05.fejezet - Válogatás

Hola!Meghoztam az 5. részt, amiben többek között kiderül, hogy ki is hívta fel Eleriet.Előre megsúgom, hogy a következőben fény derül arra a bizonyos hírre is, amit az előző részben a rendőr említett Elerienek, valamint El a későbbi banda egyik tagjával is találkozni fog, egy elég érdekes szituációban.Ahogy elnéztem az előző részt, a komik száma nem nőtt túl sokat, a rendszeres olvasók pedig egyáltalán nem gyarapodtak, ami elszomorít.Remélem ez a rész megteszi a hatását.Jó olvasást.:))

Elerie*

Abban reménykedtem, hogy apa hív, de csalódnom kellett, nem is akármilyen szinten.
-Igen? - szóltam bele érdeklődő hangon a telefonba
-Miss Frewen? - szólt bele egy mély hang
-Igen. Segíthetek valamiben?
Miközben a választ vártam, a nekem háttal fekvő Harry megbökött. Türelemre intettem a telefon túlsó végén lévő férfit, majd Harryre figyeltem. Eltátogta, valamint mutogatta, hogy hangosítsam ki a telefont. Így is tettem, miután vele szembe fordultam.
-A harlowi rendőr főkapitányság nyomozója vagyok. - folytatta a mondanivalóját - Sokáig tartott, míg sikerült valamilyen elérhetőségét megtalálnunk, de sikerült. Két fontosabb ügyben is személyesen szeretnék találkozni magával. Hol tartózkodik jelenleg?
-Los Angelesben. De mégis mi történt?
-Hölgyem, ez semmiféleképp nem telefon téma, főként azért, mert egy kihallgatáson is meg kellene jelennie.
-Kihallatáson? Nekem?
A szívem a torkomban dobogott. Mégis mi a fene történhetett? Harry velem párhuzamosan, felhúzott szemöldökkel reagált az elhangzottakra.
-Igen. Ha jelenleg nem tud Harlowba repülni, fel kell vennem a kapcsolatot az ottani kapitánysággal, akik elintézhetik a kihallgatását, valamint közölhetik a hírt. - ajánlotta fel
-Az nagyon jó lenne. - egyeztem bele
-Rendben. Felveszem a kapcsolatot a los angelesi főkapitánysággal, és felhívom, hogy tájékoztassam a kihallgatás időpontjáról.
-Oké, köszönöm. Viszhall. - csaptam le a telefont
-Ez mi a franc volt? - kérdezte bambán Harry
-Ha én azt tudnám. - mondtam kétségbeesetten
Fogalmam sem volt, hogy mi történhetett. Apával lenne valami? Remélem nem. Azt már nem tudnám elviselni.
-Mindenféleképp elkísérlek. - jelentette ki Harry
-Köszi. - sóhajtottam nagyot, majd a telefonom csörögni kezdett
-Jó estét, Miss Frewen, megint én. - szólt bele az ismerős hang - Holnap délután fél háromra jelenjen meg a los angelesi főkapitányságon. Ott keressen egy Gabriel Smith nevű nyomozót.
-Rendben, ott leszek. - bólintottam nagyot
-További jó estét.
-Magának is, viszlát.
-Mit mondott? - érdeklődött Harry
-Fél háromra bent kell lennem a kapitányságon - fújtam nagyot
-Kettőkor kezdődik a meghallgatás. - eszmélt fel
-Akkor elmész oda, én pedig csatlakozom, ha végeztem. - mondtam ellent nem tűrő hangon
-Megőrültél? Nem foglak magadra hagyni. - mondta hisztérikusan, szinte már felháborodva
-Ahogy én sem akarlak téged. De túl fogom élni egyedül is. Tudtommal nem tettem semmi rosszat. Minden rendben lesz. És onnan is érted fogok izgulni.
-De nem is az zavar a leginkább, hogy velem nem leszel ott, hanem hogy nem tudnak majd meghallgatni. - mondta kétségbeesetten
-Az nem olyan fontos. - legyintettem
-De az.
-Jó, oké. Felhívom a pasast és kérek tőle egy másik időpontot. - sóhajtottam nagyot
A telefonban kikerestem azt a számot, amiről a legutóbb hívott, majd anélkül, hogy megnyomtam volna a zöld gombot, a fülemhez emeltem a telefont. Úgy csináltam, mintha telefonálnék, csak, hogy Harry megnyugodjon. Őszintén szólva nem is akartam elmenni abba a tehetségkutatóba, mert iszonyatosan féltem. A meghallgatás kettőtől lesz, így el tudom kísérni Harryt. Kiszaladok majd a mosdóba, ott pedig csak lesz egy ablak, amin majd kiszökhetek. Amikor már úgy gondoltam, hogy kellő ideje "cseng" a nyomozó telefonja, beleszóltam.
-Mit mondott? - kérdezte kíváncsisággal teli hangon Harry
-Vasárnap háromra adott egy másik időpontot.
-Remek. - mondta boldogan - Akkor már túl leszünk a válogatáson.
-Végig nézzük a filmet, vagy inkább pihenünk?
-Szerintem aludjunk. Holnap hosszú napunk lesz.
Kényelembe helyeztem magam az ágynak azon részén, amelyik eredetileg az enyém. Reméltem, hogy Harry nem horkol, vagy ütlegel álmában. Azt sem bánnám, ha nem taszítana le az ágyról.

