09.fejezet - Látogatás

Witaj!Megérkezett a 9.részt.Közben, ha balra pillantotok, láthatjátok, hogy csináltam egy új szavazást, és örülnék a te szavazatodnak is.Csak őszintén!:D Remélem ez a rész is tetszeni fog, és kapok majd kommenteket.Jó olvasást.:))

Elerie*

Egy gyenge fejrázással visszazökkentettem magam a valóságba, majd remegő kézzel pillantottam a kijelzőre, ahol a los angelesi rendőrég számát olvastam le. A lehető leggyorsabban a zöld gombra helyeztem az ujjam, majd a fülemhez emeltem a készüléket. A széket a lábammal hátrább toltam, miközben elálltam hogy arébb mehessek a nyüzsgéstől, és jobban hallhassam a telefonálom szavait.
-Jó estét, Miss Frewen. - szólt bele a már ismerős hang - Elnézést a késői zavarásért, de szerettem volna értesíteni, hogy most kaptam a hírt, hogy az édesapját lehet látogatni. 
-Melyik intézetben van? - kérdeztem érdeklődő hangon
-Először a harlowiban tartózkodott a kezelések elején, de mivel az üggyel már a holmes chapeli rendőrség foglalkozik, Holmes Chapelben, az Elm és az Ash Close sarkán áll az épület. Amint említettem, az üggyel már sem a los angelesi, sem a harlowi rendőrség nem foglalkozik, egyedül az ön kihallgatása miatt lesz még némi bele szólásunk az ügybe. Az édesapja állapotát tekintve a jövőhét folyamán elkezdődhetnek a tárgyalások. A legközelebbi időpontról még én fogom értesíteni.
-Rendben. Apámat akár most is meglátogathatom?
-Nem tudom, hogy a látogatási idő ott hogy zajlik, de, ha elmegy biztosan megmondják magának, ha pedig szerencséje van, be is mehet hozz.
-Ami a szerencsét illeti, nekem már régóta nincs. - nevettem erőltetetten - Mindent köszönök.
-Ez a dolgom. Viszlát.
-Viszlát.
A telefont remegő tenyerem közé fogtam, majd azon gondolkoztam, hogy menjek-e, vagy ne? Harrynek nem szólok, nem karom elvenni a kedvét a mulatozástól. Elmegyek egyedül, megkérdezem mikor lehet látogatni, és, ha Harry holnap szeretne velem jönni, eljövünk, ha pedig még sem, akkor így jártam. Miközben távoztam, sms-ben értesítettem Harryt arról, hogy ne aggódjon, mert biztos vagyok benne, hogy hívna. Ahogy remegő lábaimmal haladtam a kijárat felé, a cipő egyre jobban törte a sarkam, így inkább kézbe vettem. A nem túl nagy esti forgalomnak köszönhetően könnyen leintettem egy taxit, majd közöltem a sofőrrel a célt, aki szó nélkül elindult.
Eközben a kezemben szorongatott telefon csörögni kezdett, Harry számát a kijelzőre írva. Filóztam, hogy felvegyem-e, vagy ne, de úgy döntöttem közlöm vele, hogy jól vagyok, azt viszont nem, hogy hol vagyok, miért, és hova tartok.
-Szia. - köszöntem a telefonba a lehető legnyugtatóbb hangomon
-Hol vagy? - szólt vissza Harry idegesen
-Majd elmondom. Nyugodj meg, Harry, minden rendben. Te csak élvezd a lagzit, majd elmesélek mindent.
-Hol a fenében vagy? - szólt bele erélyesebb hangon
Őszintén szólva megijesztett. Megijesztett, hogy ilyen dühösen szólt a telefonba. Nem hallottam még ilyen hangnemben beszélni. A szívem a torkomban dobogott, féltem, hogy mit fog szólni a dologhoz.
-Hívtak a rendőrségről, hogy apámat lehet látogatni. - mondtam halkan, kis gondokozás után
-Merre vagy most? - kérdezte még mindig feszülten
-Az intézetbe tartok.
-Melyikbe? - kérdezősködött továbbra is
-Harry, nem akarom, hogy ide gyere. Ez az apám dolga, és az enyém. Így is eléggé bele kevertelek már, nem akarlak még jobban.
-Azt kérdeztem melyikbe mész.
Nem akartam, hogy odajöjjön. A telefont szó nélkül kinyomtam, majd lenémítottam. Biztos voltam benne, hogy keresni fog még. Pár pillanattal később az autó megállt, kifizettem a taxist, majd kiszálltam. Mély levegőt vettem, majd közelebb sétáltam a bejárathoz, de nem mentem be. Nem tudtam bemenni. Féltem. Féltem attól, hogy vajon apa mit gondolhat most. Hiszen ott hagytam őt egyedül, most pedig bele keveredett egy rendőrségi ügybe, miattam. Féltem, hisz mi van, ha haragszik rám? Mi van, ha az egy szem lányát megveti, és letagadja? És akkor Harry? Ő vajon mennyire haragszik? Szóba fog még állni velem? Meglehet, hogy kiadja az utam, s mehetek amerre látok.
Nem hibáztatnám érte. Féltem mindentől, ami még történhet ezek után. Kezeim és lábaim egyaránt remegtek, éreztem, ahogy a torkom összeszűkül, és egy könnycsepp fut le az arcomon. A telefont szorongató kezemmel gyorsan letöröltem, majd a cipőt letettem a földre. Leültem az épület bejáratának jobb oldalára, a hátam a falnak támasztottam. Lábaimat kinyújtva vizslattam, mintha nem lenne más dolgom. De nem tudtam oda bemenni. Egyedül nem. Harryt viszont nem akartam ennél jobban belekeverni a dolgokba. Erőt kellett vennem magamon. Hisz apa még a nagyiék haláláról sem tud.
Hogy fogja érinteni a dolog? Remegő kezeimmel megtámaszkodtam a két oldalamon, majd előredőltem és felnyomtam magam a földtől. A súlyom a lábaimra helyeztem, majd kézbe fogtam az eddig mellettem hanyagul szétterülő magassarkút. A telefont mindvégig a kezeim közt szorongattam, a kijelzőn majdnem 10 nem fogadott hívás volt, mind Harrytől. A recepciós nő sötét bőrű volt, talán a negyvenes éveit taposhatta. Kissé teltebb alkatú, haja vállig érő, sötét és hullámos volt. Szemébe lógó frufruját elseperte a látótérből, majd egy eléggé érdekes arckifejezéssel rém nézett, amit megértek.
-Miben segíthetek?
Arcvonásaiból, és hangleejtéséből lerítt, hogy mennyire lekezelő. Érezhető volt, hogy azt hitte, én is valami drog, esetleg alkohol problémákkal küzdő tini vagyok, aki segítségre szorul. De az is megeshet, hogy tévedek, és hangja csak a fáradságtól volt olyan.
-Az édesapámhoz jöttem látogatóba. - válaszoltam a kérdésére
-A látogatási időnek már rég vége.
-Kérem, rettentő fontos lenne. Hónapok óta nem láttam. Amióta anya meghalt, nem láttam józanon.
-Vezetéknév? - sóhajtott nagyot
-Frewen.
-Valószínűleg már alszik. - lépett ki a pult mögül
Győztes mosoly ült az arcomra, ahogy a nő elindult a szoba felé, de ahogy közelítettünk, egyre jobban féltem. A nő előttem csoszogott a fehér papucsában, én pedig lefagytam. Majdhogynem a leghátsó szobáig sétáltunk, ami szám szerint a 23. volt. A nő halkan benyitott, majd belépett az ajtón. A lábam időben odatettem, így nem sikerült teljesen belöknie az ajtót. Csak egy kicsit, de legalább láttam apát. Mintha nem is ő lett volna. A már megszokott, kifejezéstelen arca helyett azt láttam, hogy végre tudja, ki is ő. Vártam, hogy a nő kijöjjön, és bemehessek. Féltem ugyan, de reméltem, hogy minden jól fog menni. Amikor a nő elindult kifelé, bazsalyogva vártam, hogy kiérkezzen. Az ajtót bezárta maga után, majd rám nézett.
-Mr.Frewen alszik. - jelentette ki, majd hátat fordított nekem, és elindult visszafelé a végtelennek tűnő folyosón
-Akkor kivel beszélt eddig? - próbáltam meg kiszedni belőle
-Biztosan a TV-t hallotta. Bekapcsolva maradt, én pedig a távirányítót kerestem, azért voltam bent eddig. - magyarázkodott
Csalódott voltam.Csalódott, és szomorú. Apa nem akart látni. Nem volt rám kíváncsi. Szó nélkül kisétáltam az épületből, majd jobbra fordultam. Tettem pár lépést, majd megálltam. Kezeim lazultak, az eddig vészesen szorított cipők a földre hullottak. Sírtam. Keservesen sírtam, hiszen a saját apám nem akart látni. Ahogy összerogytam, térdeimet felsértette a beton, de ez mégsem volt ahhoz hasonlítható, mint amekkora fájdalom abban a pillanatban a szívemben volt. A falnak támaszkodtam, a telefonom az ölembe dobtam. Arcom a kezeimbe temetve itattam az egereket, ki tudja meddig. Az apám látni sem akar, talán már Harry sem, és nincs senki, akihez fordulhatnék. Egyedül vagyok, mint még soha. Anya sírjához akartam menni.
Ehelyett inkább nehezen feltápászkodtam a földről, és megindultam a holmes chapeli temetőbe, a nagyszüleimhez. Sötét volt, hideg, én pedig a sírástól alig láttam, meztelen lábaimat pedig minden apróbb kavics felsértette. Nem érdekelt semmi, és senki, csak a temetőbe akartam menni. Remegő lábaim nem akartak segíteni a célom elérésben, de nem adtam fel. A levegőt szaporán kapkodtam, már amikor jutott a tüdőmbe. A sírástól már nem láttam, a levegővétel pedig nehézkesnek bizonyosult. Akkor sírtam így utoljára, amikor anya meghalt. Az hittem nem lesz több ilyen, legalábbis reménykedtem benne, és mégis. Apa elérte, pedig még él. Még él, és nem akar látni. Nem kíváncsi rám. Nem kíváncsi arra, mi történt velem eddig, miért is jöttem el konkrétan. Közel fél óra sírásos bolyongás után megérkeztem a célomhoz. A földből kiálló kavicsok, gallyak és egyebek tovább sértették a talpam, de nem érdekelt. A sötétben, könnyes szemeimmel nehéz volt, de végül megtaláltam a nagyiék sírját.Őrjöngve rogytam le elé. Lábaim a fenekem alatt voltak, törzsemmel a sírra hajoltam, úgy bőgtem. A fájdalom egyszerűen szörnyű volt. Jobb lett volna, ha inkább pofon vágnak. Nem akartam mást, csak hogy még egyszer átölelhessem anyát, hogy láthassam apa vidám arcát, és beszélhessek a nagyiékkal. Ez olyan nagy kérés? Nagy kérés egy 16 éves lánynak, aki ennyi mindenkit elveszített?


