26.fejezet - Megcsalás

Sziasztok! Tegnap ugyebár felkerült a 25.fejezet. Nem hittem, hogy ilyen hamar sikerül megírnom ezt a részt, de szerencsére így történt. Nem akartam tovább várni, sem a kommentekkel, sem mással, így hát feltettem. Minél hamarabb be akarom fejezni ezt a blogot, hogy közzé tehessem az újat, ami remélem legalább ennyi kommentet és oldalmegjelenítést fog hozni. Remélem tetszik ez a rész, jó olvasást, és ne sajnáljátok a megjegyzéseket.

Elerie*

Ahogy félve elfordítottam a fájó fejemet, kavargó érzésekkel tapasztaltam, hogy Louis fekszik mellettem boxerben. 
-Nem, nem, nem. - mondogattam kétségbeesetten - Ez nem történhetett meg.
Gyorsan összeszedtem a cuccom, majd a fürdőbe rohantam. Zuhanyzás közben sírtam, tanácstalan voltam. Zavartan sétáltam le a konyhába, miközben Louis mit sem sejtve még mindig aludt. Fogalmam sem volt, mit tegyek. Lefeküdtem a pasim legjobb barátjával. Hogy a fenébe tehettem meg? Még szerencse, hogy Harry nem itthon aludt. Anne kissé becsípett, így Harry vele maradt a szállodában, nehogy valami baja essen. Üzenetet is írt miután eljöttünk, hogy maradjak Louissal, nehogy felhívja Eleanort. Annyira utálom magam. 
-Szia. - támolygott le a lépcsőn Louis a fejét fogva - Ugye nem csináltam semmi hülyeséget este?
-Kiütötted magad, és fel akartad hívni Eleanort. - foglaltam össze
-Megtettem? - ijedt meg
-Nem. - ráztam meg a fejem - Nm emlékszel semmire?
-Miért? Kellene? 
-Nem, dehogy.
Louisnak is csináltam egy kávét, majd felment, hogy elkészüljön. A mai napot pihenéssel töltik, ami remélem Harryre is vonatkozik. Az utóbbi heteket többször töltöttük külön, mint együtt. Ha a srácoknak semmi dolguk, neki akkor is akad valami teendője. Semmit sem mond el, ami aggaszt. Mintha nem bízna bennem. Louissal próbáltam úgy viselkedni, mintha semmi sem történt volna, de ez rettenetesen nehéz volt. Akárhányszor rá néztem, az jutott eszembe, hogy megcsaltam Harryt. Annyira szörnyű ez az érzés.
-Mit terveztetek mára? - érdeklődött Louis útközben
-Én konkrétan semmit. - vontam vállat - Csak Harryvel szeretnék lenni.
-Úgy, mint legutóbb? - húzogatta a szemöldökét
-Annyira utálom, hogy mindent megbeszéltek.  -forgattam a szemem
Ez az egyik oka annak, hogy nem mondom el Louisnak sem, mekkora hülyeséget csináltunk az éjszaka. Neki ott van Eleanor, nekem pedig Harry. Sem nekem, sem Louisnak nem jelentett semmit ez az este, szeretem Harryt és nem akarom őt elveszíteni. Félek, hogy ha ezt Louis megtudja, valamilyen úton-módon ki fogja kotyogni, és azt nem akarom. Harry soha az életben nem szólna sem hozzám, se hozzá.
-Megjöttem! - kiáltotta el magát Louis, amikor megérkeztünk
-Megjöttünk. - javítottam ki 
Az első ember, aki az üdvözlésünk képében megjelent, Liam volt. Aztán Harry kivételével szépen lassan mindenki elénk került. Csalódottan ültem le a kanapéra. 
-Harry nincs itthon. - jelentette be Niall
-Igen, észrevettem. - halásztam elő a telefont a zsebemből
-Nehogy felhívd. - tiltakozott Zayn - Ki van kapcsolva, nem venné fel.
-És miért van kikapcsolva? - értetlenkedtem
-Paullal beszél a dalokról. - magyaráztam Liam
-Csak ő? - hitetlenkedtem - Tudtommal a bandának öt tagja van és a dolgaitokat együtt szoktátok megbeszélni. - idegeskedtem
-Megjöttem. - hallottam meg Harry hangját közvetlenül a bejárati ajtó csapódása után - Oh, szia kicsim. - nyomott volna csókot ajkaimra
Eltoltam magamtól, majd dühösen kimentem. Haza sétáltam, majd tanácstalanul leültem a kanapéra a problémáimmal. 

Harry* 

-Elerie!Várj!- kiabáltam utána feleslegesen - Mégis mi rosszt tettem? - fordultam tanácstalanul a srácokhoz
-Túlságosan elhanyagoltad. - mondta Louis
-Úgy érzi a munka az első. - folytatta Liam
-Pedig már az utolsó simításokat végeztem. - mondtam dühösen - Hogy a fenébe tegyem ezt jóvá?
-Csak adj neki időt. - veregette meg a vállat Zayn
Nem tudtam várni. Haza mentem, majd felszaladtam Elerie szobájába. A plafont bámulva gondolkodott.
-Mi  fenét akarsz? - kérdezte idegesen, rám sem nézve
-Beszéljük meg, kérlek. - kérleltem
-Mit kell ezen megbeszélni? - dőlt fel - Hazudsz nekem, Harry. - fakadt ki
-Nem, nem igaz. - ültem le mellé - Mindennél jobban szeretlek, de vannak dolgok, amiket nem mondhatok el. Még nem.
-A srácok badarságait hallgatva attól félek, hogy megcsalsz.
-Kicsim, figyelj rám nagyon jól. - fogtam kezeit az enyém közé - Egy lány sem ér fel veled. Soha senki és semmi kedvéért nem lennék képes megcsalni téged. Figyelj, mit szólnál hozzá, ha jóvá enném? Szabaddá teszem a hétvégém, és elutazhatnánk Párizsba.
-Párizsba? - döbbent le - Miért pont oda?
-Mert ott az Eiffel-torony, és mert az a szerelem városa. - mondtam széles mosollyal
-Nem tudom, talán. - mondta bizonytalanul
Kicsit megkönnyebbültem, hogy nem azonnal visszautasította, mert Elerienél ez általában egy gyenge igent jelent. Viszont majd csak akkor leszek teljesen nyugodt, ha ennek az egésznek a végére érünk.

