23.fejezet - Meglepetés

Sziasztok! Sajnálom ezt a kihagyást, csak egyszerűen nem tudtam, hogy mi legyen ebben a részben. Ezért is van az, hogy ilyen rövidre sikeredett. Mindezek ellenére remélem, hogy tetszeni fog. Örömmel várom a feliratkozókat és a kommenteket is. Jó olvasást!:)

Elerie*

-Mit keresel itt? - kérdeztem dühösen anyától 
-Lemaradtam valamiről? - értetlenkedett Harry
-Menj előre, azonnal jövök én is. - nyomtam csókot ajkaira
Kicsit rosszalló tekintettel, aggódva, de végül magunkra hagyott minket. Amikor megbiznyosodtam arról, hogy hallótávolságon kívül került, dühösen anya felé fordultam.
-Megmondtam, hogy soha többé ne keress. - förmedtem rá - És muszáj volt idejönnöd? Tűnj el az életemből. - mondtam idegesen
Dühösen ott hagytam, majd Harryhez siettem. Fogalmam sem volt, hogy mit hazudjak neki. Pedig örültem volna, ha anya nem cseszi el az estémet. Ha már a délutánomat sikerült tönkretennie, az estémet igazán megkímélhette volna.
-Ki volt ez? - ráncolta össze a szemöldökét Harry, amikor beültem mellé
-Nem tudom. - vontam vállat - Hova megyünk? - váltottam témát
-Mindjárt meglátod. - mondta széles mosollyal
Remélem legalább addig sikerült lecsillapítanom a kíváncsiskodó kedélyeit, míg kitalálom, hogy mit mondjak neki erről az egészről. Biztos vagyok benne, hogy gyanakszik valamire, csak nem akarta bolygatni a témát, nehogy összevesszünk. Azt viszont tudom, hogy ez elkerülhetetlen. Az út alatt azon agyaltam, mit mondhatnék neki, így észre sem vettem, amikor megérkeztünk egy arénához. Már tényleg semmit sem értettem. Tinilányok tolongtak mindenhol, a visítozás kihallatszott. Harry összekulcsolta kezeinket, majd elindult. A hátsóbejáraton mentünk egy öltözőbe.
-Hol vagyunk? - értetlenkedtem
-Koncertem. - jelentette ki - Gyere, a színfalak mögött nem lesz semmi bajod.
-A ti koncerteteken vagyunk? - kérdeztem útközben
-Igen.
-És ezt nem lehetett elmondani? - nevettem hitetlenkedve
-Nem ezt a részét. Csak várd ki. - mosolygott ravaszul
Csókot nyomott ajkaimra, majd felszaladt a színpadra. Előtte még megbízott egy biztonsági őrt a szemmel tartásomra, ami szerintem felesleges volt, de, ha ettől jobban érzi magát, állok elébe. A dalok hallgatása közben még mindig azon törtem magam, milyen hihető sztorival állhatnék elő, anyát illetően. Csak arra figyeltem fel, hogy Harry rám pillant, majd az észveszejtő félmosolyával kacsint egyet. Széles mosoly húzódott a számra, majd tovább figyeltem őket.
-Azt hiszem a jelenlévők közül mindenki ismeri az albumunk plusz dalát. - járkált fel-alá a színpadon Harry - De azt kevesen tudják, hogy mikor, ki és kinek írta. - itt ismét rám pillantott, majd egymásra mosolyogtunk - Az 'Irrisistible' egy őszinte vallomás volt a tizenhat éves énemtől, egy tökéletes lánynak.
A szavak kipréselése közben végig engem nézett. Gyomromban azok az őrült sasok ismét repkedésbe kezdtek, mint általában mindig, ha vele vagyok.
-Elerie Frewen, szeretlek.
Felé sétált, kezet nyújtott, majd felhúzott maga mellé a színpadra. Széles mosollyal sétáltam mellette. Átadtak neki egy gitárt, a mikrofonját pedig az állványra helyezte. Ahogy bele kezdett a gitározásba, könnyek szöktek a szemembe. Ezzel a dallal felidézte a régi emlékeket. Az első találkozásunkat, az első csókot, az első randit, és mindent. A dal végeztével nyaka körül összekulcsoltam a kezem, majd boldogan egy csókot leheltem ajkaira.