-Mi a..?! - ez a két szó volt az első, ami a reggelt követően elhagyta a számat
Egy eddig számomra még ismeretlen szobában feküdtem. A tegnapi ruha volt rajtam. Körbe néztem, többször is, de nem rémlett semmi. Fogalmam sem volt róla, hogy hol lehetek. Lassú, bizonytalan léptekkel haladtam az ajtó felé, ami az utolsó lépésem megtételekor kinyílt. Ijedtemben aprót ugrottam, majd Harry lépett be rajta. Arcvonásai erősek voltak, mintha ideges lett volna.
-Reggelt. - mondta dühösen
-Neked is. - válaszoltam remegő hangon
-Hogy érzed magad? - próbált kedveskedni
-Hol vagyunk? - tereltem a témát
-A szobámban. A nagyit már nem akartam felkelteni azzal, hogy hajnal kettőkor beállítok veled, anya meg olyan mélyen aludt, hogy szerintem azt sem vette volna észre, ha leég a ház.
-Azt hiszem haza költözök. Vagy csak erről a környékről. - jelentettem ki bizonytalanul
-Miért?
-Túl sok mindent kavartam már. Elmegyek, élem tovább az életem egyedül, ha vége lesz a tárgyalásoknak, és majd lesz valami. - vontam vállat
-Miért nem akartad, hogy veled menjek este? - kérdezte komolyan
-Mert nem akartam, hogy még jobban bele keveredj ebbe az egészbe. - sóhajtottam nagyot - De már mondtam este.
-Mi történt?
-Apa aludt, így nem tudtam beszélni vele.
-Ma bemegyünk?
-Nincs kedvem. - húztam a szám - Haragszol?
-Igen. - mondta határozottan - Elhiszem, hogy ez a ti dolgotok, de már benne vagyok. Hagyhatnád, hogy segítsek.
-Sajnálom, én csa..
-Mit kerestél a temetőben? - vágott a szavamba
-Anya sírjához akartam menni, de mivel az Harlowban van, kimentem a nagyiékéhoz.
-Jól vagy? - kérdezte aggódva, mire aprót bólintottam - Gyere,menjünk át a nagyihoz a cuccaidért.
Mivel még elég korán volt, nem volt túl kellemes a levegő. Harry rám adta a kabátját, majd úgy sétáltunk vissza a nagymamájához. Hogy miért nem mondtam el neki az igazat? Rettentő egyszerű. Mert szégyelltem. Szégyelltem, hogy az egyetlen családtagom, aki maradt nekem, hallani sem akar felőlem. Azért sem akartam, hogy Harry nehogy azt higgye, baj van. Nem akartam, hogy sajnáljon. Ezt sosem bírtam. Míg lefürödtem, és rendbe szedtem magam, Harry  nappaliban várt rám. A nagymamája még aludt, amit nem csodálok, hiszen alig múlt hét óra. Harrynek ma énektanárhoz kell mennie, a bootcampbe pedig holnap kísérem el. Miután felkészültem, lementem Harryhez a nappaliba, és levágódtam mellé a kanapéra. Tényleg haragudott rám. Arcvonásai ennyi idő elteltével sem enyhültek, de ami még inkább elárulta ezt, az az volt, hogy nem csinálta azt, amit szokott. Kezét nem emelte át a vállamon, és nem húzott magához.
-Keddre ugye nincs programunk? - fordultam felé
-Nem tudok róla, miért? - értetlenkedett
-Randim lesz. - válaszoltam egy halvány mosoly kíséretében
-Randid? Kivel? - hitetlenkedett
-Justinnal.
-Az unokatesómmal?
-Igen.
-Nem örülök neki. - jelentette ki - Unokatesom, jó fej, bírom, meg minden, de egy alpári tahó paraszt. Arról "híres", hogy a környék összes lányát megpróbálja ágyba vinni.
-Fényes nappal egy kávézóban csak nem fog rám mozdulni.
-Nem ismered még. - csóválta a fejét megbotránkozva - Hidd el, nem jó ötlet vele kettesben maradni, még fényes nappal sem.
-Márpedig el fogok menni vele. - makacskodtam
Harry nagyot fújtatott. A tegnapi telefon beszélgetésünk alkalmával nem láthattam az arckifejezését, de ugyanolyan, vagy hasonló lehetett, mint most. Álla megfeszült, a levegőt szaporábban kapkodta. Szemöldökét összeráncolta, szemei összeszűkültek. Ismét féltem. Azelőtt nem éreztem még így Harry közelében. Féltem. Dühös volt. Dühös, rám. Nem tudtam mit képes megtenni ilyen helyzetben. Még mindig mérges volt. A levegőt szaporán szívta magába. Nehezen néztem volna ki belőle, hogy erélyesebb hangnemben lenne képes tárgyalni velem, azt pedig még inkább nem, hogy esetleg testileg is képes lenne bántani. Tudtam, hogy soha, semmilyen körülmények közt nem bántana szándékosan, mégis tartottam tőle.
-Gemma ma hazajön, és szeretne megismerni téged. Arra gondoltam, hogy míg én énektanárnál leszek, elmehetnétek meginni valamit, és majd, ha végzek haza jöhetnénk együtt. - terelte a témát
-Benne vagyok. - vontam vállat
-Oh, ti már ébren vagytok?! - botorkált le a lépcsőn Harry nagymamája - Csinálok nektek valami reggelit.
-Én nem vagyok éhes. - mondtam egy grimasz kíséretében
-Én már reggeliztem. - ellenkezett Harry is
Harry nagyija szó nélkül tovább állt. Vállat vont, majd visszament a szobájába, feltételezem azért, hogy rendbe szedje magát. Eddig még sosem éreztem ilyet Harry közelében. Sosem éreztem azt, hogy a köztünk kialakuló csend kínos lenne. De ez is eljött. Kezdtem egyre kellemetlenebbül érezni magam, hisz hazudtam neki. Nagyot nyeltem, majd felé fordultam.
-Mikor mész énektanárhoz?
Próbáltam valami olyan témával kapcsolatban beszédet létesíteni vele, amitől nem érzem azt, hogy el kell neki mondanom, hogy mi történt tegnap este. Nem akartam, hogy aggódjon értem, így ez tűnt a legjobb ötletnek.
-Úgy két óra múlva indulok. - nézett a telefonjára - Gemma is odajön majd, úgyhogy elkísérsz. Én megyek tanárhoz, ti meg addig ahova akartok. Két óra múlva meg jösztök vissza értem, Gemma megy a pasijához, mi meg majd haza. Vagy ki tudja. - vont vállat
-Oké. - bólintottam hosszan
Ennyiből tartott az általam figyelem elterelésnek használt beszélgetés. Ha én nem kérdeztem, vagy szóltam valamit, Harry még csak rám sem nézett. Olyan volt, mintha részben őt is elveszítettem volna. Valamilyen szinten megértem őt, de örülnék, ha mellettem lenne. Megértem, hogy haragszik rám, megértem, hogy nem ölel meg, mint szokott, ha egymás mellett ülünk, de könyörgöm, ne tegyen már úgy, mintha nem is léteznék.Nekem ez csak rosszabb, mintha nem is látnám.Annál semmi fájt jobban, mint amikor tegnap apa a fülem hallatára közölte a nővel, hogy nem akar látni sem engem, sem mást.Rosszabb volt, mint amikor kiskoromban gyomor szájon rúgtak a foci labdával, pedig meg kell hogy mondjam, az sem volt épp kellemes érzés.A gondolataim megint elterelődtek, ismét ott lyukadtam ki, hogy el kellene mondanom Harrynek.De már hazudtam neki.Ha  most bevallom, hogy az elejétől fogva nem mondtam igazat, még jobban megharagudna. Akkor pedig még inkább, ha mástól tudná meg. Na jó, de mégis kitől? A recepciós nőtől? Kötve hiszem. Tőlem? Biztos nem, ha csak el nem mondok neki mindent most. A zsebemben lapuló telefonom rezegni, majd csörögni kezdett. A túlságosan hosszas gondolkodásom miatt kicsit megijedtem, de azonnal a zsebembe nyúltam, majd elővettem. A kijelzőre pillantottam, és meglepődve vizslattam a telefonszámot, amit kiírt ..

Interjú

Sziasztok!Egyenlőre még nem a 9. résszel jelentkezek-bár lassan az is kész-,hanem egy bejelentéssel.A minap, Kozári Dóri készített velem egy interjút, amit megosztok veletek.Szóval, aki szeretné, nyugodtan elolvashatja, hamarosan jelentkezek a . résszel.Nagy ölelésmindenkinek!:))

• Kozári Dóri
  

  
  

  Miért kezdtél el írni?
• Melinda Szemán
  

  
  

  Vége volt a sulinak, olvastam előtte párat, gondoltam bele kezdek egybe, nyárra jó elfoglaltság lesz, azóta pedig nem tudom abbahagyni.:DD
• Kozári Dóri
  

  
  

  Én csak a You're Perfect To Me-t olvastam. Hány blogod volt előtte?:)
• Melinda Szemán
  

  
  

  nem tudnám megszámolni a két kezemen, de jelenleg csak hármat vezetek
• Kozári Dóri
  

  
  

  Amikor el kezdtem olvasni a blogod "munkából" kezdtem el olvasni, de kb már pár sor után beleéléssel olvastam pedig nem túl sok blogot tudok átélni.
• Melinda Szemán
  

  
  

  Ennek nagyon örülök, az ilyen visszajelzések mindig feldobnak.:))
• Kozári Dóri
  

  
  

  Hogy tudnád jellemezni a főszereplőt?
• Melinda Szemán
  

  
  

  Lelkileg erős, kitartó, viszont iszonyatosan naiv.Nem szeret új emberekkel ismerkedni, de elég könnyen megnyílik másoknak.Alapjában véve életvidám, kedves és szerethető, aki próbálja elrejteni mindazt, ami nyomja a szívét.Ahelyett, hogy valakivel komolyan beszélne róla, inkább magába rejti, ami így felemészti, és csak percről-percre rosszabb lesz.
• Kozári Dóri
  

  
  

  Ha szabad tudni. Hogyan jött az alapsztorid?
• Melinda Szemán
  

  
  

  Csak úgy jött.Meguntam már, hogy a legtöbb blogom "sablonos" volt, így gondoltam újítok már valamit, ami lehet egy kicsit mindennapi, mégis olyan, ami érdekelheti az olvasókat.
• Kozári Dóri
  

  
  

  Hogy véled elérted ezt a célt?
• Melinda Szemán
  

  
  