Elerie*

El sem hiszem, mit tettem. Hogy lehettem erre képes? Nem elég, hogy megcsaltam a pasim a legjobb barátjával, de képes voltam addig húzni a sok külön töltött napot, hogy ő érezze magát rosszul. Oh, Istenem, hogy a fenébe fogok ebből kimászni? Harry nem érdemli meg ezt. Lehet véget kellene vetnem ennek az egésznek még azelőtt, hogy ő tenné meg. Ha szakítanék vele, talán van egy fikarcnyi esélyünk arra, hogy barátok maradjunk. Ha viszont megtudja, hogy mit tettünk, egyszerre két személyt is elveszíthet. nem akarom elhagyni őt, de nincs más választásom. Meg kell tennem, bármennyire is szeretném vele leélni életem hátralevő részét. Nem tudnék úgy élni mellette, hogy közben el kell titkoljam, amit tettem. Ez rosszabb, minta megtudná. Látni mindennap, ahogy mit sem sejtve ugyanúgy éli velem, és ugyanúgy Louissal a mindennapjait. Nem bírnám ki, Harry nem ezt érdemli. Nem engem. 
Meg kellett, hogy tegyem, így hát lementem, hogy megkeressem őt.
-Harry?! - szólítgattam feleslegesen
Nem válaszolt, gondoltam a srácoknál lesz, így átmentem hozzájuk. Kérdő arckifejezéssel álltam meg Niall mellett, aki valami piros löttyöt kavart, villával.
-Mi a fenét csinálsz? - kérdeztem nevetést visszafojtva
-Vasárnap van, és meleg. A boltok zárva vannak, így nem tudok jégkrémet venni. Szóval csinálok. - magyarázkodott
-Oké, de mi ez? - fintorogtam
-Eper, cukor és tej. - sorolta fel
-Nem lenne egyszerűbb turmixgépben? 
-Igazad van. - helyeselte
Levette a szekrényről a turmixgépet, majd a felismerhetetlenségig kutyult epres löttyöt bele töltötte.
-Niall, a fe.. - szóltam rá, már későn
-Hoppá. - bökte ki Niall
Figyelmetlen volt, és a fedelét nem tette rá, így a nagy része a falon, a padlón és a konyha különböző részeit lepte el.
-Még maradt benne,megkóstolod? - nézett Niall a turmixgépbe
-Abból is bőven jól lakok, ami a felsőmön van. - mondtam nevetve
Igen, Niallnek sikerült leintéznie, hogy én is, akaratom ellenére kapjak a rózsaszín trutyiból. Fogtam egy kanalat, majd megkóstoltam az általa összedobott, jégkrémnek szánt epres dolgot. Édes volt kissé, de, ahhoz képest, hogy Niall csinálta, annyira nem rossz. Míg a szőke konyhatündér takarított, meglátogattam a fürdőszobát, hogy amennyire csak tudom, eltávolítsam a rózsaszín foltokat mind a pólómról, és a bőrömről is. A hányingerem és a szédülésem tegnap óta nem múlt, sőt, inkább csak erősödött. Éreztem, hogy valami felkavarja a gyomrom és kijutásért könyörög. Nem akartam, de megadtam neki.
-Uramisten! - hallottam Niall kétségbeesett hangját, miközben berontott a fürdőbe
Mögém állt, hajamat a kezébe fogta, majd a levegőbe emelte, hogy ne zavarjon. Egyik kezét a hátamra simította, így sikerült beiktatnom a délutáni programjai közé egy hányatást. 
-Jól vagy? - aggodalmaskodott
-Csak a másnaposság. - legyintettem - Vagy a kotyvalékod. - kötekedtem
-Annyira csak nem volt szörnyű. Na gyere, nézessünk meg egy orvossal. - segített fel
-Ne, nem kell, jól vagyok. - ellenkeztem - Csak ne szólj Harrynek.Nem akarom, hogy ilyen semmiség miatt aggódjon.
-Nem szólok neki, ha megnézeted magad meg orvossal. - kötötte ki
-Legyen. - forgattam a szemem kis gondolkozás után - Amúgy a többiek hol vannak?
-Barátnőknél. Harry meg nem tudom, talán készül a hétvégére. - vont vállat
-Megyek, fogat mosok és indulhatunk. - sóhajtottam nagyot
-Oké, megyek utánad, csak megkeresem az irataimat meg a telefonom. - mondta sietősen
-Rendben.
Haza sétáltam, majd, ahogy Niallel közöltem, gyorsan fogat mostam. Rettenetesen elfáradtam, és a tiszta gondolkozás érdekében is, jéghideg vízzel arcot mostam. Mire végeztem, Niall dudált. Leszaladtam, majd annak ellenére, hogy nem akartam menni, a szőkeség elfurikázott és bejött velem az orvoshoz.

Úgy körülbelül fél óra várakozás után beívtak minket. Felültem a jól megszokott ágyra, míg az orvos vizsgált.
-Mik a panaszok? - kérdezte, miközben a hasamat nyomkodta
-Hányás, szédülés, fáradékonyság. - soroltam fel kissé bizonytalanul
Miután megvizsgált, visszaült az asztala mögé, és felírt valamit.
-nem vagyok biztos a dologban, de szeretném, ha átmenne ebbe a kürterembe. - nyújtotta át a papírt - Ha nem az, amire gondolok, csak kimerültség, vagy egy vírus. Pihenjen, igyon sokat és egyen rendesen.
-Rendben, köszönjük. - háláltam meg
Kisétáltunk, majd épp készültem a kukába dobni a papírt,mire Niall kitépte a kezemből.
-Mit csinálsz? - förmedt rám
-Kidobom a szemetet?! 
-De ez nem szemét. - nézte a fecnit 
-Nincs semmi bajom. Majd pihenek és iszok. - mondtam, miközben követtem őt - Mehetnénk?
-Igen, ebbe a terembe. - nézett fel az ajtóra, majd bekopogott
-Mi? Nem, haza. Niall, én ne..
-Miben segíthetek? - nyitott ajtót egy nő
-Átküldtek minket ebbe a terembe. A hölgynek panaszai vannak. - magyarázta Niall
-Rendben, jöjjenek be. - invitált be - Mik a panaszai?
-Hányás, szédülés, fáradság. - soroltam fel ugyanazokat, akiket alig 10 perccel ezelőtt
-Mikor jelentkeztek a tünetek?
-Tegnap délután.
-És azóta elmúltak, akár egy kis időre is?
-Nem, sokkal inkább erősödtek. Legalábbis ami a hányást illeti.
-Rendben. Egy gyors vérvétel, és kész is vagyunk.
Rosszallóan Niallre néztem, mert nagyon nem szeretem a vérvételeket. Mivel ezt ő is tudja, mellém állt, majd kezet nyújtott. Hagyta, hogy teljes erőmből szorítsam a karját, egy szóval sem volt.
-Maguk együtt vannak? - kérdezte kedvesen az orvos
-Nem, dehogy. - ellenkeztem - Csak barátok vagyunk.
-Rendben, az eredmények keddre meglesznek.
-Remek, köszönjük. - hálálkodtam - Viszlát.
-Azért szorítottad olyan erősen a kezem, mert fájt, vagy mert elráncigáltalak ide? - nevetett Niall
-Mindkettő. - forgattam a szemem
-Jól vagy? - kérdezte kétségbeesetten
-Csak egy kicsit megszédültem. - fújtam nagyot
-Útközben veszünk valami sütit, meg innivalót. Nem örülnék, ha elájulnál.
-Rendben.

Még midig nem voltam képes megtenni. Nem tudtam sem elmondani Harrynek azt, amit szombaton tettünk, sem szakítani nem tudtam vele. Túlságosan szeretem őt. Most épp a vérvétel eredményéért megyek, már kíváncsi vagyok, hogy mi történt. Ahogy megérkeztem a terem elé, elgondolkodtam kicsit, majd bekopogtam.
-Oh, Ms.Frewen, már vártam. - nyitott ajtót boldogan az orvos 
-Megjöttek az eredmények? - kérdeztem feszülten
-Ien, alig fél órája. - sétált az asztalához - Mindig öröm egy ilyet bejelenteni.
-Bejelenteni? Mégis mit? - értetlenkedtem
-Gratulálok, maga állapotos.

