat lassan elhúztam Harry öléből, majd rájuk tornáztam magam. Elindultam a szobám felé, majd hallottam, ahogy Harry lépeget utánam. Ahogy beléptünk, azonnal a fehérneműs fiókomhoz léptem, Harry pedig azzal szemben foglalt helyet, az ágyamon. Előkerestem a kulcsot, majd Harry felé fordultam, aki egy halvány mosollyal nézett rám, miután kicsit jobban szemügyre vette a fiókom tartalmát. Éreztem, ahogy elpirulok. Átadtam neki a kulcscsomót, majd gyorsan betoltam a fiókom.
-Imádom, hogy még mindig zavarba tudlak hozni. - mondta még mindig mosolyogva
-Meddig maradsz?
Kérdésemre kicsit elkomorodott, gyönyörű mosolya eltűnt az arcáról. Leültem mellé, ő pedig csak a tenyerében eltűnő kulcscsomóval játszadozott.
-Csak pár napra kaptunk kimenőt. - fordult felém - Holnap elmegyünk valahová? - terelte a témát
-Mire gondoltál? - kérdeztem izgatottan
-Nem tudom, amihez kedved van. - vont vállat - Elvihetnénk Hope-ot sétálni. Gemma nem hagyná, hogy elkényeztessem, így jobb, ha nem is látja, hogy mindent megadok neki, amit kér.
-Amiért sír. - javítottam ki
-Igen, igazad van. - nevette el magát
-De amúgy benne vagyok. Úgy is rég találkoztam már velük. - vontam vállat - Jövök egy perc.
Elszaladtam a mosdóba, és tényleg nem voltam bent 3-4 percnél többet. Viszont, mire kiértem, Harry eltűnt. Nem volt a szobámban, a nappaliban, és a ház egyetlen apró szegletében sem. Elment. Ebben a napban a legjobb dolog alig negyed óráig tartott, remek. Nagy sóhajjal feküdtem le, majd aludni próbáltam.

Reggel nagy nyöszörgések közepette fordultam egyik oldalamról a másikra, de a szemeimet nem voltam hajlandó kinyitni. Hallottam, ahogy nyílik a szobám ajtaja. Biztos voltam benne, hogy Harry nagymamamája az, hisz ki más lehetett volna? Az ablakom felé fordulva feküdtem, háttal így az ajtómnak. Rá vettem magam, hogy a szemeimet kinyissam, de még mindig nem mozdultam.
-Harry itt volt este. - mondtam a reggeli rekedtes hangomon, nem tudtam nem mosolyogni
A takaró az oldalamon volt, fedetlenül hagyva így a karomat. Hirtelen egy meleg kéz simított végig rajta, ebből már tudtam, hogy nem Harry nagymamája van mellettem. Ijedtemben kicsit összerezzentem, majd megfordultam
-Tudom, hogy itt voltam. - szólalt meg Harry
-Hová mentél?
-Csak anyához. - dörzsölte meg a szemét
-És miért nem szóltál?
-Nem tudom, csak elsiettem. Mire visszaértem már aludtál.
-Visszajöttél? - hökkentem meg
-Itt aludtam.
-Nem volt kényelmetlen a kanapé?
-Úgy értem itt. - mondta nevetve az ágyamra mutatva
-Komolyan? - hitetlenkedtem
-Baj? - kérdezte csalódott hangon
-Nem csak .. furcsa.
-Hívtam Gemmát, akár már most mehetünk Hope-ért. - mondta boldogan
-Oké, csak, ha nem gond, előtte felöltöznék rendesen.
-Most mondanám, hogy bánom, de akkor is felöltöznél. - mondta nevetve
-Bolond. - csaptam gyengén vállba - Justin kulcsait hová tetted?
-Az autómban van valahol. - vont vállat - Öltözz, és menjünk. -csattant fel
Boldogan kiment a szobámból, és a jó kedve engem is mosolygásra késztetett. A szekrényemhez léptem, majd miután kiválasztottam a ruhámat, felöltöztem. A hajamat összefogtam, majd lementem a nappaliba, Harryhez.
-Mehetünk? - kérdezte izgatottan
-Persze. - válaszoltam boldogan
Kezét a derekamra vezette, úgy mentünk ki az autóig. Az ajtót kinyitotta nekem, és a tegnap esti reakciómmal ellentétben, amivel Justint illettem, Harrynek egy mosollyal háláltam meg a tettét. Beszálltam a járműbe, és míg Harryt vártam, hogy ugyanígy tegyen, szemeimmel Justin kulcsait kerestem. Harry épphogy beindította az autót, kezeim a kesztyűtartóra tévedtek, de a különböző okmányi iratokon kívül nem találtam semmit.