  Az olvasók elégedett kommenteit látva azt hiszem igen.Tudom, hogy van még mit csiszolnom rajta, de abból, hogy ennyien írnak, úgy vélem, meg lehetek elégedve.És nekem sok esetben nem is az számít, hogy hányan írnak, hanem az, hogy mit.Mert az, hogy 1 valaki bele éli magát, és leírja konkrétan mit izgult végig, mit vár a következő részben, minek örülne, és hogy mennyire tetszik neki a blog, nekem jobban esik, mint 5 olyan komment, hogy "kövit".
• Kozári Dóri
  

  
  

  Szerinted mennyit változott az írásmódod a kezdetektől mostanáig?
• Melinda Szemán
  

  
  

  Rengeteget.A szókincsem sokat bővült, és hosszabbak a leírásaim is.A első blogjaimban sok részt átugrottam, és amit akkor leírtam egy sorban, ma már szerintem letudnék háromban is.
• Kozári Dóri
  

  
  

  Ha valaki megkérdezné miért pont Harry? Mit válaszolnál?
• Melinda Szemán
  

  
  

  Sokan kérdezték már.:D Azért pont Harry, mert az előző blogjaimban mindig Niall, vagy Louis kapott főbb szerepet, így gondoltam lehetne más valaki is.
• Kozári Dóri
  

  
  

  Tudnád egy szóval jellemezni a történetedet?
• Melinda Szemán
  

  
  

  Érdekes.
• Kozári Dóri
  

  
  

  Szerinted több lesz belőled, mint Blogger?
• Melinda Szemán
  

  
  

  Biztos, hogy nem.
• Kozári Dóri
  

  
  

  Volt/Van aki bíztatott/bíztat abban, hogy folytasd az írást?
• Melinda Szemán
  

  
  

  Vannak barátnőim, akik mindig biztatnak, amit iszonyatosan köszönök nekik.
• 

  Kozári Dóri
  

  
  

  Így a végén üzennél valamit az olvasóidnak?
• Melinda Szemán
  

  
  

  Csak annyit, hogy nagyon köszönök nekik mindent.Azt, hogy olvassák a blogot, azt, hogy írnak, és azt, hogy biztatnak.Ha nem lennének, nem tudnék kinek írni.:))
  
  Ha te is blogolsz, és szeretnél hasonlóban részt venni, csatlakozz a csoporthoz(katt ide a csoportért). Küldd el a blogod, és írd meg, hogy szeretnél egy interjút, esetleg kritikát, vagy, ha még nincs, vagy le szeretnéd cserélni, fejlécet.Az interjúval Dóri foglalatoskodik, ha belinkeled a csoportba a blogod, elolvassa, és, ha elég jónak találja ahhoz, hogy interjút készítsen veled, ismerősnek jelöl, és majd rád ír.Sok sikert.:))

08.fejezet - Esküvő

Salve!Megérkezett a 8.rész, amiben Harry, és Elerie az esküvőn vesznek részt.Többek között megtudhatják azok, akik még nem jöttek volna rá, hogy ki a sofőr, aki majdnem elütötte Eleriet.Ezentúl pedig .. ááh, nem mondok semmit, jó olvasást.Az előző részhez nem érkezett túl sok visszajelzés, ehhez viszont várom a kommenteket.:DD

Elerie*

-Elerie?!
-Ismeritek egymást? - kérdezte egyszerre Harry, és Jay
-Igen. - válaszolt széles mosollyal
-Félig meddig. - javítottam ki - Beszéltünk már, de a nevedet még mindig nem tudom.
-Louis. - mutatkozott be
-Remek, most már ezt is tudom. - bólintottam nagyot
-Harry Styles. - fogtak kezet
-Te is jelentkeztél az X-Fkatorba, és tovább jutottál, ugye? - kérdezte egy halvány mosollyal
-Igen. - mondta kicsit értetlen arckifejezéssel Harry
-Én is tovább jutottam. - mondta boldogan
-Kezdődik a ceremónia. - szólt futólag egy srác
Harryvel bementünk a templomba, majd elfoglaltuk a helyünket a két sor között. Jobbnak láttuk, ha addig, míg a menyasszony bevonult, eltesszük az útból a székeket, így áthúztuk a bal oldalra. Pár perccel később megszólalt a zongora, és a eremben mindenki elcsendesedett.Felálltunk, majd Gwen az apukájával karöltve lassan besétált. Széles mosoly ragyogott az arcán, látszott rajta, hogy mennyire boldog. Egyébként is nagyon szép volt, de így ebben a ruhában, valami mesébe illő. Tekintve, hogy a ruhámon nem volt zseb, táskát pedig nem akartam magammal hozni, a telefonom Harry zsebében lapult, így már majdnem sajnáltam szegényt, amikor inden tizedik percben megkérdeztem tőle, hogy nem hívtak-e valamelyik rendőrségről.