25.fejezet - Botlás

HelloMindenki! Örömmel jelentem be, hogy hosszú idő után megérkezett a 25.fejezet. Nagyon sajnálom, hogy így kimaradtam. És Uramisten! Túl vagyunk a 12.000 oldalmegjelenítésen, jóval. A csütörtöki oldalmegjelenítések száma meghaladta az ezret, pontosabban 1228-an kattintottak a blogra. El sem tudjátok képzelni, mennyire hálás vagyok nektek ezért, a kommentekért, a 21(!!) feliratkozóért és .. és mindenért. Imádlak titeket.:)

Elerie*

-Bocsi, hogy késtem, tudom, hogy már vártatok. - foglalta el az előttem álló széket Justin
-Ez komoly? - förmedtem rá - Mi a fenét keresel itt?
-Ha nem tűnt volna fel, drága, ez egy családi esemény. Ezt inkább én kérdezhetném. 
-Addig fejezd be, míg nem segítek. - mondta dühösen Harry
-Mit szólnál egy tánchoz, édes? - mosolygott perverzül Justin
-Előbb vágom le egy műanyag villával mindkét lábam. - flegmáztam
-Ouh, de csí..
-Oké, elég. - vágott közbe Harry - Gyere, üljünk anyáékhoz.
Szó nélkül felálltam, és követtem Harryt. Leültünk Anne mellé, a srácokkal szemben.
-Mi történt? - érdeklődött Anne
-Semmi, csak nem akartunk távol lenni. - magyarázta Harry
-Anyuci pici fia. - incselkedett vele Louis
-Pont te beszélsz? - nevetett Harry
-Nem bánod, ha elrabolom egy táncra? - kérdezte Niall Harryt
-Ezt talán tőle kéne kérdezned. - egyezett bele Harry
-Hölgyem? - nyújtott kezet
Nevetve odébb sétáltunk, hogy táncolhassunk. Niall egyáltalán nem nyomult, amit nem is akartam. Csak, mint két jó barát, táncoltunk egy keveset. Tekintetem a véletlen folytán Justin visszataszító arcára tévedt. Húzogatta a szemöldökét, amire szemforgatással válaszoltam. 
-Hogy vagytok Harryvel? - érdeklődött Niall
-Remekül. - mondtam boldogan 
-Ezt örömmel hallom. - mosolyodott el - Mit gondolsz? Ezt a ti esküvőtökön meg fogjuk ismételni? 
-Ez hogy jön ide? - hitetlenkedtem
-Egyre többet hallak titeket a jövőről, a gyerekről, meg a hasonlókról beszélni. - magyarázta
-Igen, tényleg sokat beszélünk róla, de nem tudom. Talán. Ki tudja, mi lesz öt év múlva? - vontam vállat - Harry egyre elfoglaltabb. Egyre kevesebbet vagyunk együtt, több együtt töltött délutánt vagy estét mond le, mint ahányat megszerveztünk.
-Új album, muszáj hajtanunk. - mondta megértően
-Igen, tudom. - sóhajtottam nagyot - Azt hiszem, még egyenlőre ilyenről korai beszélnünk. Mármint, igen, azt hiszem jó lenne, ha vele élhetném le életem hátra levő részét. - mosolyodtam el Harryre nézve
-Valószínűleg hülyén fog hangzani, de én is ilyen szerelmet akarok. 
-Mint a miénk? - nevettem hitetlenkedve
-Igen. - mondta határozottan
-Miért?
-Mert a tiétek tökéletes. Nem vagytok együtt sülve-főve. Sok kapcsolatban nem az a mérvadó, hogy mióta, hanem hogy mennyire ismeritek egymást. És ti minden baját ismeritek a másiknak. Hallottam már egy-két olyan dolgot, hogy összekaptatok, de ez sosem látszott. Azért, mert mindig meg tudtátok beszélni. Legtöbben hetekig egymáshoz sem szólnak, de ti nem. Ti leültök és megbeszélitek. Azt hiszem ez a legszebb a kapcsolatotokban.
-Igen, megpróbáljuk megérteni egymást. - mosolyogtam továbbra is
-Ami sikerül is. Nem veszitek emberszámba a becsületeteket. Azt hiszem ez is eléggé fontos, ha igazán szeretitek egymást. Nem azt előtérbe helyezni, hogy mennyire tűnhetsz egy vita kapcsán gyengébbnek tűnő, mert nem lehetsz az egy ilyen kapcsolatban. Harry bármilyen megaláztatást képes lenne elviselni érted, és ezzel te is így vagy. Ez meglátszik. - mosolygott
-Igen, bármire képes lennék érte. - mondtam határozottan - De ezeket miért mondod el nekem?
-Azt hiszem ideje cserélni. - lépett hátrább Niall, figyelmen kívül hagyva a kérdésemet
-Szia. - nyomott csókot ajkaimra Harry
-Szia. - mondtam széles mosollyal
-Mi az? Mit mondott neked? - nevetett Harry
-Semmit, csak emlékeztetett rá, mennyire szeretlek. - öleltem át szorosan
-Erre emlékeztetni kell? - kötekedett
-Tudod, hogy értem. - csaptam gyengén vállon
-Én is szeretlek. - húzott magához - Nem tudom mit csináljak Justinnal.
-Semmit. - mondtam ellent nem tűrő hangon - Hagyd, majd lenyugszik, ne rendezz jelenetet egy esküvőn.
-Igazad van, de annyira irritál, már csak a jelenléte. - mondta dühösen
-Oké, Harry, nyugalom, nem csak téged idegesít. - próbáltam nyugtatni
Megfogta a mellkasán pihenő kezemet, de nem mozdította el onnan. Rám nézett, majd elmosolyodott.
-Érzed ezt? - célzott a szívverésére - Ez csak akkor ilyen heves, ha a közelemben, vagy a fejemben járkálsz.
Széles mosoly csúszott az arcomra, kicsit lábujjhegyre emelkedtem, majd hosszú csókkal hintettem be puha ajkait. Nem voltunk sokáig a parketten, legalábbis ami engem illet. Harry elég rendesen megpörgette Gemmát, aki tagadhatatlanul boldog volt. A hangulat kimondhatatlanul jó volt, Justin jelenlétét leszámítva. Harry magabiztosan táncoltatta majdnem az egész rokonság női tagjait, miközben boldogan figyeltem őt. Nem válogatott, a kislányokat is nagy örömmel forgatta. Ekkor az jutott eszembe, milyen jó apa lesz belőle. Aminek pedig még jobban örülnék, ha majd a mi gyerekeinkkel törődne így. Nem most azonnal, de azt hiszem, hogy egy nap majd tőle szeretnék gyerekeket. 
-Mi ez az elgondolkodott arc? - ült le mellém Louis - Remélem azon agyaltál, hogy mit kellene innod.
-Nem, nem iszok semmit. - mondtam ellent nem tűrő hangon
-Pedig muszáj. - mondta, miközben kitöltötte az italt két pohárba
-Louis, nem iszok. - tiltakoztam továbbra is
-Hidd el, ízleni fog. - nyomta a kezembe
Úgy gondoltam, hogy ha megiszom, békén hagy, de nem így történt. Az ital tényleg egész kellemesen volt édes. Beszélgetés közben megittunk párat. Épp azt taglalta, mostanában mennyit veszekednek Eleanorral, ami eléggé a kapcsolatuk rovására megy. 
-Szeretem őt, de azt hiszem szünetelnünk kellene. - mondta, majd lehúzott még egy adagot
-A pia beszél belőled, nem hagyhatod el Eleanort. - ellenkeztem
-Nem hagyom el, csak megpróbáljuk külön egy kicsit. Ha tudunk egymás nélkül élni, nem fogom folytatni vele. - vont vállat
-Oké, azt hiszem eleget ittál már. - vettem ki a kezéből a poharat
-Ugyanannyit ittam, mint te. - mondta elgondolkozva
-Én mégsem beszélek marhaságokat. Gyere, jobb, ha valahogy haza juttatlak. - álltam fel
-Harryvel mi lesz?
-Mi lenne? Szólok neki, hogy haza viszlek, és visszajövök. - mondtam értetlenkedve
-De én nem akarok haza menni. - állt meg
-Oo, dehogynem. 
Bal karját a nyakamba akasztottam, majd az oldalánál fogva próbáltam megtartani őt. Kisétáltam Louissal az útra, majd leültettem egy padra. Ő persze sikeresen eldőlt, és lefeküdt. Hívtam egy taxit, majd amíg az kiért, sms-ben értesítettem Harryt arról, hogy el kellett mennem. Nem részleteztem a dolgot, nyugalomra intettem, mert tudom, hogy ha megtudná, hogy Louist viszem haza, aggódni kezdene és utánunk jönne. De nem akarom, hogy így történjen, azt szeretném, ha jól érezné magát. Remélem Justinnal sem kerül összetűzésbe. 
-Gyere, te részeg idióta. - mondtam félig nevetve, miközben felkaroltam Louis
Nagy nehezen beültettem, vagy jobban mondva inkább befektettem a taxiba, a sofőr pedig elég érdekes arckifejezéssel fuvarozott el minket a megadott címre.
-Ne segítsek? - kérdezte a sofőr, amikor Louis kicipelésével bajlódtam
-Nem, köszönöm. - utasítottam vissza
Kifizettem a fuvart, majd beküszködtem Louist a házba, ami a kulcs előkeresése miatt még egy kis időbe telt. Közben éreztem, hogy a pia rajtam is kezd kijönni. Kicsit mintha émelyegtem és szédültem volna. Iszonyatos kínok közepette felcipeltem Louist a szobájába, majd levettem róla a cipőjét és a zakóját.