-Én is szeretlek. - mondtam a sírástól remegő hangon
A srácok elköszöntek a közönségtől, majd levonultunk. Nevetve fordultam Harry felé, kezeimet a nyaka körül kulcsoltam össze, míg ő a derekamat ölelte.
-Őrült vagy. - mondtam nevetve
-Nem tetszett? - rémült meg
-Imádtam. - mondtam boldogan - De mire fel?
-Paul megkért, hogy közöljük a néppel, és én ezt a módot választottam. - vont vállat
-Én azt hittem az az interjú számított annak. - értetlenkedtem
-Láttad az interjút?
-Nem sokat, de épp eleget ahhoz, hogy még jobban szeresselek, akkor is, ha már azt hiszem nem tudlak jobban. - mondtam széles mosollyal
-Akkor ez pont jól jött egy ilyen elterelő hadműveletnek. - kijelentésére felnevettem - Gemma felhívott, hogy megyünk-e az esküvőre.
-Erre te?
-Hisztérikusan visítozva neki álltam, hogy hogy a fenébe képzeli azt, hogy kihagynánk. - mondta teljes beleéléssel, mire ismét felnevettem
-Még két hét. - sóhajtottam nagyot - Hogy repül az idő.
-Ha nem számítjuk azt a másfél év kihagyást, hét hónaposak leszünk. - adott hangot a gondolataimnak
-És, ha számítjuk, majdnem két évesek.
-De komolyan, az számít? - ráncolta össze a homlokát
-Szakítottunk, szóval nem hiszem. - vontam vállat
-De nem szerettünk bele másba. Én legalábbis nem.
-Én se. - mondtam széles mosollyal
-Azt akarom, hogy majd egymás mellé temessenek el minket.
-Összeházasodunk, gyerekeink lesznek, együtt öregszünk meg, és egymás mellé temetnek minket. Olyan egyszerűnek tűnik, de nem lesz az.
-Nem akarom megzavarni a gerle párt, de mennénk. - szólt közbe Niall
-Megyünk. - mondtuk egyszerre
Kézen fogva elindultunk, majd amikor kiértünk, a fotósok hada letámadt minket. Hiába a hátsó bejáratnál voltunk. Rendszerint kettőnk felől kérdezősködtek. Nagy nehezen kivergődtük magunkat az autóig, majd először Louist, Harryt és engem juttattak haza. Elköszöntünk a srácoktól és a sofőrtől is, és fáradtan beestünk a küszöbön. Louis arra hivatkozva, hogy ő a legidősebb, elfoglalta a fürdőszobát. Én olyannyira fáradt voltam, hogy nem volt kedvem vitába szállni. Csak ledobtam magam a kanapéra, Harry mellé.
-Ki volt az a nő? - tért a lényegre
Érdekes, máskor mindig mindent hatszor körbemagyarázott, mire kinyögte, amit közölni akart. És én hülye pedig el is felejtettem. Egyszerűen nem tudtam rá gondolni. Őszintén szólva nem is nagyon bánom, mert el akartam őt felejteni, de Harrynek mit mondhatnék?
-Hosszú, és most nem is nagyon akarok beszélni róla. - nyögtem ki nehezen - Ne haragudj, de most tényleg nem tudok erről beszélni.
-Megértem, de ha elmondod, talán tudok segíteni. - simított végig az arcomon
-Nem, ebben nem tudsz. Egyedül szeretném megoldani.
-Kicsim, itt vagyok neked. Megbeszéljük és ketten találnak rá megoldást, bármi is legyen az.
Nem tudtam mit mondjak. El akartam neki mondani mindent, hogy ne haragudjon, de ezt most tényleg nem zúdíthattam rá. Hallottam, ahogy Louis kilépve a fürdőszobából becsapja maga után az ajtót. Megváltásnak éreztem, hisz el tudtam menekülni a kérdésre adott válaszok elől.
-Megyek fürdeni. - siettem el
Nem akartam, hogy ez legyen. Nem akartam kérdések közt hagyni Harryt, de nem tehettem mást. Addig, míg nem vagyok benne biztos, hogy soha többé nem akarom látni anyát, nem mondok neki semmit. Nem akarom elsietni a dolgokat ezzel az üggyel kapcsolatban. Az is meglehet, hogy a düh beszélt belőlem, amikor azt taglaltam neki, hogy gyűlölöm őt. Hiszen elhitette velem és apával, hogy meghalt. Szörny dolgokon mentem keresztül, ő pedig nem volt mellettem. 