Arra ébredtem, hogy a nap kiégeti a szememet, hiába Harry volt az ablak felőli oldalon. Nagy dünnyögve felültem az ágyon, majd körbe néztem többször is, de a drága barátomnak semmi nyoma nem volt. Ötletem nem volt, hogy hova tűnhetett. Az éjjeli szekrényen pihenő telefonomért nyúltam, majd meglestem az időt. Tizenegy óra múlt pár perccel, remek. Kikászálódtam az ágyból, majd a ruháimmal elindultam a fürdőbe. Ezidő alatt úgy hallottam, hogy Harry is megérkezett, bárhol is volt.

Harry*

Reggel úgy döntöttem sétálok egyet, míg Elerie alszik. Mire visszaértem a közel húsz perces utamról, ő már a fürdőszobában volt. Nagyon izgultam a válogatás miatt, de jobban érdekel a holnapi kihallgatás. Fogalmam sem volt, hogy mégis mit akarhat a rendőrség Elerietől, de, ahogy elnéztem, ezügyben ő sem volt sokkal tájékozottabb. A nap nagy részét azzal töltöttük, hogy énekelgettünk. Egy óra környékén lázasan készülődtünk, majd ahogy kiléptünk a szállodából, rögtön taxi fogásba kezdtünk. Ezúttal egyszerűbben ment, mint tegnap, szerencsére. Az út alatt csak egyre idegesebb lettem, részben a válogatás miatt, részben pedig Elerie kihallgatása miatt. Mindenféleképp mellette akarok lenni, tekintve, hogy ő is mindig mindenben mellettem áll. Furcsa volt az út alatt. Olyan volt, mintha ideges lenne. De remélem, hogy csak izgatottan volt ideges, és nem volt valami probléma a háttérben, amiről tudnom kellene. Amint megérkeztünk, Elerie a mosdóba sietett, azután pedig nem láttam.

Rám került a sor, Elerie viszont még mindig nincs sehol, pedig már vagy négyszer bejártam az egész kócerájt. Amúgy is ideges voltam, ezt El köddé válása csak fokozta. Izgatottan, és feszülten caflattam fel a színpadra. Egy rövidebb bemutatkozás után bele kezdtem Stevie Wonder-Isn't She Lovely című dalába. Iszonyú ideges voltam, de szerintem ez látszott is rajtam. A dal idejére kikapcsoltam, de amint végeztem, ismét azon kattogtam, hogy Elerie hova a fenébe tűnhetett. Jelen pillanatban egyáltalán nem érdekelt, hogy tovább jutok-e, vagy sem. Csak leakartam menni a színpadról, hogy megkereshessem Eleriet. A válogatás részéről megnyugodtam, amikor tovább jutottam. Boldog voltam, de ugyanakkor ideges is. Bejártam fél Los Angelest, de Eleriet sehol sem találtam. Ennyire megijedt volna a válogatástól? De mégis hova mehetett? Ahogy visszaértem a szállodába, felhívtam anyát.
-Szia kicsim, hogy sikerült? - kérdezte izgatottan
-Tovább jutottam. - mondtam boldogan
-Jajj, annyira büszke vagyok rád. - hallottam a hangján, ahogy a mosolya az egész arcát belepte
-Köszi, anya. Nem tudok beszélni, mert Eleriet kell nyugtatgatnom, csak mindenféleképp tudatni akartam veled, hogy ne aggódj.
-Rendben. Sok sikert neki is, szia.
Hogy miért nem mondtam el anyának, hogy pontosan hol is vagyok, és miért? Mert, ha elmondom neki, hogy elmentem a válogatásra Elerivel, de ő eltűnt, kiakadt volna, de nem akarom felidegesíteni. Biztos, hogy akkor Eleriet is kifaggatta volna, ezután pedig kiderült volna, hogy holnap a rendőrségre kell mennie, de nem hiszem, hogy azt szeretné, ha mindenki megtudná. Még közel húsz perc idegeskedés után Elerie totál nyugodt tekintettel belépett az ajtón, majd a tekintetemet kerülve elhaladt mellettem.
-Hogy ment? - kérdezte úgy, mintha semmi sem történt volna
-Hol a fenében voltál? - támadtam le
-A rendőrségen. - mondta halkabban, még mindig a földet pásztázva
-Nem holnapra van időpont? - kérdeztem bambán
-Nem. - rázta meg a fejét
-És miért nem szóltál? - fakadtam ki
-Mert már annyira vártad a válogatást. Nem akartam, hogy miattam hagyd ki.
-Olyan bolond vagy. - mondtam kicsit megenyhülve - Meg tudtuk volna oldani valahogy.
-Mindegy, valamit akkor is el kell mondanom. - mondta meggyötörten
-Akkor hát hajrá.
-Gondolom emlékszel arra a napra, amikor találkoztunk. - kezdett bele
-Igen. - mondtam kissé értetlen arckifejezéssel, mert nem tudtam, ennek miköze bármihez is
-Nem aznap jöttem, hanem azelőtti éjszakán, úgy tizenegy óra körül.
-Miért nem vártál reggelig?
-Ez az, amit elakarok mondani.
-Kíváncsian hallgatlak. - mondtam kicsit türelmetlenül
-Harry, én..én azon az estén megöltem valakit ..