Rettenetes fejfájással keltem. A halántékomat dörzsölve dőltem fel, majd lassan kinyitottam a szemem. Először nem esett le, hogy hol vagyok, mert úgy emlékeztem, hogy az esküvőn voltunk.
Vettem pár mély levegőt, majd idegesen tapasztaltam, hogy csak fehérnemű van rajtam. Még egyszer alaposan körbe néztem a szobában, majd szuszogásra lettem figyelmes. A szívem iszonyatosan gyorsan vert és nagyon, nagyon reméltem, hogy Harry van mellettem, mert a szobát felismertem. A szoba a Louisé volt, és abban reménykedtem, hogy Harry átjött este. Ha így történt, akkor a fáradság miatt nem volt kedvem elcsoszogni a saját szobámig, Louis pedig vélhetőleg Eleanornál töltötte az esttét. De nem. Ahogy félve elfordítottam a fájó fejemet, kavargó érzésekkel tapasztaltam, hogy Louis fekszik mellettem boxerben.

24.fejezet - Elvarratlan szálak

Sziasztok! Meghoztam a 24. fejezetet. Nagyon örülök, hisz a mai nap alkalmával erre a blogra kaptam egy díjat, amit ezúton is köszönök xxHxx-nek.:) Remélem ez a rész is elnyeri a tetszéseteket, és kapok kommenteket. És hadd jegyezzem meg, hogy ez utóbbi időben nem sok visszajelzést kaptam, ami elszomorít. Tudom, hogy egyre lejjebb adok, de igyekszem, amennyire csak tudok. Jó olvasást!