-Megcsókolhatják egymást. - utasította őket a pap
Már készültem, a gitár ekkor az ölemben pihent, csak a végszóra vártam. Játszani kezdtem, az intro ideje alatt pedig Harry felállt, és mellém sétált. Gwen és Cameron elénk sétált, majd a helyükre invitáltak minket. Harry végig mosolyogva énekelt, ami nekem nem igazán sikerült a lámpa láz miatt. Harry néha-néha rám pillantott, és biztatóan mosolygott. Cameron és Gwen mellettünk állva hallgatták végig a dalt, majd a végén megcsókolták egymást, amit hatalmas taps követett. Én is, és Harry is gratuláltunk nekik, majd kisétáltam a templomból. Rajtam kívül kint voltak még úgy tízen, beleértve Louist is. Ahogy megpillantott, sietős léptekkel felém sétált.
-Szia. - köszönt széles mosollyal
-Szia. - köszöntem én is - Te vezettél?
-Igen. - mondta nevetve - De senkinek nem esett bántódása.
-Oh, szóval csak engem akartál elgázolni? - kérdeztem kötekedve
-Egyértelmű. - mondta ironikus hangon - Egyébként hogy lehet az, hogy itt vagy az esküvőn, és még nem találkoztunk? Valamilyen családtagnak kell lenned, ha itt vagy. Vagy tévedek?
-Tévedsz. - bólintottam nagyot - Harry unokabátyja a férj, és Harry rávett, hogy elkísérjem őt. Aztán megkértek minket, hogy a ceremónia után énekeljük el a közös dalukat.
-Nagyon szép hangod van.
-Köszönöm. - háláltam meg - De akkor ezek szerint rokonok vagytok Harryvel?
-Nem hinném, hogy lenne valami vérrokonság köztünk. - vont vállat - Anya húga a menyasszony. Elég távoli rokonságban vagyunk Harryvel, ezért nem találkoztunk még valószínűleg.
-Mióta vannak együtt? - céloztam a friss házasokra
-Már több, mint hét éve. - válaszolt mosolyogva - Ti mióta vagytok együtt Harryvel? - kérdezte komolyan
-Miért hisz azt mindenki, hogy járunk? - fakadtam ki
-Bocsi. - emelte védekező állásba a kezeit
-Ne haragudj, csak már azt hiszem a harmadik vagy, akitől azt a célzást hallom, hogy együtt vagyunk. De, hogy válaszoljak a kérdésedre, nem járunk. Alig másfél hónapja ismerjük egymást.
-Annak ellenére elég szépen összemelegedtetek. - húzogatta szemöldökét, mire gyengén vállon csaptam
-Miből gondolod?
-Látszik abból, ahogy egymásra néztek.
-Aha, oké. - mondtam flegmán
A menyasszony kilépett a templomból, majd megállt a lépcső legfelső fokán. Hátat fordított a lentebb állóknak, majd a férfiak kisétáltak a "képből". Én is félre álltam velük, majd a mellettem lévő Harry lassan megpróbáld a tömegbe noszogatni. Ellenkeztem, de már ott álltam két nő között, amikor a menyasszony harmadik neki lendítésnél elengedte a csokrot, ami a levegőbe repült. Ekkor ő megfordult, és szemével a csokrot kereste. Helye-közel bekalkulálta a hova esését, majd a szemével rajtam állapodott meg. A virágot még sem én, hanem az előttem izgatottan topogó nő kapta el. Lassacskán mindenki túl esett a gratuláláson, és Harrynek is sikerült kiverekednie magát a tömegből. Hozzám sietett, majd megállt előttem.
-Mehetünk? - nézett rám
-Persze. - löktem el magam a kerítéstől, aminek támaszkodtam - Szia Louis.
-Sziasztok. - intett utólag
-Szia. - köszönt neki Harry
-Pontosan hová is megyünk?
-A bál terembe. Csak valami jó helyet akarok elfoglalni az asztalnál, mert nem akarok bent ülni a legutolsó széken.
-Értem. - bólintottam nagyot
Harry lassan a derekamra vezette a kezét, majd teljesen maga mellé húzott. Felnéztem rá, tekintve, hogy egy fejjel magasabb nálam. Lenézett rám,majd csillogó szemekkel rám mosolygott és egy puszit nyomott a homlokomra. Így sétáltunk el a nem messze lévő bál terembe, ahol nem mi voltunk az elsők. Egy Harrynek tetsző helyet foglaltunk el. Könnyen ki fel tudtunk állni az asztaltól, ha esetleg mosdóba szerettünk volna menni, vagy táncolni, bár a két bal lábam miatt nem valószínű, hogy én ebben részt fogok venni. Nem kellett sokat várnunk az ifjú párra, akik boldogan léptek be a terembe. A régi hagyományt alkalmazták, és tányér töréssel pecsételték meg a szerelmüket. Ezután zene mellett zajlott az ebéd. Fogalmam sincs, hogy ki volt a szakács, de nagyon jó munkát végzett. Teljesen jól lakva kortyoltam bele a barack levembe, majd Harry mosolyogva rám nézett.
-Mi az? - kérdeztem rémülten - Leettem magam? - néztem körbe magamon
-Nem. - mondta még mindig mosolyogva - Csak egyszerűen gyönyörű vagy.
Zavartan pislogtam az asztalt pásztázva. Harry halkan elnevette magát, gondolom a reakciómon. Nem sokkal azután, hogy ő is jóllakottnak nyilvánította magát, tanúi lehettünk a menyasszony táncnak. Ezután Harry is felkérte egy táncra Gwent, majd miután őt leváltották, felém sétált,és a kezét nyújtotta, én pedig csak tiltakozva megráztam a fejem.
-Gyere már. - kérlelt Harry
-De nem tudok táncolni. - ellenkeztem
-Érdekel valakit? - vont vállat - Addig úgy sem hagylak békén.
-Szörnyű vagy. - mondtam nevetve
A kezem a tenyerébe helyezte, ami elveszett benne, hisz az enyémhez képest óriási volt. Egy lassú szám következett, amire inkább csak az idősebbek, és a házasok táncoltak. Harry egy fél lépésre megállt előttem, kezeit a derekamra helyezte. Én a vállain pihentettem az enyémet,majd lassan elkezdtünk jobbra-balra lépegetni.
-Látod, nem is olyan nehéz. - mondta mosolyogva
Ekkor az eddig derekamon lévő kezeit teljesen a hátamra csúsztatta, ahol összekulcsolta, én pedig ugyanígy tettem, csak a nyakán vezettem el a kezem. Mosolyogva fürkészte a szemem, olyan volt, mintha senki sem lenne körülöttünk. Már egy hajszál alig fért volna el köztünk, Harry olyan közel húzott magához. Kezei erősen, mégis óvatosan szorítottak. Védelmező volt az ölelése, mintha féltene valamitől. A dalnak vége lett, de Harry nem engedett el.
-Ezt a táncot még megkapom? - kérdezte halkan
-Ha szeretnéd.
Ezúttal változtattam a helyzetünkön. A kezeim már elfáradtak, így átöleltem Harryt, és a kezeimet a hátán kulcsoltam össze. Ő leemelte a kezeit a derekamról, majd ő is átölelt. Úgy álltunk ott, mint azután, hogy Cameron és Gwen elment. Az arcom oldalasan fúrtam Harry mellkasába, ismét magamba szippantva azt az észveszejtő illatot. Harry a hajamba puszilt, majd szorosan magához húzott. A dal rettentő hosszúnak tűnt, de nem bántam. Még szívesen álltam volna így egy jó ideig. Amikor ennek a számnak is vége szakadt, visszasétáltam volna a helyemre, de beleütköztem valakibe. Pontosabban Louisba. Még jó, hogy nem volt nála semmi.
-Bocsi. - szavatkoztam
-Nem ér fel azzal, hogy majdnem elütöttelek. - mondta nevetve - Táncolunk?
-Most táncoltam végig két dalt.
-Akkor máshogy mondom. Gyere, táncoljunk. - ragadta meg a csuklóm
Gyengén maga után húzott, majd eltűntünk a táncoló tömegben. Jobb kezét a derekamra csúsztatta, míg a jobb kézfejem a bal tenyerébe zárta és vállmagasságba emelte. Csípőjét szorosan az enyémnek szegezte, és egész felsőtestével hozzám simult. Alig volt köztünk egy levegő vételnyi hely. Lassan ringatózott a parketten, hagyta, hogy felvegyem a ritmusát. Ezután kicsit gyorsított a tempón, de egyáltalán nem sokat. Együtt mozogtunk a zenével. Végig tartotta a szemkontaktust, én pedig csak néha pillantottam fel rá, olyankor viszont mosoly ült ki az arcára.
-Ha még nem mondtam volna, csinos vagy. - szólalt meg, amikor kicsit hosszabb ideig fürkésztük egymás szemét
-Köszönöm.
A fejemet lehajtottam, mert nem akartam, hogy lássa, mennyire zavarba hozott.Már csak azzal, hogy ilyen közel táncolunk egymáshoz.
-Ilyen hamar zavarba lehet hozni?-kérdezte egy halk nevetéssel, mire egy aprót bólintottam-Ez aranyos.
Végig táncoltunk én pedig éreztem, hogy ettől a pár szótól kezdve vörös voltam. Ezután visszaültem a helyemre, és épp, hogy tudtam inni pár kortyot, Louis ikerhúgai megjelentek előttem.
-Sziasztok. - köszöntem kedvesen
-Szia. - köszöntek szinkronban
-Miben segíthetek?
-Táncolsz velünk?
-Persze. - mondtam boldogan, majd felálltam
Tekintve, hogy kisebbek, mint én, kicsit össze kellett volna görnyednem. De mivel ruhában voltam, inkább egy kis guggolást választottam. Nem túlságosan, csak, hogy elérjem a két lány kezét. Két, kicsit pörgősebb dalra táncoltunk, majd amikor fáradtan leültek a helyükre, én is így tettem. Harry is ott ült a mellettem lévő széken, majd amikor helyet foglaltam, a kezét a hátamra simította. A bal kezében lévő telefonon keresett valamit, majd felém fordította. Csinált egy képet rólam, és a két lányról. Csak egy mosollyal jutalmaztam a dolgot, majd gondoltam én is táncolok egyet a menyasszonnyal, ha már így "belejöttem". Felálltam, majd leváltottam Harry nővérét.
-Látom Louissal is megismerkedtél. - mondta mosolyogva
-Igen. A húgai iszonyú aranyosak. - válaszoltam boldogan
-Phoebe és Daisy azok, Fizzy és Lottie pedig imádják a divatot. - mesélte áhítattal - Ha egyszer megkedvelnek, bolondabbak tudnak lenni, mint Louis. Na jó, nem. Nála bolondabb rokonom nincs szerintem. - mondta nevetve
A menyasszony táncban engem már a férj váltott le, majd úgy döntöttem kimegyek egy kicsit levegőzni. Elég sok mindenkin kellett átgázolnom, de megkönnyebbülés volt kijutni. A helység fa kerítéssel voltkörbe véve, arra támaszkodtam. Könyökömmel ránehezedtem, kezeimet előre nyújtva összekulcsoltam. Azon tanakodtam, vajon apa mire gondolhat? Hogy érezheti magát az intézetben? Miket kell ott csinálnia? Mi lesz, ha lecsukják majd? Ilyen, és ezekhez hasonló kérdések kavarogtak a fejemben a témával kapcsolatban, amikor a jobb oldalamon folytatódó kerítésre támaszkodott valaki. Először azt hittem, hogy Harry az, de amikor kicsit jobban oldalra fordultam, rá jöttem, hogy még sem. Amikor felé irányítottam a teintetem, halványan elmosolyodott, tovább bámulva a semmibe.
-Azon tanakodtam, hogy kinek vagy rokona? - szólalt meg minden előzmény nélkül
-Én meg azon, hogy ki vagy?! - kérdeztem vissza
-Justin Styles. Harry unokatesója. Én küldöm nektek a házit. - mutatkozott be
-Ja, hogy az a Justin. - bólintottam nagyot
-Igen, te pedig mindenbizonnyal Elerie.
-Jól tudod. - helyeseltem a felvetését
-Szóval, mivel még nem nagyon láttalak sem a szűk, sem a távoli családi körben, több, mint valószínű, hogy a drága Harold barátnője vagy.
-Tévedsz. Te is. - tettem hozzá az utolsó két szót - Harryvel csak barátok vagyunk.
-Ezesetben nincs kedved eljönni velem meginni valamit, mondjuk kedden, suli után?
-De, persze. - egyeztem bele
-Remek, kettőre érted megyek.
Én tovább támaszkodtam a kerítésen, ő pedig visszament a táncoló tömegbe. Ahogy azt már említettem, a telefonom Harry egyik zsebében foglalta a helyet, és gondoltam, hogy őt lefoglalja a mulatozás, elakartam kérni tőle, hátha a kint ülésem során hívnak a rendőrségről. Lassan ellöktem magam a kerítéstől, majd beflangáltam a terembe. Szemeimmel Harryt kerestem a táncoló tömegben,és nem volt nehéz kiszúrni a göndör fürtjeit. Mosollyal az arcomon vártam, hogy valaki leváltsa őt a menyasszony táncoltatásában, majd amikor ez megtörtént, sietős léptekkel haladtam felé.
-Minden rendben? - kérdezte aggódó hangon
-Persze, csak kéne a telóm. Kiülök a levegőre, meg megkérdezem a nagyidat, nem fárad-e még.
-Oké, szólj, ha mentek. - mondta, miközben a telefonomat kutatta a zsebében - Tessék. - nyújtotta át
-Köszi.
Harry nagyiját már kicsit nehezebb volt megtalálom, de nem volt lehetetlen. A Tomlinson ikrekkel táncolt épp, hasonlóan, mint én.
-Bocsánat, hogy megszakítom a táncot, de nem fáradt még? - kérdeztem kedvesen
-Nem, drágám. Szólok, ha az leszek. - mondta nyugtatgató hanggal
-Rendben, kint leszek.
Az említett helyre sétáltam, majd a kinti asztalok egyikéhez leültem. Ismét gondolatok sokasága lepte el a fejem. Megint csak apám filóztam. Hogy érezheti magát? Vajon haragszik rám, amiért ott hagytam, egyedül? És mi lehet a rendőrségen? Gondolatmenetemet a telefonom rezgése, majd eszeveszett csörgése zavarta meg. Egy gyenge fejrázással visszazökkentettem magam a valósága, majd remegő kézzel pillantottam a kijelzőre, ahol a los angelesi rendőrég számát olvastam le ..

07.fejezet - Apró ajándék

Dia duit!Meghoztam a 7.részt.Egész hosszúra sikeredett, és, hogy őszinte legyek, nekem egy picit tetszik is.Nem fényezni akarom magam, szó sincs ilyesmiről, csak nekem általában nem tetszenek azok, amiket írok.Ez viszont egy kicsit jó lett szerintem.Remélem ti is így látjátok, és kapok majd kommenteket.Jó olvasást!:))

Elerie*

-Az édesapja jól van, de nem túl sokáig. Amikor megtalálták a fiú holttestét a házuk előtt, bevitték a lakásban tartózkodó férfit, hogy kihallgassák. Részeg volt, és ellenkezett. Két estére bezárták őt őrizetbe. Ezután a túlzott alkohol fogyasztás miatt egy intézetbe vitték. Már majdnem két hete, hogy ott van, az állapota pedig javult. A jelek szerint viszont ő az oka annak, hogy az a fiú akkor este meghal. 
-Mi? - kérdeztem hitetlenkedve - De az hogy lehetséges?
-Említettem a délután megtett kihallgatás során, hogy az ön állításával ellentétben, miszerint az, hogy széttörte a cserepet a fiú fején, kilenc órakor volt, a halál beálltának időpontja a boncolás alapján fél tizenegy környékén történt. Az apja ekkor ért haza a kocsmából, de a fiú akkor még mindig eszméletlen volt. Azzal, hogy az édesapja többször is rátaposott, gondatlanságból elkövetett emberölés vádjával lecsukhatják.
-Uramisten. - fogtam a fejem. 
Már a sírás kerülgetett. Ekkor a mellettem ülő Harry kezét éreztem a hátamon, ahogy nyugtatgatólag simogatja. El sem tudom mondani, mennyire jól esett, hogy mellettem volt. Lassan hátra dőltem a széken, Harry pedig elemelte a kezét mögülem. Nem tette vissza a saját széke karfájára, helyette inkább megmarkolta az enyémet, és biztatóan rám nézett. Végig simított az ujj perceimen, én pedig nagyot sóhajtottam.
-Akkor ez azt jelenti, hogy Eleriet nem vonják felelősségre? - kérdezte komolyan a nyomozóra nézve
-Tekintve, hogy ő ütötte le a fiút, muszáj megjelennie minden tárgyaláson. Nem mondhatnék semmit ezekkel kapcsolatban, de megnyugtathatom afelől, hogy nem lesz súlyosabb következménye.
-Mikor lesz a következő kihallgatás, vagy tárgyalás? - kérdeztem ezúttal én
-Még nem tudjuk pontosan, mert Mr.Frewennek is beszámítható állapotban kell megjelennie, ami időbe telhet, mivel már több, mint egy éve iszik. 
-És én utazgathatok addig, ugye?
-Abban az esetben, ha országon belül marad. Ha kiutazik az országból, azt a bíróság úgy vélné, hogy menekül.
-A probléma csak az, hogy én Holmes Chapelben élek, ami nem Amerikában, hanem Angliában van.
-Beszélhetek a bírósággal, de nem ígérek semmit. - mondta megértően
-Nagyon megköszönném. - hálálkodtam - Apámat lehet látogatni?
-Sajnálom, de egyenlőre még nem. Amint ez változik, értesítem.
-Rendben, köszönök mindent. - álltam fel
Harry követte a mozdulat sorom, majd a nyomozó is. Kezet fogtak, majd egy köszönés után kisétáltunk a szobából. A mai nap már negyedjére mentem végig a folyosón, majd üdvözöltem az őrt is, és ismét kint voltunk a városban. 
-Mikor utazunk vissza Holmes Chapelbe? - fordultam Harry felé
-Ma este terveztem.