-Keresel valamit? - nézett rám egy pillanatra Harry
-Justin kulcscsomóját. - ráncoltam össze a szemöldököm
-Ja, biztos valahol máshol hagytam. - vont vállat
Hazudott. Megdörzsölte a szemét, ezzel elárulva magát. Az idő során, amit vele töltöttem volt alkalmam kiismerni az ilyen apróságokat. Ugyanezt a mozdulatsort végezte, amikor a tegnap esti elrohanása felől érdeklődtem. Annak sem tulajdonítottam nagy figyelmet, ennek sem fogok egyenlőre. Majd később kifaggatom. Lassan megérkeztünk Gemmáékhoz, akik boldogan fogadtak minket. Harry azonnal ölbe kapta a már felöltöztetett apró lányt, és vigyorogva puszilgatni kezdte. Harry szinte azonnal el akart menni Hope-al, Gemma pedig, tekintve, hogy már elég rég találkozott az öccsével, szeretett volna beszélgetni vele.
-Ha visszajövünk beszélünk. - mondta sietősen Harry, majd elindult kifelé
-Mindig is oda volt a gyerekekért. - nevetett Gemma - Ne hagyd neki, hogy elkényeztesse. Tudom milyen egy gyerek közelében. - forgatta a szemét
-Megpróbálom visszafogni, de nem ígérek semmit. - helyeztem kezem a kilincsre
-Elerie?! - sürgetett Harry
-Jövök már, jövök! - szóltam neki vissza - Sziasztok.
-Szia. - köszöntek egyszerre
Harry után siettem, aki a járdán várt rám. Ahogy mellé léptem és elindultunk, az ölében édesen tájolódó Hope-ra néztem, majd rá mosolyogtam.
-Istenem, milyen aranyos. - jegyeztem meg az apró lányt nézve
-Ebből is látszik, hogy a rokonom. - mondta nagyképűen Harry, mire elnevettem magam
-Hová szándékozunk menni?
-Nem tudom. - vont vállat - Gondolom valami játszótér féleségre kéne egy gyerekkel.
-Tényleg anyukádnál voltál tegnap este? - váltottam témát
Nem bírtam tovább, tudni akartam, hogy hová ment. Arca elkomorult a kérdésem hallatán, tekintetét levette Hope-ról, majd maga elé bámult. Állkapcsa megfeszült, a levegőt úgy szívta magába, mintha elvennék előle. Szemét bal kezével megdörzsölte, ezzel jelezve számomra, hogy ismét hazudni készül.
-Hol máshol lettem volna? - felelt kérdéssel - Miért?
-Mert most is hazudsz. - néztem fel rá - Miért?
-Rendben, igazad van. Nem anyánál voltam, de megbeszélhetnénk ezt később?
-Miután megint szó nélkül lelépsz?
Rám nézett, tekintete szinte égetett, mégis álltam a sarat. Nézése arra késztetett, hogy megbánjam az előző cinikusan tett megjegyzésem, mégsem így történt. Nem éreztem, hogy kellene.
-Muszáj volt elmennem. - mondta hangjában némi dühvel
Nem kellett túl sok idő, míg egy játszótérnek nevezhető helyre értünk. Először a hintába ültettük Hope-ot. Én gyengén löktem őt előre, míg Harry épp olyan közel megállt előtte, hogy a lendítésem folyamán ne találjam el a hintával. Amikor Hope-ot a lehető legközelebb löktem hozzá, a szórakoztatása érdekében vicces arcokat vágott. Volt, hogy kancsított, néha pedig nyelvet öltött az apró lányra aki elemében volt, és kacagott a nagybátyján. Mindketten élvezték a dolgot, csak én nem tudtam mosolyogni. Végig azon gondolkodtam, hogy Harry hol járhatott az éjjel. Fogalmam sincs meddig időzhettem a gondolataimban, csak arra eszméltem fel, hogy már nem érinti a kezemet a hinta, hogy újabb lökést adhassak neki. Harry mellém lépett, kezét a vállamra helyezte, ezzel akarta tudatni, hogy megyünk. Amikor rá jött, hogy erre semmi szükség, mert előbb észre vettem őket, kezét Hope hátához emelte, ami talán kicsit lehetett nagyobb, mint Harry tenyere.
-Minden rendben? - kérdezte némi aggódás tükröző hangon
-Velem igen. - válaszoltam kicsit flegmán
-Ne csináld már ezt, kérlek. Mindent el fogok mondani, csak nem itt és nem most. - nézett rám szigorúan
-Bocs, hogy nem tudok úgy tenni, mintha nem érdekelne a dolog, és nem ezen kattognék egész nap. - csattantam fel
-Azt hiszem jobb, ha megyünk. - mondta sietősen
Léptei határozottak voltak, míg vissza nem értünk Gemmáékhoz. Miközben Gemma leöltöztette Hope-ot, és a járókájába helyezte, mi a nappaliban foglaltunk helyet Gemma vőlegényével, Tommal. Hope oda-vissza gurult a járókájában előttünk, amit nem tudtam mosoly nélkül figyelni.