Elerie*

Ott állt előttem anyám, azért, mert Harry áthívta. Dühös voltam. Anyára egyébként is, Harryre pedig most rettentően. Tudja, mennyire nem eresem a társaságát, és áthívja? 
-Beszélhetnénk egy percet? - fordultam Harry felé
-Jöjjön be addig. - invitálta be anyát
Miután anya bejött, Harry bezárta az ajtót és szó nélkül a nappaliba sétált.
-Ez komoly? - förmedtem rá
-Mi? Az, hogy szeretném, ha az anyósom és a barátnőm jóban lennének? Komolyan úgy beszélsz róla, mintha egy bűnöző lenne. - fakadt ki - Csak egy vacsora.
-Azzal a személlyel, akit a legjobban gyűlölök. Mi lenne, ha holnap áthívnánk vacsorára Justint? Biztos jól ellenétek. - mondtam egy bájmosollyal
-A kettő nem ugyanaz, az Istenért. - mondta feszülten - Túl éled.
Csak dühösen rá néztem, majd bementem a konyhába. Minden előzmény nélkül leültem, és még csak rájuk sem pillantottam. 
-Foglaljon helyet. - jött be mosolyogva Harry
-Köszönöm. - ült le anya - De kérlek, tegeződjünk. Ilyenkor kicsit öregnek érzem magam.
-Mert az is vagy. - mondtam flegmán
-Elerie. - nézett rám rosszallóan Harry
-Hagyd csak, ilyen lesz még egy jó ideig. Remélem azért egyszer majd meg tudsz nekem bocsátani. - nézett rám reménykedve
-Arra ne számíts. - mondtam határozottan
Harry rosszallóan rám nézett, amit valószínűleg még párszor meg fog ismételni, a megjegyzéseimet tekintve. Biztos vagyok benne, hogy ez a vacsora nem elég ahhoz, hogy azonnal megbocsájtsak anyának. Szerintem ez még egy jó darabig nem fog működni.
-Tudom, hogy ez téged hidegen hagy, de kis korodban mindig is arról álmodtál, hogy legalább egyszer végig vonulhass egy kifutón. - magyarázott nekem - A távol töltött idő alatt rengeteg alkotásom született, amivel nem rég beneveztem egy divatcéghez. Ma kaptam meg a levelet, hogy a terveimet elfogadták és holnaptól neki látnak a varrásnak. Arra gondoltam, hogy beszerveznélek a kollekció bemutatásakor, hogy te is végig vonulhass a kifutón.
-Programunk van. - jelentettem ki
-Ez jól hangzik. - mondta boldogan Harry - Kicsim, csak próbáld meg. 
-Mondom, programunk van. - néztem rá komolyan
-De még nem is mondta az időpontot.
-Mivel még én sem tudom pontosan. - mondta értetlenkedve anya
-Lényegtelen. - vontam vállat - Addigra biztos lesz programunk.
-Remek ötlet, szívesen benne van. - mondta Harry
Csak szemet forgattam, majd ott hagytam őket az asztalnál. Dühösen a szobámba mentem, majd becsaptam az ajtót. Most jött el az a pillanat, hogy megbántam a költözést. Nem tudok haza szaladni, és nem tudom kizárni Harryt, se anyát, ha utánam jönne. De így, hogy egy házban élek Harryvel, elkerülhetetlen, hogy ezt ne beszéljük majd meg. Még csak időt sem tudok nyerni, maximum fél percet, míg utánam jön. És milyen meglepő, a szobám ajtaja már nyílik is.
-Bahh, hagyj békén. - dühöngtem - Menj, és beszéld le anyával a ruhákat, és vonulj végig te a kifutón.
-Nem próbáltam még női ruhákat, de abban is biztos káprázatos lennék. - mondta nagyképűen, mire halkan felnevettem - Mi bajod van? - ült le mellém - Elűzted a saját anyukádat.
-Elment? Oh, ez az! - örültem meg
-Nem, ettől nem lehetsz boldog. - mondta hitetlenkedve - Nem gyűlölöd őt. Csak félsz. Félsz attól, hogy újra kezdjétek, mert egyszer már elhagyott.
-Pszichológus vagy, vagy énekes? - förmedtem rá
-Szóval belátod, hogy igazam van.
-Nem, egy szóval sem mondtam. - ellenkeztem - Nem tudom. Talán. - bizonytalankodtam
-Figyelj, ha legközelebb felkeres, ne taszítsd el magadtól. Üljetek le és beszéljétek eg. Nem tudhatod, hogy mit érzett akkor, és mit érez most. Hagyd, hogy elmondja. Engedd közel magadhoz. Az Isten szerelmére, hisz az anyukád. - hitetlenkedett
-Nem fog keresni - mondtam magabiztosan
-Fog még, higgy nekem.
-A mindent látó pszichológus, Harry Styles. - mondtam nevetve
-Köszönöm, köszönöm. - hajlongott - Oh, ugyan, nem szükséges.
Harryt figyelve csak egyre jobban nevettem. Amikor abba hagyta a saját fényezését, felém tornyosult, majd megcsókolt. Amikor levegő hiányában ajkaink elváltak, homlokát az enyémnek támasztotta.
-Mindig ezzel a gyönyörű mosollyal akarlak látni.
-Megoldható, csak mindig legyél mellettem.
-Azzal nem lesz probléma. - nyomott csókot ajkaimra - Gyere, van egy meglepetésem.
-Meglepetés? - döbbentem le
-Remek, meglepődtél. - mondta boldogan
-Mivel nem számítottam rá. - mondtam hitetlenkedve
-Ezért hívják meglepetésnek. - magyarázta
Szemet forgatva követtem őt, míg ki nem értünk a hátsó kertbe.
-Tudom, csak holnap leszünk hét hónaposak, de mivel tudom, hogy te is és én is hulla fáradtak leszünk, most szeretném megünnepelni. - vezette fel
-Mindig is utáltam, hogy egy dolgot fél órán keresztül is képes voltál körbe magyarázni. - mondtam nevetve
-Oké, nem húzom az időt. - indult tovább
Egészen a hátsó ajtótól kezdve két sorban, egyjárdányi széles helyet kihagyva rózsaszirmok voltak elhelyezve a füvön. Körülbelül egy méter távolságra mécsesek világítottak. Ahogy ezeket vizslattam elalélva, észre sem vettem az úti célt. A kert legnagyobb fáján egy nem túl nagy, de mégis csodálatos faház díszelgett. 
-Ez mégis hogy jutott eszedbe? - pillantottam Harryre 
-Azt akarom, hogy majd ha gyerekünk lesz, legyen hol játszania. Tetszik? - mosolyodott el
-Imádom. - öleltem meg szorosan - Te csináltad?
-Én és a négy keresztapa jelölt. - mondta nevetve
-Négy keresztapa jelölt? - kérdeztem hitetlenkedve - Nem lesz elkényeztetve?
-Az a célom. - vont vállat
-De nekem nem. Azt akarom, hogy majd megtudjon állni a saját lábán, anélkül, hogy minden apró bajával hozzánk forduljon. Nem azt mondom, hogy nem fogok neki segíteni, mert mindenképp megtenném, de nem szeretném, ha semmit sem tudna egyedül elintézni.
-Értem,kicsim, értem. - fordult felém
-Egyébként is, úgy beszélünk most erről az egészről, mintha terhes lennék. - nevettem fel
-Remélem nem kell sokat várnom, hogy apa lehessek.
-Hát kilenc hónapot minimum. 
-Olyan baba hiányom van. - mondta hisztérikusan
-Oh, szegény gyerekünk. - forgattam a szemem - Már kezdem érteni Gemma miért nem hagyja, hogy sokáig legyél Hopeval. 
-Gemma nem tudja értékelni, hogy keveset látom őt, és olyankor szeretném éreztetni vele, hogy nagyon is szeretem. 
-Szerintem nagyon is tisztában van vele. Amúgy nem akarjuk belülről is megnézni?
-Oh, dehogynem. - mondta sietősen
Gyorsan felmászott az előre kikészített létrán, majd amikor már az utolsó fokokat tettem meg, felém nyújtotta a kezét, hogy segítsen. Fent mg nagyobb meglepetés ért. Piknik kosár, pezsgő, és vacsora.
-Ha már az eredeti kaja odaégett. - fintorgott
-Hihetetlen vagy. - nyomta csókot ajkaira
-Pont ezért szeretsz. - mondta magabiztosan
-Ezért és sok minden másért.

-Kicsim! - kiáltott fel Harry
-Mi van? - ordítottam vissza
-Nem láttad a nyakkendőmet? 
-Viszem! - sóhajtottam nagyot
Köntösben, kócos hajjal leszaladtam Harryhez, a kezébe nyomtam a keresett ruhadarabot, majd elindultam vissza, hogy készüljek.
-Még el sem kezdtél készülődni? - fakadt ki - Szeretlek, és felőlem így is jöhetnél, de mégiscsak esküvőre megyünk.
-Ne aggódj, fél óra és elkészülök. - nyugtattam - A többiek?
-Húsz perc és jönnek.
-Oké, sietek. - szaladtam fel
Tényleg nem lesz több fél óránál a készülődés.Legalábbis reménykedek benne. A ruhába, és a kiegészítőkbe belebujtatni magam, alig tart tíz percig. A hajam lesz időigényesebb, mert fogalmam sincs még, hogy mit kezdjek vele.
-Hogy állsz? - nézett be Harry
-Remekül. 
-Hogy lesz a hajad? - sétált mögém
-Hogy szeretnéd? - mosolyodtam el
-Hullámosan. - mondta határozottan

Hogy ne a ruhát vizezzem össze, magamra vettem a köntöst. Besétáltam a fürdőszobába, majd hajat mostam. A törölközővel, amennyire csak tudtam, megszárítottam. A felét feltűztem, hogy ne legyen útban. Kézbe vettem a hajszárítót, majd megmarkoltam a hajam és így szárítottam. Így erős hullámokat sikerült gyártanom bele.Amikor végeztem, levettem a köntöst, majd visszasétáltam a szobába. Felvettem a cipőt, és elindultam lefelé. Hallottam, hogy a többiek már itt vannak. Bepakoltam a táskámba és lesétáltam hozzájuk a nappaliba. Ahogy Harry megpillantott, széles mosollyal felállt, majd a lépcső legalsó fokánál bevárt.
-Gyönyörű vagy. - mondta áhítattal, amikor leértem
-Köszönöm. - háláltam meg egy csókkal
-Mehetünk? - csattant fel Louis
A válasz mindenkitől csak egy hirtelen felállás volt. Harryvel kézen fogva elindultunk a többiek mögött. Autóval mentünk a templomba, amit előzőleg nem túlzottan, de feldíszítettünk, hisz mégiscsak Harry nővérének az esküvőjére tartunk. Rossz érzésem volt. Hiába a felhőtlennek tűnő boldogság, úgy éreztem, valami be fogja árnyékolni a jó kedvünket. Pontosabban inkább valaki. Harrynek nem szóltam, nem akartam, hogy feleslegesen aggódjon, hisz az is benne van a pakliban, hogy tévedek. És őszintén remélem, hogy így van.