Már egy hete annak, hogy ismét Holmes Chapelben élem a mindennapjaim. Az iskolába csakugyan nem járok be, ahogy Harry sem. A leckét az a Justin, akit Harry említett, elküldi neki e-mailben, így mindig együtt csináljuk meg. Sem a harlowi, sem a los angelesi, de még csak a holmes chapeli rendőrség sem értesített arról, hogy meg kellene jelennem a közel jövőben valamelyik tárgyaláson. A los angelesi nyomozó még aznap felhívott, hogy visszautazhatok Holmes Chapelbe, de addig, míg az ügy le nem zárul, nem hagyhatom el az országot.
-Van egy remek hírem. - rontott be boldogan az ajtón Harry
-Szia kincsem. - csókolgatta körbe őt a nagymamája
-Szia nagyi. - ölelte át sietősen
-Na, mi az a remek hír? - kérdeztem kiváncsian
Levágódott mellém a kanapéra, majd a kezét átemelte felettem, a vállamra helyezte, és közelebb húzott magához. Szinte mindig így ültünk egymás mellett. Sosem zavart Harry közelsége, mert csak barátok vagyunk, amit ő is tud. Szerintem nem is tudna rám úgy nézni, mint nőre. Esetleg, mint húgára.
-A temetés előtt két nappal átjött az unoka bátyám meg a jegyese, de nem volt eszemben, hogy szóljak neked, meg amúgy el voltál foglalva.
-Oké, Harry. A lényeget. - mondtam, mielőtt elmesélte volna a fél életét
-Szóval az unoka bátyám szombaton megnősül, és hivatalosak vagyunk rá. - nyögte ki
-És megint 2 nappal előtte szólsz?! - fakadtam ki - Javíthatnál az időérzékeden, de komolyan. - mondtam nevetve - Meg amúgy is, ez családi dolog, mit keresnék én ott?
-Mert a meghívó a családnak, és az esetleges partnereknek szól. Az én partnerem te leszel. - jelentette ki
-Miért is?
-Csak mert. - vont vállat
-Erős érv. - mondtam ironikus hangon
-Szeretnéd, ha mondanék egyet?
-Hármat. - mondtam ellent nem tűrő hangon
-Először is, megígérted, hogy mindig, minden mellettem leszel, amibe ez is bele tartozik. Másodszor, nem akarok egyedül menni. Harmadszor pedig azért, mert ez egy remek alkalom lenne arra hogy a család is megismerhessen téged. - foglalta össze
-Szörnyű vagy. - mondtam nevetve - De amúgy is, ennyi idő alatt nem tudnék ruhát szerezni, cipőt, kiegészítőket stb. - próbáltam meg kibújni a dolog alól
-Biztos van egy nyakláncod, vagy egy karkötőd, amit feltudsz majd venni. Cipőd sem hiszem, hogy nincs, ruhát meg tudunk venni.
-De, ha nem akarsz rá költeni, szívesen varrok egyet, drágám. - sétált be mosolyogva nagyi
-Ha pénzt nem költenék arra, hogy egyszer felvegyem, azt sem hagynám, hogy erre szánja az idejét. - ellenkeztem
-Régen varrónő voltam, nem tartana sokban. Tényleg nagyon örülnék, ha megcsinálhatnám. - nézett rám kérőn
-Hjajj, rendben. - adtam be a derekam
Nem tudtam elviselni azokat a kérő szemeket. Főleg, hogy a másik oldalról Harry is így nézett. Le sem tagadhatták volna egymást. Amikor beleegyeztem, Harry nyomott egy puszit az arcomra, majd széles mosollyal felállt.
-Jól érzed magad? - néztem rá bambán
-Soha jobban. - mondta még mindig mosolyogva - Megyek, felhívom Cameront, hogy egyel több személyre számoljon, mint amit anya akkor mondott, amikor lejöttek minket meghívni.
Harry boldogan kipattogott a házból, majd hitetlenkedő mosollyal a nagymamája felé fordultam.
-Nagyon megkedvelt téged. - mondta mosolyogva
-Ez kölcsönös. - mosolyogtam továbbra is
-Na gyere, vegyük le a méretedet. - állt fel lassan 
Követtem őt, amíg fel nem mentünk az emeltre, ott pedig egy eddig még nem látott szobába. Ott hevert az asztalon egy varró gép, mindenfelé szét dobálva anyagokkal. A szemem azonnal megakadt egy kicsit sötétebb, barackvirág színű anyagon.
-Lehetne ebből az anyagból? - kérdeztem az említett textil darabot fogva
-Persze. Örülök, hogy ilyen hamar sikerült választanod. Vedd le a felsődet, meg a nadrágodat, hogy le tudjam venni a méreted. Nyugi, csak ketten vagyunk a házban. - mondta kicsit nevetve az arckifejezésemre célozva
Kicsit vonakodva, de megszabadítottam magam előbb a felsőmtől. Miután ez meg volt, lerúgtam magamról a torna cipőmet a sarokba. Kicsatoltam az övem, kigomboltam a nadrágomat, majd azt is lefejtettem magamról. Felálltam egy kisebb emelkedőre, amire Harry nagymamája felutasított. Fél oldalasan álltam az ajtónak, és Harry nagyija épp a derék bőségemet vette, amikor nyílt az ajtó, és a drága unokája lépett be rajta.
-Bocsi. - fordított nekem hátat
Harry nagyija a kezembe nyomott egy lila anyagot, amivel körbe tekertem magam. Rettentően szégyenlős vagyok, strandra sem szeretek járni. Általános iskolában eléggé duci kislány voltam, és mindig csúfoltak miatta. Hetedik nyarán ez megváltozott, mert úgy döntöttem, hogy lefogyok. Anya segítségével sikerült is, és habár mások büszkén járnának strandra azután, hogy annyi feleslegtől megszabadultak, de én nem.
-Csak szólni akartam, hogy Cameron és Gwen átjönnek délután, hogy megismerhessenek. - mondta még mindig háttal állva nekem
-Mi? - döbbentem le - Nem elég, ha az esküvőn találkozunk?
-Nem, mert szinte mindenkit ismernek már, akiket meghívtak, de veled még nem találkoztak. Nyugi, csak add magad, biztos, hogy kedvelni fognak. Amúgy, megfordulhatok?
-Meg. - válaszoltam flegmán
-Jól áll a lila. - mondta félmosollyal
-Nagyon vicces. - mondtam ironikus hangon
Lepattantam a fellépőről, majd felszedtem a fölrdől a ruháimat. Amíg én a nadrágomat és a felsőmet kapartam össze, Harry elsétált a cipőmért, amit a távozásom előtt a kezembe nyomott, és még utoljára egy mosolyt eresztett felém, csillogó szemekkel. Biztos vagyok benne, hogy rák vörös voltam attól a pillanattól kezdve, hogy Harry belépett. Visszatotyogtam a szobámba, nagy nehezen tartva magamon az anyagot, ugyanis egy kézzel nem volt túl könnyű. Amint beértem, az ajtót gondosan bezártam magam után. A lila anyagot az ágyra dobtam, majd előbb a nadrágomba bújtam bele. Még be sem gomboltam, de a felső már rajtam volt. Csak ezután húztam fel a cipzárt, rendeztem el a 3 gombot, és csatoltam be az övemet. A cipőmet már vissza sem vettem, csak visszavittem a lila anyagot a varró szobába, és lesétáltam a nappaliba Harryhez és a nagymamájához.
-Milyen hosszúra szeretnéd a ruhát? - kérdezte Harry nagymamája, amikor leértem
-Úgy térdig. - mondtam kissé bizonytalanul
-Gyere már ide légy szíves. - kért meg rá
Szó nélkül oda sétáltam, majd megálltam a nagyi előtt. A kezében lévő mérőszalagot először a mellem alá tette, úgy húzta le a térdem felé. Az így lemért hosszt felírta, majd ugyanezt megcsinálta, csak már a mellkasomtól mérve.
-Mindjárt kész a rajz, megmutatom, hogy milyen ruhára gondoltam. - mondta boldogan
-Rendben. - ültem le Harry mellé
Megint a megszokott mozdulatokat végezte. A kezét átemelte a fejem felett, majd a vállamra helyezte. Közelebb húzott magához, de ezúttal egy puszit is kaptam a halántékomra. Megmosolyogtam a dolgot, majd kicsit jobban Harryhez húzódtam, és a fejemet a vállán pihentettem, miközben azt néztem, ahogy a mamája nagy beleéléssel rajzol. Ekkor Harry kicsit változtatott a helyzetünkön. Úgy forgolódott, hogy én háttal ültem az oldalának. Az eddig vállamon pihenő kezét átvezette a mellkasom előtt, és úgy fogta a másik vállamat. Én az előttem szorosan ölelő alkarba belemarkoltam, majd ráhajtottam a fejem. Ennél a mozdulatomnál Harry a másik kezét is a mellkasom elé vezette, magához ölelt, és belepuszilt a hajamba. Kimondhatatlanul jól esett a közelsége. A pillanatot a zsebében csörgő telefonja zavarta meg. Harry nagyot sóhajtva elvette előlem a kezét, míg én feldőltem, hogy a rátámaszkodásom ne zavarja a telefonja elővételében. Előbb a kijelzőre pillantott, majd csak azután nyomta meg a zöld gombot és emelte a füléhez a készüléket, hogy megbizonyosodott a hívóról.
-Szia Cameron. - köszönt bele jó kedvűen - Nem, a nagyinál vagyunk..Oké, siessetek.
-Az unoka tesód volt? - kérdeztem, miután az asztalra tette a telefonját
-Igen. Mindjárt jönnek, csak azt hitték otthon vagyunk, és leragadtak anyával. - mondta hitetlenkedve
-Egyébként hány éves?
-Ő huszonhét, a menyasszonya meg huszonnégy.
-Kész a ruha. - nyújtotta felém a kis füzetet Harry mamája - Nyugodtan mondd, meg, ha nem tetszik valami, tudok rajta változtatni.
Elvettem a füzetet, majd nézni kezdtem a rajzot. Harry a könnyebb láthatóság érdekében ismét a vállamra helyezte a kezét, és közelebb húzott magához. A ruha meseszép volt, még így rajzon is. Kifejezettem tetszett a mellrészén az a fodor.
-Gyönyörű. - nyögtem ki pár perc szótlanság után
-Az leszel benne. - suttogta Harry, a hangjából ítélve mosolyogva
A füzetet leraktam az asztalra, ekkor Harry ismét ugyanabban a helyzetben próbált meg ülni. Kezei a mellkasom előtt fonódtak össze, amikbe úgy kapaszkodtam, mintha félnék, hogy soha többé nem láthatom Harryt. Ő is minden pillanatban csak egyre védelmezőbben ölelt. Pár perccel később a nagymamája felvonult a szobába, hogy elkezdje a ruhát, mert szerette volna a lehető leghamarabb befejezni. Mi még pár percig így ültünk a kanapén, amikor nyílt a bejárati ajtó. Kapkodva ültem fel, és néztem a hang irányába.
-Végre. - állt fel türelmetlenül Harry - Gyere, megjöttek.
Félve lépkedtem Harry mögött.
-Öcskös! - üdvözölte öleléssel a unoka testvére
-Sziasztok. - köszöntötte őket Harry
-Szia Harry. - puszilta meg őt a nő
-Cameron, Gwen, ő itt Elerie. Elerie, Cameron és Gwen. - mutogatott oda-vissza Harry
-Sziasztok. - köszöntem egy erőltetett mosollyal
-Szia. - köszönt először a nő - Gwen Austin. - puszilt meg
-Elerie Frewen. - mutatkoztam be én is teljes névvel
-Cameron Styles. - ölelt meg
 Viszonoztam a mozdulat sorát, majd Harry mellett sétálva bementünk a konyhába. Ez idő alatt feltételezem a hang miatt, lesétált Harry nagymamája is, aki boldogan üdvözölte a párt. Gratulált nekik az esküvőhöz, majd miután szinte mindennel megkínálta őket, a ruhára hivatkozva visszavonult varrni.
-Megint varr? - döbbent le Cameron - Hogy lehet? Imádott varrni, de már évek óta fel sem ment abba a szobába.
-Miután nagy nehezen rá vettem Eleriet, hogy legyen a partnerem az esküvőn, a nagyi kikönyörögte tőle, hogy had varrhassa meg a ruháját, és most azon dolgozik. - mondta mosolyogva Harry
-Akkor tényleg nagyon kedvelhet. - mondta Gwen - Nagyon szeret varrni, de nem csinálja csak úgy valakinek. Nagy örömet okozhattál neki, mert tényleg mindene a varrás.
-Örültem neki, hogy ennyivel mosolyt csalhattam a arcára. - mosolyodtam el
-Mesélj magadról. - kért meg rá Cameron
-Mit szeretnél tudni?
-Amit szabad.
-16 éves vagyok, egyke, és lényegében árva. Azért lakok itt jelenleg. Nem sok dolog van, ami úgy érdekes lehet velem kapcsolatban, mert elég unalmas életem volt, míg ide nem jöttem. Azóta pedig elkísértem Harryt egy válogatásra.
-Jajj, tényleg. - kapott észbe Cameron - Láttunk a TV-ben. Gratulálunk.
-Köszi. - hálálta meg Harry - Valószínűleg Elerie is tovább jutott volna, ha nem makacsolja meg magát, és rohan el.
-Lámpa lázas vagyok. - fakadtam ki
-Szeretsz énekelni? - érdeklődött Gwen
-Meg gitározni. - egészítettem ki
-Nem énekelnétek valamit az esküvőn? Nem az egészen, csak mondjuk a szertartás után a közös dalunkat? - kérdezte Cameron, majd Gwenre nézett
-Oh, ez nagyon jó ötlet. - mondta izgatottan - Megtennétek nekünk?
-Én szívesen. - egyezett bele Harry
-Benne vagyok. - mondtam mosolyogva
-Melyik dal lenne? - kérdezte Harry
-Oasis-Wonderwall. - válaszoltak egyszerre 
Gwen és Cameron mosolyogva egymásra néztek, majd Cameron egy csókot nyomott Gwen szájára.
-Akkor biztos ott leszel az esküvőn? - kérdezte biztosra Gwen
-Ha nem bánjátok. - mondtam bizonytalanul
-Én kifejezetten örülök neki, hogy Harry talált magának egy ilyen szép, és rendes lányt. - válaszolt Cameron
-Csak barátok vagyunk. - cáfoltam rá
-Lényegtelen, akkor is örülünk, hogy ott leszel, és hogy megismerkedtetek. - legyintett nagyot
-Nekünk mennünk kell fiatalok, még rengeteg elintézni valónk van. - állt fel sietősen Gwen
Én is, és Harry is követtük a mozdulat sorukat, és felálltunk a helyünkről. Kicsit késlekedve Cameron is így tett, majd az ajtóhoz sétáltak. Felvették a kabátjukat, majd felénk fordultak. Gwen ismét két puszival, míg Cameron öleléssel köszönt el. Tényleg nagyon aranyosak, szerintem totál összeillenek.
-Túl élted. - fordult felém Harry, miután bezárta az ajtót
-Igen. - mondtam még mindig kicsit félve
-És énekelni fogunk egy esküvőn. - mondta széles mosollyal
-Nem is tudom még mire vállalkoztam. Sokan lesznek az esküvőn? - kérdeztem rémülten
-Szerintem úgy 70-80 fő. - vont vállat
-Úristen. - fogtam a fejem
-Jajj, nyugi. - nevette el magát - Minden rendben lesz.
Megtette a köztünk lévő egy lépésnyi távolságot, majd átölelt, és bele puszilt a hajamba. Kezemet a hátára vezettem, majd ott összekulcsoltam. Az arcom a mellkasába fúrtam, majd magamba szippantottam az illatát. Az az illat! Amikor Harry közelében vagyok, mindig elfelejtem, hogy mennyi szörnyűség ért már eddig. Eszembe jutnak viszont azok a percek, amiket vele töltöttem. Az első találkozásunk, amikor beültünk a kávézóba. Amikor megígérte, hogy elmegyünk majd az eső-szobába. A pillanat, amikor átölelt. Azok a végtelennek tűnő másodpercek, amikor megpuszil. Hosszú percekig álltunk így, mígnem Harry nagyija zavart meg minket.
-Mindjárt kész a..jajj, nem akartalak megzavarni titeket. - fordult vissza a lépcsőn
-Nem zavart meg semmit. - ellenkeztem
-Már az alap lassacskán kész lesz. Felpróbálod, hogy lássam, honnan kell bevenni még?
-Persze.
Harry elengedett, majd felsétáltam a szobába. Lefejtettem magamról a felsőt, belebújtam a ruhába, majd csak azután szabadultam meg a nadrágtól is. Harry nagymamája körbe nézegetett, és tetőtől-talpig végig mért többször is. Végül a mellrészéből kellett egy nagyon kicsit beljebb venni. A ruhán sem a fodor, sem a derekán lévő vastag öv sem volt, de ennek ellenére még így is jól nézett ki.