Lefürödtem, majd kedvtelenül visszacsoszogtam a szobámba. Semmi mást nem akartam, csak pihenni. Féltem, hogy Harry nagyon megharagudott rám az egész miatt, amit meg is értenék. Már épp kényelembe helyeztem magam, amikor nyílt az ajtó. Nem fordultam oda, csak a szemem sarkából pillantottam az éppen besétáló személyre. A sötét folt tökéletesen kiadta az illető, egészen ágyamig húzódó árnyékát. Lomha léptekkel befeküdt mellém, majd átölelte a derekam.
-Ne haragudj. - mondtam halkan
-Nem haragszok, csak tudni szeretném mi történik veled. Segíteni szeretnék, de nem hagyod. Pedig egy kapcsolatnak ez az alapja. A bizalom.
Olyan lyukat beszélt a hasamba, hogy nem tudtam tovább elhallgatni előle.
-Az anyám volt az. - mondtam szinte suttogva
-Tessék? - kérdezett vissza hisztérikusan
-Jól hallottad. - fordultam felé
-Mit akart? Nem halt meg? Hogy került ide? Honnan tudja hol laksz? - hányta a kérdéseket
-Harry. - állítottam le
-Bocsi, csa..
-Nem baj, tudom milyen érzés. Rengeteg kérdésre választ vársz, ahogy én is. De megbántam, hogy végig hallgattam.
-De mi történt?
-Hát azután, hogy mi eljöttünk apával a kórházból, felébredt. De ahelyett, hogy elénk állt volna, elhitette velünk, és mindenki mással, hogy halott. Kiderült, hogy csak azért csinálta, mert megcsalta apát. Érted benne a logikát? Mert én nem. - mondtam dühösen
-És mikor keresett fel? Mit akart egyáltalán? - értetlenkedett
-Nem tudom, de nem is érdekel. Csak azt akarom, hogy eltűnjön z életemből. Szerintem nem lesz túl megterhelő feladat számára. - mondtam flegmán
-Oké, nyugi, kicsim. - puszilt homlokon - Minden rendben lesz.
Ismét kényelembe helyeztem magam Harry védelmezően ölelő karjai közt, majd aludni próbáltunk.
-Mi lenne, ha holnap nem étterembe mennénk, hanem itthon maradnánk? Főzhetnénk valamit mi vacsorára. Louis úgy is Eleanornál alszik. - ajánlotta fel
-Nekem jó. - vontam vállat 

-Elmentem! - adta tudtunkra Louis, majd le is lépett
Mi tovább folytattuk a főzőcskézést, vagyis Harry. A menü elméletileg sült csirke lesz, de valamiért olyan érzésem van, hogy pizzát fogunk enni. Harry sütit is csinálni akar, de hogy milyet, fogalmam sincs. Félek abból sem lesz semmi. A csirke már a sütőben, a süti készítéshez készülődve Harry minden szükséges dolgot előpakolt.
-Jól áll a kezedben a fakanál. - mondtam nevetve
Harry csak felhúzott szemöldökkel rám nézett, amitől még jobban nevetni kezdtem. 
-Nem hogy segítenél.
-Te vagy a szakács. - tettem szét a karom tanácstalanul
-Akkor te meg takaríts. - vont vállat
-Rend van. - néztem körbe
Fogta a lisztes zacskót, majd egy jókora adagot a földre, valamint a mellette folytatódó asztalra szórt.
-Most már nincs. - kötekedett
-Lesz mit takarítanod. - húztam az agyát
Nagyot sóhajtottam, majd Harry mellé sétáltam. Lesepertem az asztalról a lisztet a kezembe, mintha takarítani készülnék. Ehelyett viszont szépen összekentem vele az arcát.
-Napozhatnál, kicsim. Kezdett olyan lenni, mint a fal. - mondtam nevetés visszafojtva
-Ezt még nagyon megbánod. - próbált rám ijeszteni
Nevetve elfutottam a pult másik oldalára. Így a körül sétáltunk egy ideig. Harry megunta, majd elővett egy poharat. A csap alá tartva azt, megtöltötte hideg vízzel. Diadalittas mosollyal elindult felém.