A templomi esküvő után most mindenki az ünneplés fejében tart az ebédhez. A templomban csak a nagyon szűk családi kör volt jelen. Igen, igaz én nem tartozom bele, de Harry ragaszkodott hozzá. Az ebéd előtt még mindenki gratulált az ifjú párnak, akik csak úgy, mint Cameron és Gwen, tányér töréssel pecsételték meg szerelmüket. Harry és én elfoglaltunk egy nekünk tetsző helyet az egyik asztalnál, ahol nem voltak túl sokan. Lassan mindenki elfoglalt egy széket, és kezdődhetett az ebéd. Csak egy szék volt üres. Az az egy, ami előttem pihent. Furcsáltam, de különösebben nem zavart.
-Bocsi, hogy késtem, tudom, hogy már vártatok. - foglalta el az előttem álló széket Justin

A blog hetedik díja

Köszönöm a blog hetedik díját, xxHxx-nek.:)

1. Tedd ki ezt a képet!

2. Írj 11 dolgot magadról!

• Directioner vagyok, bár szerintem ezen senki nem lepődött meg.
• Nagy Little Mix rajongó, de nem Mixer.
• Amikor csak tehetem, zenét hallgatok.
• Nem gyakran hallgatok magyar zenét.
• Szemüveges, szeplős és fogszabályzós vagyok. Akárcsak Betty, a csúnya lány.
• Barna hajú vagyok.
• Zöld szemű.
• 15 éves.
• Nem szeretem a "szappanopera" sorozatokat.
• Allergiás vagyok, nem kevés dologra.
• Van egy húgom és egy nővérem.

3. Válaszolj 11 kérdésre!

1. Van állatod? - 1kutya, 5kacsa, 5csibe
2. Tudják a szüleid, hogy blogolsz? - nem
3. Mit szeretsz a blogolásban? - a visszajelzéseket és azt, hogy kiélhetem a fantáziám
4. Kedvenc fiú/lány név? - Zoltán, Máté, Bence, Zoé
5. Hova szeretnél eljutni? - Spanyolország
6. Sportolsz? - imádok focizni
7. Szereted a Little Mix-et?  - igen
8. Kedvenc üdítő? - pepsi, coca cola
9. Szereted Adam Sandlert? - számomra az egyik legjobban alakító színész
10. Directioner vagy?-az egyik legnagyobb
11. Hány blogod van? - 2, de dolgozgatok egy harmadikon is

4.Tegyél fel 11 kérdést!

1. Mi az álmod?
2. Miért kezdtél bogolni?
3. Mióta írsz?
4. Miért pont ezt a témát/alapsztorit választottad a blogodhoz?
5. Vannak olyan esetek a részekben, amelyeket te is átéltél, vagy a egész teljes mértékben a fantáziád szüleménye?
6. Ha szupererőd lehetne, mit választanál?
7. Milyen kategóriájú filmeket szeretsz?
8. Ha tudnád, hogy holnap meghalsz, mit tennél meg?
9. Ha kapnál egy levelet, benne a halálod dátumával, kinyitnád?
10. Elköltöznél onnan, ahol most élsz?
11. Úgy érzed sikeres a blogod?

5. Küldd tovább 11 embernek/oldalnak a díjat!

Tekintve, hogy nem igazán olvasom mások blogjait, nincs könnyű dolgom. Így csak egy embernek tuom tovább küldeni. Valaki olyannak, akit a hülyeésgei ellenére is szeretek, és tudom, hogy ez fordítva is így van.:)

CrazyGirl

23.fejezet - Meglepetés

Sziasztok! Sajnálom ezt a kihagyást, csak egyszerűen nem tudtam, hogy mi legyen ebben a részben. Ezért is van az, hogy ilyen rövidre sikeredett. Mindezek ellenére remélem, hogy tetszeni fog. Örömmel várom a feliratkozókat és a kommenteket is. Jó olvasást!:)