És nagy nap. Cameron és Gwen számára is, és nekem is. Félek közönség előtt játszani, de elkerülhetetlen. Elméletileg úgy lesz egész, hogy miután kimondták az igent, elkezdek gitározni, Harry énekel, a refréntől pedig én is bekapcsolódok. Remélem nem fogom elszúrni sem a szöveget, sem a gitározást. A ruhám tegnap délutánra kész lett, és eszméletlenül tetszik. A baj csak az, hogy estére kénytelen leszek átöltözni, mert nem szeretnék szét fagyni. Ezt úgy oldottuk meg, hogy majd akkor, amikor Harry nagymamája már kezd fáradni, taxiba ülök vele, haza jövünk, gyorsan átöltözök, majd visszamegyek. Minden meg van már szervezve, mégis izgulok. Pedig még csak nem is vagyok családtag. Elkezdtem készülődni. Először a hajamat csináltam meg, amire nem szántam sok időt. Megmostam, majd szárítás közben "összegyűrtem" a hajam, így kicsit hullámos lett. A sminkemmel sem foglalkoztam túl sokat. Alapozót egyáltalán nem használtam. Alul is, és felül is kihúztam a szemem, majd szempilla spiráloztam. Feldobtam egy halvány szájfényt, majd késznek nyilvánítottam. Ezután bementem a szobámba, a már előre kikészített szettemhez. Először a ruhába bújtam bele, majd felvettem a cipőt is. A fülbevalót a tükör előtt helyeztem a fülembe, végül pedig a karkötőt is a csuklómra húztam. A tükörbe néztem, mégis úgy éreztem, mintha hiányozna valami. Ekkor kopogást hallottam az ajtóm másik feléről.

-Gyere. - invitáltam be az illetőt, aki minden bizonnyal Harry lehetett
-Gyönyörű vagy. - mondta mosolyogva, amikor belépett, és alaposan végig mért
-Köszönöm. - mondtam fülig elpirulva - Furcsa vagy öltönyben.
-Ezt mindig megkapom, ha öltönyt veszek fel. - mondta nevetve - Egyébként hoztam neked valamit.
-Megőrültél? - fakadtam ki
-Csak egy apróság. - mondta széles mosollyal
Lassan mögém sétált,majd a hajamat a bal vállamra seperte. Átemelt előttem egy nyakláncot. Egy nyakláncot, amin egy 'H' betű virított. Nagyon tetszett. Mosolyogva emeltem fel a hajam, hogy akadálytalanul összecsatolhassa a nyakláncot, majd amikor ez megtörtént, felé fordultam, és hosszan megöleltem. Már nem volt hiány érzetem.
-Köszönöm. - motyogtam a mellkasába
-Örülök, hogy tetszik. - ölelte át a derekam
-Készen vagytok? - szűrődött be a hang a folyosóról
-Mehetünk? - kérdezte Harry, még mindig engem ölelve
-Igen.
Lassan elengedtük egymást, majd lesétáltunk a lépcsőn. Harry nagymamája mosolyogva nézte végig ezt az eseményt. Gyalog mentünk a templomba, ahol már a vendégek nagy része ott volt. A szék, és a gitár már elő volt készítve a két sor között. Amint megláttam, izgatott lettem. Harry a vendégek nagy részének bemutatott, majd sétálgatni kezdtünk. Körbe jártuk a templom külső részét, amikor egy újabb kis család érkezett. Harry nekik is be szeretett volna mutatni, amibe beleegyeztem. Lassan odasétáltunk, majd Harry megölelta az-vélhetőleg-anyukát, és leguggolt a két kislányhoz, akik ikrek voltak.
-Nem volt még alkalmunk találkozni, de örülök, hogy látlak. - mondta kedvesen a nő
-Én is vártam már, hogy találkozzunk. - ölelte meg a két nagyobb lányt is - Négy lány? Azta. - képedt el Harry
-És egy fiú. - tette hozzá az anyuka - A barátnőd?
-Nem, Elerie csak a barátom. - húzott kicsit közelebb magához
-Elerie Frewen. - mutatkoztam be
-Jay. - mutatkozott be ő is, kicsit rövidebben - A fiam is mindjárt jön, csak az autóban hagyta a telefonját. Komolyan, legközelebb a fejét hagyja el valahol. - forgatta a szemét, mire mi felnevettünk
-Elerie?!