-Nagyon hiperaktív. -nézett Hope-ra Gemma
-Igen, ezt valószínűleg tőled örökölte. - nevetett Harry
-Anya tudja már, hogy itt vagy?
-Beszéltem vele, de még nem volt időm átmenni hozzá. Az esküvő mikorra várható? - váltott témát Harry
-Már készülgetünk, csak szeretnénk előbb mindent nagyjából megtervezni. Majd csak utána tűzzük ki az idő pontot. - válaszolt ezúttal Tom
-És milyen a sztár élet? - kérdezte egy halvány mosollyal Gemma
-Hangos, de egyébként egész jó. - mondta hanyagul - Jó, hogy megismernek az utcán, meg minden, de azért hiányzik a régi életem is. - pillantott rám
A gyomrom összeszűkült, ismét éreztem azokat a fránya pillangókat. Zöld szemei igaz, csak pár másodperc erejéig időztek rajtam, elég volt ahhoz, hogy eszembe jussanak azok a napok, amiket együtt töltöttünk. Azok, amiket barátként, és azok, amiket egy párként éltünk meg. A pillantásai, a nevetése, a védelmező ölelései. Mindet érezni akartam ismét, mégsem ezek hiányoztak a legjobban. Leginkább azokat a szenvedélyes és végtelennek tűnő csókokat hiányoltam. Amikor rajtunk kívül nem létezett senki és semmi. Ismét túl sokáig fürödtem a gondolataim és az emlékeim tengerében. Csak arra lettem figyelmes, hogy a mellettem ülő Harry feláll és felém tornyosul, majd elsétál előttem. Ebből leszűrtem, hogy megyünk. Még pár percig gügyögött Hope-nak, majd kezet fogott Tommal, Gemmát pedig megölelte. Én vele ellentétben Tomot öleltem meg, míg Gemmától két puszival búcsúztam el.
-Még be kellene menni anyához. - mondta út közben Harry
-Harry, ne húzd már tovább az időt. - förmedtem rá - Elmondod és mehetsz.
Nagyot sóhajtott. Nem tetszett neki a válaszom, mégsem ellenkezett.

-Szóval? Mi történt? - támadtam le, amint haza értünk
-Menjünk fel a szobádba.
Bal kezét a derekamra vezette, úgy sétáltunk fel a lépcsőn. Már kicsit kezdett megijeszteni. Ahogy beértünk, gondosan bezárta maga után az ajtót. Leültem az ágyra és figyeltem, ahogy fel-le járkál előttem. Azon gondolkozott, hogy hogyan kellene közölnie velem a dolgot. Ideges volt. Elsötétült szemei szikrákat szórtak, a levegőt szaporán vette. Sohasem mondtam neki, de ez a Harry megijesztett. Ezért az oldaláért nem voltam odáig. Amikor megismertem egy aranyos és megértő srácnak tűnt, álmaimban sem gondoltam volna, hogy képes lenne akár légynek is ártani. És mégis. A szemem láttára ütött meg valakit.
-Nem fogsz neki örülni.
Mély, érdes hangja kicsit megijesztett, mert megint belemerültem a gondolataimba. Rá néztem, majd követve minden mozdulatát vártam, hogy folytassa.
-Gondoltam, de akkor is tudni akarom. - mondtam határozottan
-Utálni fogsz érte, de tudom hová vitt Justin. Egy régi kis út, amit már senki sem használ. Már egy kisebb erdő nőtt kö..
-Harry, a lényeget. - szóltam rá
Ebben nem változott. Még mindig hat féle képpen körbe magyarázta a dolgot, mielőtt közölte volna a lényeget.
-Azért kellett a kulcs, hogy elmehessek Justinért. - jelentette ki
-Mi? Ugye nem csináltál semmit? - kérdeztem rémülten
-Nem. - nyugtatott meg - Még nem.
-Mi az, hogy még nem?
-Beszélgettünk. - fejtette ki - Arra jutottunk, hogy leszervezünk egy meccset, és ha nyerek, leszáll rólad.
-És ha nem?
Harry elkomorult. Szemeit pár másodperc erejéig lehunyta, majd miután egy kiadós mennyiségű levegőt préselt ki ajkain, újra kinyitotta őket. Nem akarta elmondani, de tudnom kellett.
-Ellenkező esetben az övé vagy.