Elerie*

-Mit keresel itt? - kérdeztem dühösen anyától 
-Lemaradtam valamiről? - értetlenkedett Harry
-Menj előre, azonnal jövök én is. - nyomtam csókot ajkaira
Kicsit rosszalló tekintettel, aggódva, de végül magunkra hagyott minket. Amikor megbiznyosodtam arról, hogy hallótávolságon kívül került, dühösen anya felé fordultam.
-Megmondtam, hogy soha többé ne keress. - förmedtem rá - És muszáj volt idejönnöd? Tűnj el az életemből. - mondtam idegesen
Dühösen ott hagytam, majd Harryhez siettem. Fogalmam sem volt, hogy mit hazudjak neki. Pedig örültem volna, ha anya nem cseszi el az estémet. Ha már a délutánomat sikerült tönkretennie, az estémet igazán megkímélhette volna.
-Ki volt ez? - ráncolta össze a szemöldökét Harry, amikor beültem mellé
-Nem tudom. - vontam vállat - Hova megyünk? - váltottam témát
-Mindjárt meglátod. - mondta széles mosollyal
Remélem legalább addig sikerült lecsillapítanom a kíváncsiskodó kedélyeit, míg kitalálom, hogy mit mondjak neki erről az egészről. Biztos vagyok benne, hogy gyanakszik valamire, csak nem akarta bolygatni a témát, nehogy összevesszünk. Azt viszont tudom, hogy ez elkerülhetetlen. Az út alatt azon agyaltam, mit mondhatnék neki, így észre sem vettem, amikor megérkeztünk egy arénához. Már tényleg semmit sem értettem. Tinilányok tolongtak mindenhol, a visítozás kihallatszott. Harry összekulcsolta kezeinket, majd elindult. A hátsóbejáraton mentünk egy öltözőbe.
-Hol vagyunk? - értetlenkedtem
-Koncertem. - jelentette ki - Gyere, a színfalak mögött nem lesz semmi bajod.
-A ti koncerteteken vagyunk? - kérdeztem útközben
-Igen.
-És ezt nem lehetett elmondani? - nevettem hitetlenkedve
-Nem ezt a részét. Csak várd ki. - mosolygott ravaszul
Csókot nyomott ajkaimra, majd felszaladt a színpadra. Előtte még megbízott egy biztonsági őrt a szemmel tartásomra, ami szerintem felesleges volt, de, ha ettől jobban érzi magát, állok elébe. A dalok hallgatása közben még mindig azon törtem magam, milyen hihető sztorival állhatnék elő, anyát illetően. Csak arra figyeltem fel, hogy Harry rám pillant, majd az észveszejtő félmosolyával kacsint egyet. Széles mosoly húzódott a számra, majd tovább figyeltem őket.
-Azt hiszem a jelenlévők közül mindenki ismeri az albumunk plusz dalát. - járkált fel-alá a színpadon Harry - De azt kevesen tudják, hogy mikor, ki és kinek írta. - itt ismét rám pillantott, majd egymásra mosolyogtunk - Az 'Irrisistible' egy őszinte vallomás volt a tizenhat éves énemtől, egy tökéletes lánynak.
A szavak kipréselése közben végig engem nézett. Gyomromban azok az őrült sasok ismét repkedésbe kezdtek, mint általában mindig, ha vele vagyok.
-Elerie Frewen, szeretlek.
Felé sétált, kezet nyújtott, majd felhúzott maga mellé a színpadra. Széles mosollyal sétáltam mellette. Átadtak neki egy gitárt, a mikrofonját pedig az állványra helyezte. Ahogy bele kezdett a gitározásba, könnyek szöktek a szemembe. Ezzel a dallal felidézte a régi emlékeket. Az első találkozásunkat, az első csókot, az első randit, és mindent. A dal végeztével nyaka körül összekulcsoltam a kezem, majd boldogan egy csókot leheltem ajkaira.
-Én is szeretlek. - mondtam a sírástól remegő hangon
A srácok elköszöntek a közönségtől, majd levonultunk. Nevetve fordultam Harry felé, kezeimet a nyaka körül kulcsoltam össze, míg ő a derekamat ölelte.
-Őrült vagy. - mondtam nevetve
-Nem tetszett? - rémült meg
-Imádtam. - mondtam boldogan - De mire fel?
-Paul megkért, hogy közöljük a néppel, és én ezt a módot választottam. - vont vállat
-Én azt hittem az az interjú számított annak. - értetlenkedtem
-Láttad az interjút?
-Nem sokat, de épp eleget ahhoz, hogy még jobban szeresselek, akkor is, ha már azt hiszem nem tudlak jobban. - mondtam széles mosollyal
-Akkor ez pont jól jött egy ilyen elterelő hadműveletnek. - kijelentésére felnevettem - Gemma felhívott, hogy megyünk-e az esküvőre.
-Erre te?
-Hisztérikusan visítozva neki álltam, hogy hogy a fenébe képzeli azt, hogy kihagynánk. - mondta teljes beleéléssel, mire ismét felnevettem
-Még két hét. - sóhajtottam nagyot - Hogy repül az idő.
-Ha nem számítjuk azt a másfél év kihagyást, hét hónaposak leszünk. - adott hangot a gondolataimnak
-És, ha számítjuk, majdnem két évesek.
-De komolyan, az számít? - ráncolta össze a homlokát
-Szakítottunk, szóval nem hiszem. - vontam vállat
-De nem szerettünk bele másba. Én legalábbis nem.
-Én se. - mondtam széles mosollyal
-Azt akarom, hogy majd egymás mellé temessenek el minket.
-Összeházasodunk, gyerekeink lesznek, együtt öregszünk meg, és egymás mellé temetnek minket. Olyan egyszerűnek tűnik, de nem lesz az.
-Nem akarom megzavarni a gerle párt, de mennénk. - szólt közbe Niall
-Megyünk. - mondtuk egyszerre
Kézen fogva elindultunk, majd amikor kiértünk, a fotósok hada letámadt minket. Hiába a hátsó bejáratnál voltunk. Rendszerint kettőnk felől kérdezősködtek. Nagy nehezen kivergődtük magunkat az autóig, majd először Louist, Harryt és engem juttattak haza. Elköszöntünk a srácoktól és a sofőrtől is, és fáradtan beestünk a küszöbön. Louis arra hivatkozva, hogy ő a legidősebb, elfoglalta a fürdőszobát. Én olyannyira fáradt voltam, hogy nem volt kedvem vitába szállni. Csak ledobtam magam a kanapéra, Harry mellé.
-Ki volt az a nő? - tért a lényegre
Érdekes, máskor mindig mindent hatszor körbemagyarázott, mire kinyögte, amit közölni akart. És én hülye pedig el is felejtettem. Egyszerűen nem tudtam rá gondolni. Őszintén szólva nem is nagyon bánom, mert el akartam őt felejteni, de Harrynek mit mondhatnék?
-Hosszú, és most nem is nagyon akarok beszélni róla. - nyögtem ki nehezen - Ne haragudj, de most tényleg nem tudok erről beszélni.
-Megértem, de ha elmondod, talán tudok segíteni. - simított végig az arcomon
-Nem, ebben nem tudsz. Egyedül szeretném megoldani.
-Kicsim, itt vagyok neked. Megbeszéljük és ketten találnak rá megoldást, bármi is legyen az.
Nem tudtam mit mondjak. El akartam neki mondani mindent, hogy ne haragudjon, de ezt most tényleg nem zúdíthattam rá. Hallottam, ahogy Louis kilépve a fürdőszobából becsapja maga után az ajtót. Megváltásnak éreztem, hisz el tudtam menekülni a kérdésre adott válaszok elől.
-Megyek fürdeni. - siettem el
Nem akartam, hogy ez legyen. Nem akartam kérdések közt hagyni Harryt, de nem tehettem mást. Addig, míg nem vagyok benne biztos, hogy soha többé nem akarom látni anyát, nem mondok neki semmit. Nem akarom elsietni a dolgokat ezzel az üggyel kapcsolatban. Az is meglehet, hogy a düh beszélt belőlem, amikor azt taglaltam neki, hogy gyűlölöm őt. Hiszen elhitette velem és apával, hogy meghalt. Szörny dolgokon mentem keresztül, ő pedig nem volt mellettem. 
Lefürödtem, majd kedvtelenül visszacsoszogtam a szobámba. Semmi mást nem akartam, csak pihenni. Féltem, hogy Harry nagyon megharagudott rám az egész miatt, amit meg is értenék. Már épp kényelembe helyeztem magam, amikor nyílt az ajtó. Nem fordultam oda, csak a szemem sarkából pillantottam az éppen besétáló személyre. A sötét folt tökéletesen kiadta az illető, egészen ágyamig húzódó árnyékát. Lomha léptekkel befeküdt mellém, majd átölelte a derekam.
-Ne haragudj. - mondtam halkan
-Nem haragszok, csak tudni szeretném mi történik veled. Segíteni szeretnék, de nem hagyod. Pedig egy kapcsolatnak ez az alapja. A bizalom.
Olyan lyukat beszélt a hasamba, hogy nem tudtam tovább elhallgatni előle.
-Az anyám volt az. - mondtam szinte suttogva
-Tessék? - kérdezett vissza hisztérikusan
-Jól hallottad. - fordultam felé
-Mit akart? Nem halt meg? Hogy került ide? Honnan tudja hol laksz? - hányta a kérdéseket
-Harry. - állítottam le
-Bocsi, csa..
-Nem baj, tudom milyen érzés. Rengeteg kérdésre választ vársz, ahogy én is. De megbántam, hogy végig hallgattam.
-De mi történt?
-Hát azután, hogy mi eljöttünk apával a kórházból, felébredt. De ahelyett, hogy elénk állt volna, elhitette velünk, és mindenki mással, hogy halott. Kiderült, hogy csak azért csinálta, mert megcsalta apát. Érted benne a logikát? Mert én nem. - mondtam dühösen
-És mikor keresett fel? Mit akart egyáltalán? - értetlenkedett
-Nem tudom, de nem is érdekel. Csak azt akarom, hogy eltűnjön z életemből. Szerintem nem lesz túl megterhelő feladat számára. - mondtam flegmán
-Oké, nyugi, kicsim. - puszilt homlokon - Minden rendben lesz.
Ismét kényelembe helyeztem magam Harry védelmezően ölelő karjai közt, majd aludni próbáltunk.
-Mi lenne, ha holnap nem étterembe mennénk, hanem itthon maradnánk? Főzhetnénk valamit mi vacsorára. Louis úgy is Eleanornál alszik. - ajánlotta fel
-Nekem jó. - vontam vállat 