Kérdés

Sziasztok!

Sokat gondolkodtam.Rengeteg olyan blogot láttam már, amiben a srácok vámpírok voltak.Azon tűnődtem, hogy lehet én is írnék egy ilyet.Nem biztos, csak tanakodtam rajta.Lehet nem is lenne olvasója, szóval most csak úgy megkérdezem, hogy ki olvasna egy olyan általam írt blogot, amiben a srácok/főszereplő lány vámpír lenne?Ha lenne is a kommentek alapján olvasója, akkor sem biztos, hogy írni fogom, de akkor valószínűbb lenne.Ha rászánom magam, és tényleg megírom, mindenképp értesítenélek titeket.
Előre is köszönöm a visszajelzéseket, a napokban hozom a 7.részt.
Mindenkit ölel, DreamerGirl! xx

Első díj

Nagyon köszönöm a blog első díját S.Hope-nak.:))
Szabályok:

• Írj magadról 11 dolgot!
• Válaszolj 11 kérdésre!
• Írj 11 kérdést!
• Küldd tovább 11 embernek!

˙

1. Sosem tudok leállni az új blogok kreálásával.
2. A szabadidőm nagy részét írással töltöm.
3. Imdádok zenét hallgatni.
4. Nagy HIMYM rajongó vagyok.
5. Jelenleg négy blogot írok.
6. Nem vagyok odáig a tehetségkutató műsorokért.
7. Angolt és németet is tanulok.
8. 15 éves vagyok.
9. Imádok focizni.
10. A kedvenc csapatom a Barcelona.
11. Utálok kosarazni.

Válaszaim:
1. Hány díjad van? Ezen a blogon ez az első
2. Van háziállatod? Egyenlőre egy kutya, de pár hét múlva lesz kacsa és bárány is.

3. Kedvenc film/sorozat? HIMYM, TVD, GG.
4. Kire szeretnél hasonlítani? Magamra.
5. Hány blogod van? Jelenleg 4.
6. Milyen tanuló vagy? Gyenge négyes.
7. Szerencseszám? 7.
8. Szereted a nevedet? Nem mondanám.
9. Szoktad festeni magad? Nem.
10. Kedvenc szín? Lila.
11. Van példaképed? Nincs.

 

Kérdéseim:

1. Hány blogot írsz?

2. Hány éves vagy?

3. Mi szeretnél lenni?

4. Melyik a kedvenc filmed?

5. Olvasol más blogokat?

6. Mi volt a legszebb hely, ahol jártál?

7. Mit csinálsz szabadidődben?

8. Van szerencseszámod?

9. Mi a kedvenc sportod?

10. Szoktál olvasni?

11. Mi az álmod?

Akiknek küldöm:

CrazyGirl

CrazyGirl

CrazyGirl

(tudod, szeretlek.:'D)

06.fejezet - Rendőrség

Pozdrav!Megérkezett a 6.rész, ami az eddigiekhez képest késői lett.Nem baj, szerintem nem késtem vele túl sokat.Reménykedek a kommentekben.Ebben a részben részletesebben meg tudhatjátok Elerie rendőrségre kerülésének történetét, valamit ahogy azt már említettem, találkozik a későbbi banda egyik tagjával.A végén kiderül az előző részben említett hír, remélem tetszeni fog a rész.Jó olvasást.:)