-Meg ne próbáld. - szóltam rá
-Le kell mosnod a lisztet.
-Összekeversz magaddal. Te vagy lisztes, édes. 
-Te is az vagy. - mutatott a felsőmre
Körbenéztem magamon, mire éreztem, hogy egy maréknyi liszt a felsőmön landol. Ezidő alatt Harry elém került, kezében a pohárral. A menekülésem megakadályozásának érdekében szabad, lisztes kezével átölelte a derekam, majd magához húzott.
-Miért van az, hogy ha mi ketten a konyhába kerülünk, felfordulást csinálunk? - mosolygott édesen
-Megnyugtatnál, ha azt a poharat letennéd. - néztem az imént említett tárgyat
Lassan, aprókat lépkedett előre, arra késztetve ezzel hogy hátráljak. A poharat a mögöttem folytatódó pultra helyezte, majd megcsókolt. Szenvedélyes volt, és érzéki. Mohón kulcsoltam össze karom a nyakánál, míg ő minden pillanatban egyre közelebb húzott magához. Egy hirtelen mozdulattal felültetett a pultra, lábaim a derekán fonódtak össze. Az imént felhelyezett pohár a földre került és darabokra tört. Sem Harryt, sem engem nem érdekelt. Levegő hiányában ajkaink elváltak, homlokát az enyémnek támasztotta. Arcát kezeim közé fogtam, míg ő combomon pihentette tenyereit. Mindketten széles mosolyra húztuk ajkunkat.
-Fel kéne takarítani. - mondtam még mindig az arcát fogva
-A poharad felszedem, nehogy megvágd magad. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Mert mennyivel jobb, ha téged vág meg. - ironizáltam
-Legalább nem a te véred folyik. - vont vállat
Tudtam, hogy felesleges vele ilyenről vitát nyitni, inkább rá hagytam. Addig, míg ő a pohárral foglalkozott, letakarítottam a lisztet az asztalról, és fel sepertem a földről is. Amikor a sütő melletti kukába helyeztem a kidobni kívánt lisztet, az orromat égett szag csapta meg. Kapkodva pillantottam be a sütőbe, majd, ahogy kinyitottam azt, a helyiséget elárasztotta a fekete füst.Köhögve legyeztem, sikertelenül. A füstjelző bekapcsolt, Harry hozzám sietett.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva
-Jól, csak ezt a csipogást szüntesd meg. - kértem meg
Szú nélkül székre állt, majd kikapcsolta a füstjelzőt. A csirkét szét égve a kukába dobta, míg én a környéken létező összes ablakot kinyitottam. Nevetve Harryhez fordultam, aki kicsit csalódott arccal nézte a kukát, amibe a csirkét helyezte.
-Tudtam, hogy nem csirkét fogunk vacsorázni.
-Már sütni sincs kedvem. - nevetett ő is - Megyek, rendelek pizzát.
-Oké, addig gyorsan lezuhanyzok. - nyomtam csókot ajkaira
Amikor végeztem, Harry már a nappaliban várt, kezében a telefonjával. Felpillantott rám, majd kicsit aggódó, és megbánó arccal a szemembe nézett.
-Jajj, ne vágj már ilyen képet. - ültem az ölébe - Majd máskor jobban figyelünk. - nyomtam csókot ajkaira
-Nem az a bajom. - rázta meg a fejét - Tettem valamit, aminek nem fogsz örülni. - sóhajtott nagyot
-Ha nem csaltál meg, nincs gond. - jelentettem ki, mire csengettek - Megjött a pizza.
Felálltam, hogy Harry ki tudjon menni a futárhoz, de csak lassú léptekkel megállt előttem.
-Nem a pizzát hozták. - mondta magabiztosan
-Akkor? - értetlenkedtem
-Áthívtam valakit vacsorára.
-Remek, legalább megismerem a barátaidat. - mondtam boldogan - Hol itt a probléma?
-Ott, hogy nem az egyik barátom jött át. 
Még mindig értetlenkedő fejjel, Harryt követve a bejárati ajtóhoz sétáltam. Ajtót nyitott, mire arcomról az értetlenkedésnek nyoma sem volt. Felváltotta a düh, és a meglepődöttség. Ott állt előttem anyám, azért, mert Harry áthívta.