-Elmentem! - adta tudtunkra Louis, majd le is lépett
Mi tovább folytattuk a főzőcskézést, vagyis Harry. A menü elméletileg sült csirke lesz, de valamiért olyan érzésem van, hogy pizzát fogunk enni. Harry sütit is csinálni akar, de hogy milyet, fogalmam sincs. Félek abból sem lesz semmi. A csirke már a sütőben, a süti készítéshez készülődve Harry minden szükséges dolgot előpakolt.
-Jól áll a kezedben a fakanál. - mondtam nevetve
Harry csak felhúzott szemöldökkel rám nézett, amitől még jobban nevetni kezdtem. 
-Nem hogy segítenél.
-Te vagy a szakács. - tettem szét a karom tanácstalanul
-Akkor te meg takaríts. - vont vállat
-Rend van. - néztem körbe
Fogta a lisztes zacskót, majd egy jókora adagot a földre, valamint a mellette folytatódó asztalra szórt.
-Most már nincs. - kötekedett
-Lesz mit takarítanod. - húztam az agyát
Nagyot sóhajtottam, majd Harry mellé sétáltam. Lesepertem az asztalról a lisztet a kezembe, mintha takarítani készülnék. Ehelyett viszont szépen összekentem vele az arcát.
-Napozhatnál, kicsim. Kezdett olyan lenni, mint a fal. - mondtam nevetés visszafojtva
-Ezt még nagyon megbánod. - próbált rám ijeszteni
Nevetve elfutottam a pult másik oldalára. Így a körül sétáltunk egy ideig. Harry megunta, majd elővett egy poharat. A csap alá tartva azt, megtöltötte hideg vízzel. Diadalittas mosollyal elindult felém.
-Meg ne próbáld. - szóltam rá
-Le kell mosnod a lisztet.
-Összekeversz magaddal. Te vagy lisztes, édes. 
-Te is az vagy. - mutatott a felsőmre
Körbenéztem magamon, mire éreztem, hogy egy maréknyi liszt a felsőmön landol. Ezidő alatt Harry elém került, kezében a pohárral. A menekülésem megakadályozásának érdekében szabad, lisztes kezével átölelte a derekam, majd magához húzott.
-Miért van az, hogy ha mi ketten a konyhába kerülünk, felfordulást csinálunk? - mosolygott édesen
-Megnyugtatnál, ha azt a poharat letennéd. - néztem az imént említett tárgyat
Lassan, aprókat lépkedett előre, arra késztetve ezzel hogy hátráljak. A poharat a mögöttem folytatódó pultra helyezte, majd megcsókolt. Szenvedélyes volt, és érzéki. Mohón kulcsoltam össze karom a nyakánál, míg ő minden pillanatban egyre közelebb húzott magához. Egy hirtelen mozdulattal felültetett a pultra, lábaim a derekán fonódtak össze. Az imént felhelyezett pohár a földre került és darabokra tört. Sem Harryt, sem engem nem érdekelt. Levegő hiányában ajkaink elváltak, homlokát az enyémnek támasztotta. Arcát kezeim közé fogtam, míg ő combomon pihentette tenyereit. Mindketten széles mosolyra húztuk ajkunkat.
-Fel kéne takarítani. - mondtam még mindig az arcát fogva
-A poharad felszedem, nehogy megvágd magad. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Mert mennyivel jobb, ha téged vág meg. - ironizáltam
-Legalább nem a te véred folyik. - vont vállat
Tudtam, hogy felesleges vele ilyenről vitát nyitni, inkább rá hagytam. Addig, míg ő a pohárral foglalkozott, letakarítottam a lisztet az asztalról, és fel sepertem a földről is. Amikor a sütő melletti kukába helyeztem a kidobni kívánt lisztet, az orromat égett szag csapta meg. Kapkodva pillantottam be a sütőbe, majd, ahogy kinyitottam azt, a helyiséget elárasztotta a fekete füst.Köhögve legyeztem, sikertelenül. A füstjelző bekapcsolt, Harry hozzám sietett.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva
-Jól, csak ezt a csipogást szüntesd meg. - kértem meg
Szú nélkül székre állt, majd kikapcsolta a füstjelzőt. A csirkét szét égve a kukába dobta, míg én a környéken létező összes ablakot kinyitottam. Nevetve Harryhez fordultam, aki kicsit csalódott arccal nézte a kukát, amibe a csirkét helyezte.
-Tudtam, hogy nem csirkét fogunk vacsorázni.
-Már sütni sincs kedvem. - nevetett ő is - Megyek, rendelek pizzát.
-Oké, addig gyorsan lezuhanyzok. - nyomtam csókot ajkaira
Amikor végeztem, Harry már a nappaliban várt, kezében a telefonjával. Felpillantott rám, majd kicsit aggódó, és megbánó arccal a szemembe nézett.
-Jajj, ne vágj már ilyen képet. - ültem az ölébe - Majd máskor jobban figyelünk. - nyomtam csókot ajkaira
-Nem az a bajom. - rázta meg a fejét - Tettem valamit, aminek nem fogsz örülni. - sóhajtott nagyot
-Ha nem csaltál meg, nincs gond. - jelentettem ki, mire csengettek - Megjött a pizza.
Felálltam, hogy Harry ki tudjon menni a futárhoz, de csak lassú léptekkel megállt előttem.
-Nem a pizzát hozták. - mondta magabiztosan
-Akkor? - értetlenkedtem
-Áthívtam valakit vacsorára.
-Remek, legalább megismerem a barátaidat. - mondtam boldogan - Hol itt a probléma?
-Ott, hogy nem az egyik barátom jött át. 
Még mindig értetlenkedő fejjel, Harryt követve a bejárati ajtóhoz sétáltam. Ajtót nyitott, mire arcomról az értetlenkedésnek nyoma sem volt. Felváltotta a düh, és a meglepődöttség. Ott állt előttem anyám, azért, mert Harry áthívta. 

A blog ötödik és hatodik díja

Mivel ezt a díjat már ezelőtt 3x volt alkalmam elnyerni, nem válaszolgatok negyedjére is. Mindkettőt nagyon köszönöm CrazyGirl-nek. Imádlak! :*

Hatodik díj:

Szabályok:

1. Köszönd meg a díjat akitől kaptad!

2. Rakd ki a képet a blogodra!

3. Válaszolj 5 kérdésre!

4. Küld tovább két írónak!

1.Mióta írsz?

Már lassan egy éve.

2.Hogy becéznek?

Sipike.

3. Ki a kedvenced az 1D-ből?

Mindegyiküket nagyooooooon imádom, de ha választani kell akkor Louis és Niall.

4. Milyen előadókat szeretsz a One Direction-on kívül?

Little Mix, JB, Linkin Park, Katy Perry, Pink, Example, Simple Plan, Olly Murs, Children of Distance, Eminem, Rihanna, Train... sorolhatnám életem végéig.:D

5. Hány blogod van?

Kettő. Ez, és az Unforgivable, amit remélem sokan olvasnak ezen kívül.:)

Nekik küldöm:

CrazyGirl - Tudom, tudom visszafelé nem lehet küldeni, de nem is a nyilvános blogjára adom tovább, hanem arra, mait elkezdett. Én már olvastam, és ahogy az írói képességét ismerem, tuti el fogtok halni tőle.