Elerie*

Nagyon féltem, de nem a válogatás miatt, mert tudtam, hogy azon nem fogok részt venni. A taxi fogás gyorsabban ment, mint tegnap, majd úgy fél óra kocsikázás után már az óriási tömegben voltunk. Az órámra pillantottam, ami majdnem két órát jelzett. Mivel fogalmam sem volt, hogy milyen messze van innen a rendőrség, azonnal cselekednem kellett. Közöltem Harryvel, hogy a mosdóba megyek, majd el is indultam a felkutatására. Mivel még látótérben volt, muszáj volt tényleg oda bemennem. Harry a szemével végig követett, míg el nem tűntem az ajtó mögött, csak nem abban az értelemben, ahogy ő gondolta. A mosdóba elég sokan voltak, így muszáj volt valami más kiutat találnom. Ha már bementem, feltűnés nélkül beálltam a tükörhöz, hogy ne nézzenek totál hülyének. Pár pillanat múlva lassan kisétáltam, próbáltam kerülni Harryt. Ennek érdekében mindig a nagyobb emberek közt furakodtam, sikeresen. Mindig a hátam mögé pillantottam, fogalmam sincs, hogy miért. Amikor eljutottam a kijáratig, megkönnyebbülve sóhajtottam fel. Mivel üvegfallal volt kerítve a helyiség, még utoljára bepillantottam a magam mögött hagyott épületbe, hogy Harry biztosan ne vegyen észre. Amint az kiderült, nem a jó kijáratot találtam meg, hanem azt, amelyik a parkolóba vezet, ugyanis majdnem elüttettem magam.
-Ez a nap egyre jobb. - mondtam idegesen
-Jól vagy? - szállt ki az autó tulajdonosa
-Igen, igen. Bocsi, nem figyeltem. - mondtam sietősen
-Szerintem az az oka, hogy alig egy hete kaptam meg a jogsimat, második próbálkozásra, ugyanis elsőnek meghúztak a parkolásom miatt. - húzta a száját
-Remek. Egy sofőr, aki nem tud parkolni. - mondtam félig nevetve - Ne haragudj, de nekem tényleg mennem kell.
-Várj, legalább a neved megtudhatom? - szólt utánam
-Elerie! - kiáltottam vissza
Nagy nehezen kitaláltam az utcára, majd intettem magamnak egy taxit. Közöltem vele a célt, mire elég érdekes arccal vezetett tovább.
-Nem vagyok sorozat gyilkos, sem egy elmebeteg állat. - nyugtattam meg
Szótlanul vezetett tovább, de az arckifejezése enyhült. A főkapitányság nem volt messze, úgy negyed óra volt, szóval még fél három előtt odaértem. Az ajtóban álló őrnek bediktáltam a nevem, majd megtudakoltam tőle, hogy merre találom Gabriel Smith-t, akit harlowi rendőr említett. Félve haladtam el a hosszúnk tűnő folyosón. A szemöldök fáján hetes számot viselő ajtón kopogtattam, ahová beinvitáltak. Idegesen, remegő kézzel nyomtam le a kilincset, majd léptem be. Egy idősebb férfi ült az asztalnál, az iratokat rendezgetve.
-Elerie? - állt fel
-Igen. - bólintottam nagyot
-Gabriel Smith vagyok, nyomozó. Azért van itt, hogy egy gyilkossággal kapcsolatban kihallgassam. Arra szeretném kérni, hogy mindent mondjon el arról az éjszakáról, amikor ide utazott. - mondta ellent nem tűrő hangon
-Félre értés történhetett. Én jelenleg Holmes Chapelben élek. Elkísértem egy barátomat egy meghallgatásra.
-Szóval Harlow után Holmes Chapelbe utazott? - dőlt előre, miközben írogatott
-Elnézést, nem lehetne diktafonnal rögzíteni a beszélgetést?
-Ha szeretné. - mondta megértően
Kezeit az asztalra helyezte, majd egy gyengébb lökéssel hátrább tolta magát. A székében ülve kicsit lentebb hajolt, majd kihúzott egy fiókot. Elővette a diktafont, majd lerakta. Ugyanazzal a mozdulattal visszahúzta magát az asztalhoz, kezeit összekulcsolva ráhelyezte. Bekapcsolta a diktafont, majd rém nézett.
-Szóval, mesélje el, mikor és miért utazott Holmes Chapelbe, és mit csinált azon az éjszakán.
Tudtam, hogy mindent el kell mondanom, nem hazudhattam. Egyébként sem tettem volna, de szörnyű volt mindent felidézni.
-Anyukám két évvel ezelőtt rákban elhunyt. Apukám nem tudta feldolgozni és inni kezdett. Akkor este érte mentem a kocsmába, de ő nem akart haza jönni, így hát visszaindultam. Elakartam költözni a nagyiékhoz. Egy fiú utánam szólt, majd hiába gyorsítottam a tempómon, követett. Az ajtóban utol ért, majd csókolgatni és fogdosni kezdett. Én arrébb léptem, majd gy virág cseréppel leütöttem. Kétségbe voltam esve, de nem hittem, hogy olyan erős lennék, hogy az az ütés végzetes lehet.
-Ez mikor történt?
-Úgy kilenc óra körül. - mondtam bizonytalanul
-A boncolás eredménye szerint, a halál fél tizenegy körül állt be. Ez persze nem azt jelenti, hogy az ütése nem lehetett halálos. További kihallgatásokon, és a tárgyalásokon is részt kell vennie.
A diktafont kikapcsolta, majd felállt.
-Telefonon értesítjük a továbbiakról, köszönöm a vallomását.
-Lehet egy kérdésem? - tettem fel érdeklődve a kérdést, mire egy aprót bólintott - A harlowi nyomozó valami hírt is említett, amit még mindig nem tudtam meg.
-Sajnálom, de ezt majd csak a következő alkalommal tudom pontosan megmondani, az eset ugyanis még mindig zajlik.
-Rendben, köszönöm. Viszlát.
Még mindig remegő végtagokkal haladtam végig a folyosó ugyanazon rézén, majd az őrtől is elköszönve elsétáltam a rendőrség környékéről. Nem tudtam, hogy hova menjek. Menjek vissza a válogatásra, vagy várjam meg Harryt a szállodában? Inkább elmentem meginni valamit, hogy gondolkodni tudjak. Mondja el Harrynek, vagy ne? Mit szólna vajon hozzá? Lehet jobb lenne, ha szó nélkül visszamennék Harlowba apához. Harry elfelejtene, én pedig élném tovább a saját, zűrös életemet anélkül, hogy bele keverném őt. Rendeltem egy kávét, majd épp, hogy belekortyoltam, egy ismerős alak jelent meg előttem.
-Gyalog? - kérdeztem nevetve
-Nem. Ott parkolok. - mutatott az autója felé - Mi járatban?
-Csak megiszok egy kávét. - vontam vállat - Te?
-Gyalogosokat gázolok. - nevette el magát - Viccelek. Meghallgatáson voltam.
-Abba a tehetségkutatóba?
-Igen. - bólintott nagyot
-Hogy sikerült? - kérdeztem érdeklődő hangon
-Tovább jutottam. - mondta  boldogan
-Gratulálok. Nem találkoztál véletlenül egy Harry nevű sráccal?
-Úgy egy fejjel magasabb nálad, göndör, tizenhat éves? - írta le röviden, mire aprót bólintottam - Már ő is túl van rajta. Nem találkoztam vele, de nem sokkal előttem hallgatták meg.
-Rendben, köszi. Örültem a találkozásnak, de mennem kell. - álltam fel sietősen
-Elvigyelek?
-Nem szállok be közveszélyes idegenekkel egy autóba. - mondtam nevetve
-Egyik sem vagyok, de tényleg szívesen elviszlek. - ajánlotta fel még egyszer
-Nem kell, de tényleg köszi. Szia. - intettem utólag
-Szia.
Fura, hogy ma már másodjára látom, de a nevét még mindig nem tudom. Valamiért elragad a beszélgetés heve, és mindig elfelejtem megkérdezni. Mindegy, úgy sincs nagy esélye, hogy fogunk még találkozni, ha pedig mégis, akkor megkérdezem a nevét, most már komolyan. Sietős léptekkel haladtam a szálloda felé, de még mindig nem döntöttem el, hogy elmondjam-e Harrynek a történteket. Féltem, hogy mit szól majd az egészhez. Idegesen mentem fel a szobánkba, majd amint benyitottam, Harry kiváncsi, és kissé ideges szemei rám szegeződtek. A szemkontaktust kerülve haladtam el mellette az ágy másik oldalára.
-Hogy ment? - kérdeztem érdeklődve
-Hol a fenében voltál? - esett nekem Harry
-A rendőrségen. - válaszoltam halkan
-Nem holnapra van időpont? - nézett értetlenül
-Nem. - cáfoltam meg a kérdését
-És miért nem szóltál? - kérdezte felháborodva
-Mert már annyira vártad a válogatást. - magyaráztam meg - Nem akartam, hogy miattam hagyd ki.
-Olyan bolond vagy. Meg tudtuk volna oldani valahogy.
-Mindegy, valamit akkor is el kell mondanom. - sóhajtottam nagyot
-Akkor hát hajrá. - biztatott
-Gondolom emlékszel arra a napra, amikor találkoztunk. - kezdtem az elején
-Igen.
-Nem aznap jöttem, hanem azelőtti éjszakán, úgy tizenegy óra körül.
-Miért nem vártál reggelig?
-Ez az, amit elakarok mondani.
-Kíváncsian hallgatlak.
-Harry, én..én azon az estén megöltem valakit. - néztem a földet
-Mi? - hitetlenkedett Harry
-Hallgass végig, kérlek. - néztem rá kérőn, mire visszaült a helyére - Azon az estén elmentem apámért a kocsmába, de nem akart haza jönni velem, így egyedül sétáltam vissza a kocsmából a sötétben. Egy srác utánam szólt, majd hazáig követett, ahol utol ért. Fogdosni és csókolgatni  kezdett, én pedig leütöttem őt egy virág cseréppel, majd az állomásra siettem, a jelek szerint pedig belehalt.
-A nyomozó mit mondott? - kérdezte kiváncsian
-A későbbi tárgyalásokon meg kihallgatásokon is meg kell majd jelennem.
-Az sem érdekelne, ha sorozatgyilkos lennél. Melletted állnék mindenben. - mondta határozottan
-Szerintem, ha tényleg az lennék nem ezt mondanád.
-Ki tudja?! - vont vállat
-Szóval, hogy ment a válogatás? - tereltem a témát
-Sima ügy volt. - mondta nagyképűen, persze csak viccelődve
-Csak egy valamit ígérj meg nekem. - kértem meg
-És mi lenne az?
-Ígérd meg, hogy soha, de tényleg soha nem leszel nagyképű sztár.
-Amíg mellettem leszel, ezzel nem lesz probléma. - mosolygott szüntelenül
-Ezt hogy érted?
-A sztárok többsége mellett van valaki, aki két lábbal tartja őket a földön. A nem többsége pedig nagyképű idióta. Nekem te leszel az a különleges valaki, aki nem enged elszállni magamtól.
-Oh, Harry. - öleltem meg boldogan - Erre mérget vehetsz.
-Tudom, hogy neked is lesz még jövőd az éneklés terén, szóval ezt te is megígérheted nekem.
-Oké, megígérem, hogy nem fogok elszállni magamtól. Bár kétlem, hogy lenne még esélyem kezdeni valamit az énekléssel.
-Neked ne lenne? Hidd el nekem, fogsz te még stúdióba, meg turnékra járni. - mondta magabiztosan
-Úgy legyen. - mondtam nevetve
-Szeretnéd, hogy híres legyél? - kérdezte kíváncsisággal teli hangon, komolyan
-Részben. Jó lenne, ha az utcán felismernének, és azt mondhatnám, hogy végre, elértem valamit az életben, de egy másik részem biztos, hogy a régi, megszokott életemet akarná.
-Szerintem ezzel mindenki így van.
-Nem fogsz suliba járni? - kérdeztem a válogatásra célozva
-Nem valószínű, de az sem biztos, hogy ennél tovább juthatok majd, úgyhogy valahogy pótolnom kellesz az anyagot. Majd megkérem Justint, hogy hozza át a leckét. - vont vállat
-Vagy, bemehetnék én is. - ajánlottam fel
-Biztos vagy benne? - nézett rám aggódva
-Miért ne? Az első nap mindenképp együtt kell bemennünk, de utána remélem boldogulok majd.
-Ahogy szeretnéd. De még a bootcampbe mindenképp el kell kísérned. Ha pedig bekerülök az lő showba, nem érdekel milyen áron, de szerzek neked jegyet az első sorba.
-Rendben. - mondtam nevetve
-Mikor lesz a következő kihallgatás?
-Fogalmam sincs. - vontam vállat - Szerintem majd telefonálnak
Amint ezt kimondtam, az éjjeliszekrényen pihenő telefonom csörögni kezdett. Összeráncolt szemöldökkel dőltem hátra az ágyon, majd tapogattam ki a rezgő, és csörgő készüléket. Még mindig fekve emeltem a fejem felé, leolvasva a telefonszámot. A tegnapi nap folyamán elmentettem a harlowi rendőrség számát, amit ezúttal kijelzett a mobilom. Remegő ujjakkal nyomtam a kihangosításra, majd a zöld gombra.
-Jó napot. - köszöntem bele
-Jó napot, Miss Frewen. A harlowi rendőrségről hívom. Említettem önnek, hogy egy hírt is közölnöm kellene, személyesen. Tekintve, hogy elég messze tartózkodik tőlem, elmondtam a los angelesi rendőrségen dolgozó nyomozónak, akinél, ha minden igaz, a mai nap járt kihallgatáson.
-Igen, voltam ma, minden rendben ment, vagyis úgy érzem. - mondtam bizonytalanul
-Remek. Szóval azért hívtam, hogy ha szeretné megtudni, akkor menjen be, és keresse ismét Smith nyomozót. Mindegy mikor megy be, ha esetleg nincs ott, szóljon az őrnek, hogy kereste, hagyja ott a telefonszámát. Ha a nyomozónak lesz ideje, behívatja magát.
-Meg tudná nekem mondani, hogy jelen pillanatban ott van-e?
-Igen, úgy tíz perce beszéltem vele.
-Rendben, nagyon köszönöm.
-Nincs mit, viszlát.
-Menjünk? - adott hangot a gondolataimnak Harry
-Igen. - mondtam határozottan
Nagyot sóhajtva feldőltem az ágyon, majd Harry már állva a kezét nyújtotta, és felsegített, bár nem sok szükségem volt rá. A telefonomat a zsebem mélyére csúsztattam, majd felvettem a cipőmet. Harry magára kapott egy pulóvert, majd maga előtt kiengedett a szobából, és a szállodából is. Úgy döntöttünk gyalog megyünk a rendőrségre. Szorosan mellettem sétálva haladt nagyobb léptekben, mint én, tekintve, hogy hosszabb lábai vannak. Ennek ellenére egy fél lépéssel sem járt előttem sosem. Mindig ügyelt arra, hogy tartsa a tempót, és ne rohanjunk, hanem nekem megfelelő gyorsasággal haladjunk. Úgy fél úton átemelte a kezét a fejem felett, majd a bal vállamra helyezte azt. Közelebb húzott magához, majd egy puszit lehelt a halántékomra. Ezt a mozdulatsort nagyon sokszor végezte el, ami jól esett. Éreztem, hogy valaki támogat, és mellettem áll. Nagyon örülök, hogy megismertem Harryt, már nem tudnám elképzelni nélküle az életem annak ellenére, hogy alig egy hónapja ismerjük egymást. Lassan megérkeztünk a rendőrségre, majd az őr engedélyével besétáltunk a folyosóra, ahol a nap már másodjára jártam. Elsétáltam az ismert ajtóhoz, majd bekopogtam.
-Szabad. - szűrődött ki bentről a hang
Remegő kézzel nyomtam le a kilincset, majd először betekintést engedtem a fejemmel, csak azután léptem be. Smith nyomozó ekkor felém fordult, majd felállt. Harry besétált mögöttem, majd kezet fogott a nyomozóval. Az íróasztala előtt elhelyezett két széken foglaltunk helyet, miután ő is visszaült.
-Sejtésem szerint amiatt a bizonyos hír miatt jött vissza, amit nekem is említett. - mondta kissé bizonytalanul
-Igen. - bólintottam nagyot
-A fiatal ember jelenléte nem zavarja magát?
-Nem, ő egy jó barátom, tud mindent.
-Rendben, ezesetben elmondom. A harlowi nyomozók értesítettek, hogy többször is hívta az elmúlt időben az édesapját.
-Szinte mindennap. - mondtam csalódottan
-Az édesapja jól van, de nem túl sokáig. Amikor megtalálták a fiú holttestét a házuk előtt, bevitték a lakásban tartózkodó férfit, hogy kihallgassák. Részeg volt, és ellenkezett. Két estére bezárták őt őrizetbe. Ezután a túlzott alkohol fogyasztás miatt egy intézetbe vitték. Már majdnem két hete, hogy ott van, az állapota pedig javult. A jelek szerint viszont ő az oka annak, hogy az a fiú akkor este meghalt ..

Hegedűs Krisztina!Az előző részben hozzászólásban említetted, hogy hirdeted a blogomat.ha nem nagy kérés, be tudnád linkelni, hogy hol tetted ezt meg?:))
Olvashattátok, hogy Eleriet a későbbi banda egyik tagja majdnem elütötte.Még azon a délutánon találkoztak, és beszélgettek is, de a neve nem derült ki.Direkt nem árultam el, majd később megtudjátok.Szerintem azért nem nehéz kitalálni, de lényegtelen.Szeretném a ti tippjeiteket látni kommentben.(: